Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-36

28. Az országgyűlés felsőházának 86. ülése tek. Tizenkét és félmillic aranykorona veszett i el az infláció következtében. A másik kiegészítés pedig az, hogy az az ellátási Összeg, amelyet ma egy özvegynek és az árváknak tudunk adni, nem felel meg az ügyvédi állás tekintélyének, nem felel meg az intelligens ember életviszonyainak, mert egy özvegy ma kerekszámban évenkint 600 pengőt kap. ha pedig 1939 után nyilt még a jogosultsága, évi.720 pengőt. Mi 'fel akarjuk emelni ezeket az ellátási összegeket, de itt már nem az államhoz fordulunk, hanem az önsegély terére lépünk. Mi azt a kérelmet terjesztettük elő az igazságügyi miniszter úrnál, engedje meg a törvényhozás. hogy minden ügyvéd, ha perlekedik, az általa lerótt bélyegek és illeték 5%-át mint pótjóléti bélyeget juttassa az intézet javára. Ez a dolog, hogy így fejezzem ki magamat, sub judiee lis est. Nagy megértést tanúsított ebben a kérdésben az igazságügyminiszter úr, s ezt tehette annyival is inkább, mert az ügyvédi kar és az Országos 'Bizottság egyhangúlag követeli ennek a megoldását. Azt hiszem, hogy ma. amikor a szociálpolitika szövi át egész küzéletünket, amikor az állam nagy-nagy összegeket, sok-sok milliót áldoz szociális célokra, nem fogja elvonni talán az ő segítő és előmozdító karját az ügyvédi karnak ezen önadóztntási törekvésétői, ahol az ügyvédi kar az államtól semmit sem akar, csak önmagát akarja megad óvatni. Eddig is önmegadóztatás alapján vált lehetővé, hogy évi 600, illetőleg 720 P-t ffélthetünk. Kérem tehát az igazságügyminisz ter urat. bogy e tekintetben tegye meg a szükségei intézkedéseket. Két szóval akarok még kitérni bíróságaink működésére. Bíróságaink kitűnően működnek. Büszke lehet minden ország, amelynek olyan igazságiszolgáltatása van, mint Magyarországnak. Ezt én mint jogvédő mondom, aki 54 évi praxisra tekintek vissza. A. polgári, perek száma csökkent 7'5%-kai, a büntető perek száma pedig 12'5%-kai csökkent. Szerény felfogásom szerint tehát elérkezett az az idő, hogy törvényszékeken visszaállítsuk a hármastanácsokat és hogy az értékhatárokat, amelyek horribilis^ módon lettek felemelve, leszállítsuk eredeti nívójukra. Az igazságügyminiszteir úr eddigi nyilatkozataiból azt következtethetem, hogy ez a kérelem teljesíthető, A mi bíráink az ítéletekben lefektetik a jog< 1, ezenkívül lefektetik a könyörületességet és az er\ölesi kívánalmakat is, mert csak könyörületesség- és erkölcsi kívánat kapcsolatban a jog-gal adja meg azt, amit valóban igazságnak nevezünk és minösUlink. TörvényejntE értelmé-, ben a bíró a tételes törvények szerint ítélkezik, de nem feledkezik meg azokrÖI a parancsokról sem, amelyek a keresztényi politika következte ben alkalmazandók és mindig szeme előtt van a szociális tekintet is. A költségvetés minden tárcájánál azt látom, hogy bizonyos fejlődés, bizonyos élet mutatkozik. A költségvetés deficitje nem sok, mert 48 millió egy ilyen költségvetésnél nem számít sokat. A kormányéi nők és a kormány iránti bizalomból mind a költségvetést, mind az apprópriációs törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadom. (Elénk éljenzés és taps) Elnök: Szólásra következik gróf Apponyi Károly ő méltósága, (Halljuk! Halljuk!) Gróf Apponyi Károly: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A tárgyalás során később felszólalónak hátránya, majdnem azt mondhatnám, átka, hogy