Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

Az országgyűlés felsőházának 5U. ülése .Mint orvos óhajtok most a belügyi tárca körébe tartozó közegészségügyi kérdésekhez hozzászólni. Meg kell állapítanunk, amiként azt már a múltban is kifejezésre juttattam, hogy a magyar közegészségügy vezetésének élén olyan ember áll *dr. Johann Béla sze­mélyében, aki a magyar közegészségügyet olyan magas fokra emelte, amilyen magas fo­kon az még soha nem állt. (Igaz! Ügy van!) A magyar közegészségügy ma már többé-ke­vésbbé minta külföldi vonatkozásban és a Né­met Birodalomnak ismételten idejövő szak­emberei nyiltan kifejezésre juttatták, hogy a magyar közegészségügy fejlődése érdemleges és rohamos, olyan lépésekben folyik és olyan eredményeket juttat kifejezésre, amelyek min­den tekintetben példátlanok. Meg kell emlékeznem itt a Johan Béla ál­tal alapított védőnőképzésről, a zöldkeresztes akcióról. (Helyeslés.) A zöldkeresztes akció immár 15 esztendős. ^ Tizenöt év multán most már közel ezer védőnő áll ma a falvakban, mint a magyar közegészségügy harcosa, mert hi­szen a városokban természetesen ninos rájuk szükség. (Barthos Tivadar: Nagyon jól bevál­tak!) E több mint ezer védőnő közül körülbe­lül 480 került ki a védőnőképző intézetekből és közel 520-at a Stefánia Szövetségtől vettek át, amely megszűnt és Országos Közegészségügyi Egyesületté alakult át. Ezeket átképezték, ille­tőleg kiképzésüket olyan nívóra emelték, mint amilyen a zöldkeresztes védőnőké áll. A falu és a tanya közegészségügyét szol­gálják ezek a védőnők. Ma már (fogalom a védőnő a faluban. A parasztok, a gazdák a legmesszebbmenő bizalommal viseltetnek a védőnőkkel szemben. A védőnők nem kuruzsol­nak, hanem az orvosok mellett figyelik, meg­látogatják a gazdát és a parasztok családjait jótanácsokkal látják el a csecsemő- és anya­védelem tekintetében s miután kellő kiképzés­ben részesültek, kiváló^ tanácsokkal látják el őket. Ez olyan intézmény, amelynek áldásos gyümölcseit és eredményeit minden vonatko­zásban élvezzük. A Bácska visszakapcsolásával kapcsolat­ban, mint az egyik kamara szerény elnöke, meg kell emlékeznem arról is, hogy a belügy­miniszter úr nagyon helyesen és bölcsen cse­lekedett aíkkor, amikor megszüntette az újvi­déki kamara szervezését. Bátor vágyóik rövi­den pár szóval illusztrálni, hogy miért csele­kedett helyesen, amikor ezt megtette. A fel­vétel nagyjában megtörtént a kirendelt bi­zottság által és akkor 106 magyar orvossal szemben állt 106 német, akiknek javarésze sajnos, szélsőséges Volksbund-elem és 170 zsidó és 190 montenegrói, szerb, horvát és orosz or­vos. Méltóztassék elképzelni, hogy ilyen hete­rogén összeállítás mellett mi lett volna abból az orvosi (kamarából, ha kellő időben meg nem szüntetik, helyesebben meg sem alakítják. Nagyon helyesen, beolvasztották a szegedi ke­rületi orvosi kamara kötelékébe. A belügyminisztef úr nagybecsű figyel­mét felhívom arra a körülményre is, hogy amilyen örvendetes az a tény. hogy Er­dély visszatérésével Kolozsvár, Marosvásár­hely és Nagyvárad önálló kamarákat kaptak, sőt a Felvidékkel kapcsolatosan Érsekújvár és Kassa is. A törpe kamarák 250 taggal olyan óriási megterhelést jelentenek az orvosoknak, hogy azokat nem lesznek képesek fenntartani. Abban a tekintetben nem akarok javaslatot tenni, hogy melyik lenne az a kamara, ame­lyik talán megszüntethető volna, — talán FELSŐHÁZI NAPLÓ II. 1941. évi december hó 17-én, szerdán. 