Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-36

Az országgyűlés felsőházának 36, ülést szövetségbe és ezzel biztosítékot nyert a tekintetben, hogy a leendő békekötési tárgyalások asztalánál előkelő helyet fog nyerni. A következetes, céltudatos, észszerű és becsületes magyar béke-külpolitikának a gyümölcseként hazánk területileg nagyobbodott, megerősödött, kishatalomból középhatalommá fejlődött és a Duna-medence és Kelet-Európa országai között döntő szerephez jutott. Sikerült, hogy Magyarország a körülöttünk di'üó világháborúba eddigelé nem sodródott bele és kilátás van arra. hogy semlegességét meg tudja őrizni, már pedig ez a mai körülmények közt nagy szó. (Ügy van! Ügy van!) Ameddig hosszantartó és áldozatokat kívánó háborúba nem keveredünk, kormányunk országunknak külső és belső megerősödésén dolgozhatik, ami viszont azt fogja eredményezni, hogy a béketárgyalásokon nem mint legyengült fél, hanem mint hatalmi faktor fogjuk szavunkat hallatni. Tehát kormányunk külpolitikai programmjával teljes egészében meg lehetünk elégedve • és teljes bizalmunkban részesíthetjük. De nem mehetek el hallgatagon a nemrég lefolyt gyulafehérvári román nemzeti ünnep alkalmával elhangzott beszédek mellett. (Halljuk! Halljuk!) Sokan voltunk, vagyunk, akik a bécsi döntés eredményeit bensőleg* keveseljük, (Ügy van! Ügy van!) de józanul beláttuk, hogy a jelen háborús világkörülményekre és háborús világszükségletekre való tekintettel az elért eredménnyel a tengelyhatalmak iránt táplált mély hálával meg kell elégednénk. Magyarosan, becsületesen álltuk a bécsi döntés minden feltételét, sőt még ezen felül hajlandók voltunk Komán iának súlyos vajúdása közben békéltető baráti kezünket nyújtani. Ennék viszonzásaként a román államfő a Bécsben adott kötelező aláírását meghazudtoló irredenta hangokat hallatott. Mi pedig kijelentjük, hogy soha nem fogjuk tűrni, hogy a bécsi döntés feltételeinek kijátszását kárunkra eszközöljék. Az újdonsült román revíziós törekvésekkel szemben hangoztatom, hogy Magyarországon több mint húsz éve megalakult a Revíziós Liga, mely becsületből, lojalitásból és tapintatból jelenleg hallgat, de meg nem szűnt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mint nemhivatalos személyt, nem kötelez a hallgatás. Vegye tudomásul a romám kormányelnök és a román nép. hogy végeredményben az idők multával és változásával a magyar revizionizmus erő^ebbnek fog bizonyulni, mert jogokon alapszik, (Ügy van! Ügy van!) mert a történelemre támaszkodik, mert nem olyan eszköz ez, mint a határon túl, ahol a belpolitikai káosznak leplezésére használják csak fel. (Ügy van! Ügy van!) Mulasztást követnék él, ha e helyt nein emlékezném meg magyar véreinkről, akik, sajnos, a belvederei határon tűi maradtak. Mint ciki saját magam első instanciából hallottam a visszakerült területek magyar véreinek keserű panaszait és közvetlenül láthattam a románok visszavonulása után rettenetes lerongyoltságukat, elevenen el tudom képzelni azoknak a szerencsétlen magyaroknak sorsát, akik húszéves •szenvedés után azt hitték, hogy rájuk nézve is már-már üt a felszabadulás és feltámadás pillanata és akik reményükben csalatkoztak, akik az újból elindított túloldali magyargyűlöletnek fokozottabb mértékben, mint eddig, áldozatai és mártírjai. A bécsi döntés határozatainak becsületes betartásának elve mellett pillanatnyilag csak legnagyobb sajnálatunkban részesíthetjük 194-0. évi december hó 11-én, szerdán. 