mire rá kerül a sor. T9U0. évi december hó 11-én, szerdán. az előtte felszólalók rendszerint azt, amit elmondandó volt, nemcsak, hogy elmondták, hanem sokkal jobban mondták el. Ilyen esetben csak kétféle lehetőség van: hogy az ember a szándékolt felszólalásából vagy lényegesen töröljön vagy pedig, hogy ezzel nem törődve mondókáját elmondja, ami persze a hallgatóságot sújtja, amely ismételten hallja az elmondottakat. Én engedelmükkel egy középutat keresek és az eredetileg elmondani szándékoltakat lényeges kihagyás nélkül elmondandó leszek ha pedig valamit megismétiek, akkor előre is kegyes elnézést kérek. De elnézését kérem a magas Háznak abban a tekintetben is, hogy felszólalásomat egy elhasznált, régi, valószínűleg közismert anekdota val kezdem. (Halljuk!) A múlt század második felének kimagasló katonai személyisége Galgóczy volt lovassági tábornok, aki kiváló kvalitásai mellett arról volt híres és nevezetes, hogy apróságokkal és főképpen elszámolásokkal nemigen szeretett törődni. Miután hivatalból többszörösen felszólították és megintették, hogy végre-valahára adjon pontos elszámolást az utazásokra előlegezett pénzekről, az öregúr megharagudott, elővett egy ív papirost és a következőket írta rá: ennyit kaptam, ennyit költöttem, nem maradt-semmi, lopni nem loptam, aki nem hiszi, az szamár. (Derültség.) A katonai elöljáróság e primitív és kissé goromba elszámolási módszerrel nem tudott mit csinálni és ezért előterjesztette

r Ferenc József ő felségének. A bölcs uralkodó, akiben humorérzék is volt, elolvasta a kritikus elszámolást, elgondolkozott és végre azt felelte: én neki elhiszem, (Derültség.) E mögött a tapintatos elintézés mögött azonban az a mely elgondolás és meggyőződés rejtőzött, hogy a bölcs öreg uralkodó (lalgéczy iránt teljes bizalommal volt. Az anekdotában szereplő magasrangú egyéneknek csekélységemmel szemben való nagy különbségét alázatosan beismerve legyen szabad kijelentenem, hogy midőn erdélyi állomáshelyemen a pénzügyminiszter úrnak tíz terjedelmes füzetre terjedő költségvetését kézhez vettem és azokat lapozgatni kezdtem, világossá vált előttem, hogy a költségvetést tudomásul veszem ép elhiszem^ annál is inkább, mert a felsőháznak nincs ingerenciája a költségvetés részleteire, de analogice a költségvetés elfogadását kizárólag attól teszem függővé, hogy a jelenlegi kormányrendszer iránt teljes bizalommal vagyok. A bizalom a múlt tapasztalatain alapszik. a jövőre nézve pedig mindig csak előlegezhető. Legyen szabad tehát felszólalásom során indokolnom, hogy a múlt tapasztalatai alapoztá_k meg bizalmamat a kormány iránt, miért is . teljes bizalommal leszek a jövőben is és ezt a bizalmat előlegezni hajlandó vagyok. Amidőn az elmúlt esztendő tapasztalataira hivatkozni akarok, elsősorban kell hogy említsem a kormány külpolitikáját. (Halljuk! Halljuk!) Szószaporítás elkerülése végeit elég lesz külügyminiszter urunknak múlt hó 13-án és 27-én mondott expozéjára hivatkoznom. Kijelentette, hogy Magyarország Kelet-KözépEurópában a »primus inter pares« alapján álló jogokat igényli. Méltatta Magyarország elért pozícióit, a tengelyhatalmakkal való kapcsolatait, részletesen szólt a magyar-román viszony megjavításának lehetőségeiről, kiemelte a magyar-jugoszláv baráti viszonyt és a magyar-szovjetorosz viszony normális voltát, korrekt jellegét. Tudtunkra adta, hogy Magyarország elsőnek lépett be a berlini hármas-