383 kettő^ is — ezt a belügyminiszter úr bölcs be­látására bízom. Örömmel kell üdvözölnöm a belügyminisz­ter úrnak abbeli elhatározását is, hogy a köz­ségi és körorvosokat államosítani óhajtja Régi nagy bűnünk szűnik meg azáltal, hogy a községi és körorvosok helyesebb és biztosabb egzisztenciát kapnak, magasabb fizetési osz­tályba kerülnek, mint amilyenben jelenleg vannak. így meglesz, a lehetősége annak is, hogy a jelenleg fennálló 500 üresedésben lévő községi és körorvosi állást betöltsék. Mélyen t. Felsőház! Ötszáz betöltetlen köz­ségi és körorvosi állás van. Ez azonban nem 500 községet, hanem lényegesen többet jelent. Méltóztassék elképzelni, mit jelent ez a ma­gyar falu, a magyar nép közegészségügye szempontjából. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy ennek kifejezetten csak az volna a ma­gyarázata, hogy csőikként a magyar orvosok száma. Nincs csökkenés, nincs nagy orvos­hiány. Orvoshiány csak annyiban van, hogy az elosztás helytelen: a városok, az emporiu­mok túl vannak tömve orvosokkal. (Ügy van! Ügy van!) Budapesten 5300, Szegeden 300, Nagyváradon 150, Kolozsvárott 160 orvos van és fel tudnék sorolni Isten tudja, hány várost, hasonló számokkal. Megvan azonban ennek a magyarázata is. A városokból az orvosok nem mennek ,ki falura éhbérért, nem mehetnek ki azokért a fizetésekért, amelyeket ma a bel­ügyi kormányzat, illetőleg a vármegyék a községi és körorvosoknak juttatnak, nem me­hetnek azért, mert hiszen az lígynevezett aurea praxis ma már nem létezik. A magyar közegészségügy, a magyar nép közegészségügyi védelme megkívánta a szociá­lis biztosítást. Ez minden tekintetben helyes: gondoskodni kellett mindenkiről ebben az or­szágban, hogy egészségét megvédhesse pre­venció útján és ha beteg lesz, a gyógyítást is megkapja, azonban a szociális biztosításnak az a módja, amiként az ma történik, nem áll­hatja meg a helyét. A mezőgazdasági mun­kásság biztosítása nincsen megszervezve, ami­nek pedig már me«- kellett volna történnie. Mélyen t. Felsőház! A falun tapasztalható orvoshiány, miként említettem, elsősorban arra vezethető vissza, hogy nincs meg az orvo­sokról való kellő gondoskodás, nincs meg az anyagi megalapozás arra, hogy h-a az orvos kimegy a falura, nincs megfelelő lakása, mert hiszen, hogy úgy mondjam, a kultúra legmini­málisabb előfeltételeit sem találja meg falun. Megfelelő lakásviszonyokat kell tehát terem­teni, mondjuk, állami építkezéssel; van is valamliyen kezdetleges kísérlet orvoslakások építésére, de ezek az építkezések olyan lassan haladnak előre, hogy ez nem megnyugtató. Radikális és gyors intézkedésekre van szük­ség. Áttérek az orvosutánpótlás kérdésére. Meg kell állapítanunk, hogy kifejezett orvos­hiány nincs, mert ha a városokból kimenné­nek azok az orvosok, akik talán kaphatók is lennének megfelelő fizetés ellenében arra, hogy falura menjenek, akkor az, a nagy orvos­hiány, amely a falun jelentkezik, kétségtele­nül megszűnnék. Ennek ellenére azonban meg kell állapítanunk, hogy stagnál az orvosután­pótlás. Ma már öt egyetemünkön nincs be­töltve az, első évfolyamban előírt létszám, mert nem jelentkeznek felvételre. Nem jelent­keznek pedi,?. azért, mert hat esztendő kell az orvosi diploma megszerzéséhez és ha az orvos 61

Next

/
Thumbnails
Contents