29 őket. Azért ne essenek kétségbe. Amikor egy évvel ezelőtt a világháború kitört, prófétai ihlettel bírtak Arany János szavai: »Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg, ki tudja hol áll meg, kit'hogyan talál meg«. Azután Vándor Kálmánnak a Tigris békéjében használt szavai: »Manapság, ha Kínában lőnek ki egy golyót, az is koppanhat Erdély földjén. Es éppúgy lehet, hogy románt talál. Az Apokalypsis lovasai elindultak«. Bizony, a nehéz kő már célt ért, a puskagolyó Erdély földjén koppant, de az Apokalypsis lovasai még száguldoznak. Amíg a világégésnek szelei továbbra is tőlünk jobbra-balra elsivítanak, amíg a világégés tart és démonok keverik az emberi sors kártyáit, de még azután is, ha végre-valahára be fog következni a várva-várt kibékülés és a világ hatalmai össze fognak ülni a világ rendezésének céljából, van és lesz remény mindenki számára, az idegenbe szakadt véreink számára is egy jobb jövő iránt. Miniszterelnökünk és külügyminiszterünk szünet nélkül őrködnek felettük, és a kormánynyal és országgal egyetemben minden erőfe| szítást meg fognak tenni sorsuk javítása ér| dekében. Az elszakadt magyar kisebbségéknek J viszont _ egyetlenegy kemény kötelességük, l hogy kitartsanak, hogy házuk küszöbébe és | földjük rögébe kapaszkodva, ne adják fel a j reményt, de bizva bízzanak. Egy ország külpolitikájának mindenkor J egyensúlyba kell lennie belpolitikájával, ebből í az következik, hogy természetszerűleg a belpoj litika mindenkor, de kiváiltkép a jelen súlyos I időkben nagyrészt függőségbe kerül a világ| eseményektől, azoknak változataitól és eredi menyeitől. A belpolitikát olyan hangszerhez ! hasonlítanám, amelyen csak kivételesen lehet | önállóan fantáziálni. Mihelyt hangversenyze« nekar részese, akkor az összességhez kell ilí leszkednie, kottát kell olvasni tudnia és egyé! nileg nem fantáziálhat, mert disszonanciát i okozna. Kormányunk belpolitikánkat ilyenkén ! kezelte.^ Minden disszonancia elkerülése mel! lett önálló művészként szerepelt a világ zeneÎ kávában, meg tudta óvni szuverenitásunkat és j nemzeti önállóságunkat, nemzeti jellegünket ] és érdekeinket megvédte, az ország belső nyuÍ galmát fenntartotta, hazánk jólétét gyarapíJ tattá, felvirágzását a körülményekhez képest l lehetőleg előmozdította, nagyvonalú szociális ]' programmot adott, a szociális reformokat minj den vonalon megindította s azok egy részét kalap ! alá is hozta. Bár áldozatokat kellett kérni a I nemzettől, azok más országokhoz kérést a miS nimális határokon belül maradtak. Minden té\ ren, tehát az időszerű reformok terén is köj vetkezetességgel, céltudattal, de ezzel párosultan óvatossággal és előretekintéssel járt el, j nehogy elhamarkodással, jelszavaktól hajtva, I többet romboljon le, mint amennyit felépíteni ; újból, teremteni tudna. Legyen szabad ehelyütt a kormányt támo j gató két legjelentékenyebb, tehát ellenzéki ) párt politikai működésére kitérnem. Általános axióma, hogy a jó kormányzatnak szüksége van ellenzékre, mert ez hozzájárul a munka megtermékenyítéséhez, a tények minden r olj dalú megvilágításához és annak elkerüléséhez. hogy ellentétes nézet hiányában a munka és annak üteme megposhadjon. Magyar hazánkban ellenzékiségben sohasem volt hiány, sohasem lesz, de vannak időszakok, amikor az ország minden erőinek tömörülésére okvetlen szükség- volna. Amikor ' körülöttünk minden recseg-ropog, amikor fi* • '