Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

384 Az országgyűlés felsőházának 5U. ülése szakképesítést óhajt elérni, akkor ezután há­rom, illetve négy év szükséges, ez tíz esztendő. Nem is szólva arról, hogy az, ami ma van a kultuszkormány fennhatósága alatt álló klini­kákon, ahol díjtalan orvosi funkciót végeznek orvosok, tulajdonképpen lehetetlen állapot. Lehetetlen az, hogy egy diplomás orvostól megkívánják, hogy ott dolgozzék kegyelemből, a szakképesítést megszerezhesse, munkájáért ellenben- ellenszolgáltatást nem % • kap. Erre ß. föld kerekségén sehol nincs példa, csak ná­lunk, Magyai országon és csak orvosi vonatko­zásban, mert sehol, semmilyen vonatkozásban nem létezik, hogy valakitől ingyen munkát kívánnának. Nagyon üdvös lenne, ha a 'belügyi kor • mány, akként, amiként a honvédelmi minisz­ter úr már megtette, ösztöndíjakat alapítana; a magyar királyi honvédség tudniillik akként biztosítja az orvosutánpótlást, hogy 7000 pen­gőt öt, illetőleg hat évre elosztva, minden év­ben megfelelő összeget juttat az illető orvos­jelöltnek és így lehetővé teszi az orvos kikép­zését. A mai viszonyok között a szülők nin­csenek abban az anyagi helyzetben, hogy fiai­kat tíz esztendőn keresztül saját zsebükből tartsák el és biztosítsák azok orvosi kiképzé­sét. A magyar királyi kormánynak tehát nem­zeti és honvédelmi szempontból is kötelessége ezt a kérdést komoly formában vizsgálni és meg is oldani. Végtelenül fontos kérdés az általános or­vosképzés. Nagyon szép dolog az, hogy ma az orvosok legtöbbje specializálja magát és a kü­lönböző szakmákban szakképesítést nyer. A régi boldog idők azonban már elmultak és ma alig akad orvos, aki merje vállalni azt, amit kártyájára felír, hogy tudniillik ő eg vetem es orvostudor és ennek következményeit levonva, el mérjen menni ma egy szüléshez, holnap egy belgyógyászati, holnapután egy kis sebészi esethez vagy egy szembeteghez. Nem igen meri vállalni, mert, — nyíltan megmondom — sajnos, nem is ért hozzá. Bocsánatot kérek ezért a súlyos kijelen­tésért, de kénytelen vagyok ezen a helyen is megmondani, hogy itt a hibát én^ az orvos­képzésben látom. Az egyetemi kiképzés ma rendkívül magas, sokkal többet tanítanak, mint amennyit mi tanultunk. Az orvosi tudo­mány óriási« lépésekkel haladt Egy embernek mindent felölelnie természetesen teljes lehe­tetlenség. Ez vezetett arra, hogy a fiatal orvo­sok szakképesítésre törekszenek. A magyar nemzet, a magyar falu érdeke, a magyar pa­rasztság és a magyar tömegek azonban azt kí­vánják, hogy általános képesítésű orvosok áll­janak helyt a falvakban. (Ügy van! Ügy van!) Annak a falusi orvosnak helyt kell állania n magyar fajtáért bármilyen esetnél, akkor és ott, ahol és amikor szükség van rá. Ebben a problémában rejlik az orvoskép­zés egyik alapvető hibája, amely felett mi, or­vosok, napirendre nem térhetünk. Mi ennek a kérdésnek a megoldását állandóan sürgetjük. Erre pedig nincs más lehetőség, mint az, hogy a katonai szolgálatnak bizonyos tartama, mondjuk az első évi fegyverszolgálat után. a második év, a gyakorlati kiképzés éve a kato­nai keret szolgálatán belül különféle szak; mákba való vezénylés útján történjék, ami kellő alapot ad arra, hogy az illető ennek az időnek az emultával nyugodtan mehessen ki a faluba és rábízhassuk a magyar nép sorsát. Ennek a kérdésnek ilyen formában leendő megoldását és a