Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

384 Az országgyűlés felsőházának 5U. ülése szakképesítést óhajt elérni, akkor ezután három, illetve négy év szükséges, ez tíz esztendő. Nem is szólva arról, hogy az, ami ma van a kultuszkormány fennhatósága alatt álló klinikákon, ahol díjtalan orvosi funkciót végeznek orvosok, tulajdonképpen lehetetlen állapot. Lehetetlen az, hogy egy diplomás orvostól megkívánják, hogy ott dolgozzék kegyelemből, a szakképesítést megszerezhesse, munkájáért ellenben- ellenszolgáltatást nem % • kap. Erre ß. föld kerekségén sehol nincs példa, csak nálunk, Magyai országon és csak orvosi vonatkozásban, mert sehol, semmilyen vonatkozásban nem létezik, hogy valakitől ingyen munkát kívánnának. Nagyon üdvös lenne, ha a 'belügyi kor • mány, akként, amiként a honvédelmi miniszter úr már megtette, ösztöndíjakat alapítana; a magyar királyi honvédség tudniillik akként biztosítja az orvosutánpótlást, hogy 7000 pengőt öt, illetőleg hat évre elosztva, minden évben megfelelő összeget juttat az illető orvosjelöltnek és így lehetővé teszi az orvos kiképzését. A mai viszonyok között a szülők nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy fiaikat tíz esztendőn keresztül saját zsebükből tartsák el és biztosítsák azok orvosi kiképzését. A magyar királyi kormánynak tehát nemzeti és honvédelmi szempontból is kötelessége ezt a kérdést komoly formában vizsgálni és meg is oldani. Végtelenül fontos kérdés az általános orvosképzés. Nagyon szép dolog az, hogy ma az orvosok legtöbbje specializálja magát és a különböző szakmákban szakképesítést nyer. A régi boldog idők azonban már elmultak és ma alig akad orvos, aki merje vállalni azt, amit kártyájára felír, hogy tudniillik ő eg vetem es orvostudor és ennek következményeit levonva, el mérjen menni ma egy szüléshez, holnap egy belgyógyászati, holnapután egy kis sebészi esethez vagy egy szembeteghez. Nem igen meri vállalni, mert, — nyíltan megmondom — sajnos, nem is ért hozzá. Bocsánatot kérek ezért a súlyos kijelentésért, de kénytelen vagyok ezen a helyen is megmondani, hogy itt a hibát én^ az orvosképzésben látom. Az egyetemi kiképzés ma rendkívül magas, sokkal többet tanítanak, mint amennyit mi tanultunk. Az orvosi tudomány óriási« lépésekkel haladt Egy embernek mindent felölelnie természetesen teljes lehetetlenség. Ez vezetett arra, hogy a fiatal orvosok szakképesítésre törekszenek. A magyar nemzet, a magyar falu érdeke, a magyar parasztság és a magyar tömegek azonban azt kívánják, hogy általános képesítésű orvosok álljanak helyt a falvakban. (Ügy van! Ügy van!) Annak a falusi orvosnak helyt kell állania n magyar fajtáért bármilyen esetnél, akkor és ott, ahol és amikor szükség van rá. Ebben a problémában rejlik az orvosképzés egyik alapvető hibája, amely felett mi, orvosok, napirendre nem térhetünk. Mi ennek a kérdésnek a megoldását állandóan sürgetjük. Erre pedig nincs más lehetőség, mint az, hogy a katonai szolgálatnak bizonyos tartama, mondjuk az első évi fegyverszolgálat után. a második év, a gyakorlati kiképzés éve a katonai keret szolgálatán belül különféle szak; mákba való vezénylés útján történjék, ami kellő alapot ad arra, hogy az illető ennek az időnek az emultával nyugodtan mehessen ki a faluba és rábízhassuk a magyar nép sorsát. Ennek a kérdésnek ilyen formában