további fejlesztést az Orszá­194-1. évi december hó 17-én, szerdán. go» Orvosi Kamara már ismételten sürgette, sajnos azonban, mindezideig nem sok ered­ménnyel. Bár úgy tudom, hogy a ni. kir. kormány és különösen a honvédelmi mi­niszter úr a kérdést jóindulattal és megértés­sel fogadta» a végrehajtás mégis késik. Is­merve a honvédelmi miniszter úr feltétlen jó­indulatát és belátását, mégis bízom abban, hogy ő ebben a kérdésben segítségünkre fog sietni. Méltóztassanak megbocsátani, ha én — azt mondhatnám — túlzottan radikális elveket vallok, amidőn egy igen fontos kérdést hozok a mélyen t. Felsőház elé. A zsidóság hatalmas térfoglalása minden vonalon, de külömösen ná­lunk, a magyar orvosi rendben érvényesül. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy az ország 13.500—14.000 orvosa közül jelenleg több mind 4000, közel 4500 zsidó. A magángyakorlatnak csaknem kifejezetten a javarésze zsidó orvosok kezében van. Az a szellemiség, az a felfogás, amely a magyar kormányt irányítja akkor, amikor a zsidótörvény végrehajtását és a zsi­dóság nagy térnyerésének csökkentését igyek­szik keresztülvinni, a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületében, ahol a numerus clausus^ gon­dolata tulajdonképpen megszületett, megérlelte azt a gondolatot, hogy most már el keU jönnie a numerus nullusnak. Nincs más mód és lehe­tőség ennek a kérdésnek a megoldására, mint a numerus nullus. amely azt jelenti, hogy az elkövetkezendő időben az egyetemeiken csak ke­rsztény magyarok, illetve a magyar államhoz hű és ahhoz ragaszkodó más idegen nemzeti­ségűek legyenek felvehetők és senki más. Ezzel kapcsolatban végtelenül nagy fontos-. oAp-nt tnlp-idonítok és tulajdonítunk mi, keresz­tény magyar orvosok ma annak is, hogy aki nevel, aki oktat, akinek neveléséből származik az utánpótlás és az a generáció, amelv hivatva van ennek a nemzetnek a sorsát a jövőben in­tézni, csak olyan ember legyen, aki nemzeti vo­natkozásban nemzethűség szempontiából fel­tétlenül minden körülmények között megbíz­ható. Ezekután nyíltan megmondom, hogy a »ma­gyar királyi kormány gondolkozzék és tegye megfontolás tárgyává, hogy az oktatók bár­milyen szakmában, középiskolában vagy fő­iskolán is csak kifejezetten őskeresztény ma­gyar emberek, illetőleg olyan másnemzetiségű emberek lehessenek, akik a magyar fajhoz, való hűségüket kifejezésre juttatják. (HelyeslésJ A prevenciót a legmesszebbmenőén szol­gálja a belügyi kormányzat és örömmel kell megállapítanom azokat az eredményeket, ame­lyeket elértünk a tífusz elleni védőoltással, az­után a veszettség elleni lyssa-oltással is érünk el eredményéket, ha kellő időben alkalmazzuk, ugyanúgy a tiphus exanthematicus elleni intéz­kedésekkel. Sajnos, a visszatért Erdélyben ebben a tekintetben szinte lehetetlen állapotok van­nak, ugyanúgy aggasztó a helyzet bizonyos vonatkozásban a Bácskában és a Rnszinföldön is, Kárpátalján. Ezért a magyar királyi kor­mány mozgó fertőtlenítő intézményeket rendel ki, amelyek a^ fertőtlenítéseket végrehajtják. Ezekután remélhetjük, hogy az a veszedelmes kór, a typhus exanthematicus, amelyről mind­annyian tudjuk, hogy milyen borzalmas és amely ellen a védekezésnek egyetlen módja csakis a tetvetlenítés, ezeknek a preventív in­tézkedéseknek következtében enyhül, vagy meg is fog szűnni. A maláriára vonatkozóan is igen sok szo-

Next

/
Thumbnails
Contents