leendő megoldását és a további fejlesztést az Orszá194-1. évi december hó 17-én, szerdán. go» Orvosi Kamara már ismételten sürgette, sajnos azonban, mindezideig nem sok eredménnyel. Bár úgy tudom, hogy a ni. kir. kormány és különösen a honvédelmi miniszter úr a kérdést jóindulattal és megértéssel fogadta» a végrehajtás mégis késik. Ismerve a honvédelmi miniszter úr feltétlen jóindulatát és belátását, mégis bízom abban, hogy ő ebben a kérdésben segítségünkre fog sietni. Méltóztassanak megbocsátani, ha én — azt mondhatnám — túlzottan radikális elveket vallok, amidőn egy igen fontos kérdést hozok a mélyen t. Felsőház elé. A zsidóság hatalmas térfoglalása minden vonalon, de külömösen nálunk, a magyar orvosi rendben érvényesül. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy az ország 13.500—14.000 orvosa közül jelenleg több mind 4000, közel 4500 zsidó. A magángyakorlatnak csaknem kifejezetten a javarésze zsidó orvosok kezében van. Az a szellemiség, az a felfogás, amely a magyar kormányt irányítja akkor, amikor a zsidótörvény végrehajtását és a zsidóság nagy térnyerésének csökkentését igyekszik keresztülvinni, a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületében, ahol a numerus clausus^ gondolata tulajdonképpen megszületett, megérlelte azt a gondolatot, hogy most már el keU jönnie a numerus nullusnak. Nincs más mód és lehetőség ennek a kérdésnek a megoldására, mint a numerus nullus. amely azt jelenti, hogy az elkövetkezendő időben az egyetemeiken csak kersztény magyarok, illetve a magyar államhoz hű és ahhoz ragaszkodó más idegen nemzetiségűek legyenek felvehetők és senki más. Ezzel kapcsolatban végtelenül nagy fontos-. oAp-nt tnlp-idonítok és tulajdonítunk mi, keresztény magyar orvosok ma annak is, hogy aki nevel, aki oktat, akinek neveléséből származik az utánpótlás és az a generáció, amelv hivatva van ennek a nemzetnek a sorsát a jövőben intézni, csak olyan ember legyen, aki nemzeti vonatkozásban nemzethűség szempontiából feltétlenül minden körülmények között megbízható. Ezekután nyíltan megmondom, hogy a »magyar királyi kormány gondolkozzék és tegye megfontolás tárgyává, hogy az oktatók bármilyen szakmában, középiskolában vagy főiskolán is csak kifejezetten őskeresztény magyar emberek, illetőleg olyan másnemzetiségű emberek lehessenek, akik a magyar fajhoz, való hűségüket kifejezésre juttatják. (HelyeslésJ A prevenciót a legmesszebbmenőén szolgálja a belügyi kormányzat és örömmel kell megállapítanom azokat az eredményeket, amelyeket elértünk a tífusz elleni védőoltással, azután a veszettség elleni lyssa-oltással is érünk el eredményéket, ha kellő időben alkalmazzuk, ugyanúgy a tiphus exanthematicus elleni intézkedésekkel. Sajnos, a visszatért Erdélyben ebben a tekintetben szinte lehetetlen állapotok vannak, ugyanúgy aggasztó a helyzet bizonyos vonatkozásban a Bácskában és a Rnszinföldön is, Kárpátalján. Ezért a magyar királyi kormány mozgó fertőtlenítő intézményeket rendel ki, amelyek a^ fertőtlenítéseket végrehajtják. Ezekután remélhetjük, hogy az a veszedelmes kór, a typhus exanthematicus, amelyről mindannyian tudjuk, hogy milyen borzalmas és amely ellen a védekezésnek egyetlen módja csakis a tetvetlenítés, ezeknek a preventív intézkedéseknek következtében enyhül, vagy meg is fog szűnni. A maláriára vonatkozóan is igen sok szo-