Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

372 Az országgyűlés felsőházának 5U. ülése 1941. évi december hó 17-én, szerdán, Katona József, aki magyar ügyvéd volt, Kecskeméten volt tisztító ügyész. Az ő drámája» a Bánk bán, a legnagyobb elismerésben részesült az egész országban. Mi, ügyvédek, fokozott mértékben vagyunk hálásak neki, hogy ügyvéd-leikében termelődtek ki olyan alakok, mint Bánk bán, Petur és Tiborc. Én az ügyvédi kar nevében az elismerés, a hála és a szeretet koszorúját teszem le e megboldogult nagy kartársunk sírjára. A költségvetés a munkának a könyve, hogy így fejezzem ki magamat. A költségvetés fokozni fogja a nemzet munkáját, a nemzet fejlődését és erejét, a nemzet lelki erejét is. nemcsak anyagi erejét. Én a költségvetést ezen indokok alapján és a kormány iránti bizalom folytán úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik vitéz Baskay Gyula ő méltósága. vitéz Baskay Gyula: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! A költségvetési viták során erről a helyről többször hangot adtunk annak a meggyőződésünknek, hogy az agi ár Magyarország löldmívelésügyi tárcája a többi tárcához viszonyítva, milyen szűkmarkúan volt a múltban dotálva. Amilyen aggodalommal láttuk ezt a múltban, ugyanolyan nagy örömmel és lelkesedéssel üdvözöljük most a mezőgazdaság hivatalos érdekképviselete, az Országos Mezőgazdasági Kamara nevében a kormánynak azt az elhatározsát, amellyel az előttünk fekvő, a jövő esztendőre szóló költségvetési javaslatában radikális módon szakít ezzel a köz szempontjából is káros gyakorlattal, amikor a földmívelésügyi tárca költségvetését, amely a folyó évre 53 millió pengőben volt megállapítva, a jövő esztendőre 156 millió pengőre kívánja felemelni. . A kormánynak ez a bölcs elhatározása most már minden kétséget és vitát kizáró módon megállapít ja azt, amit mi nem szűntünk meg soha erről a helyről hirdetni, hogy ennek az országnak fő alappillére a mezőgazdaság és hogy ebben az országban az ipar és a kereskedelem szintén csak egy izmos, egészséges mezőgazdaság vállán emelkedhetik fel. Ha áll ez a múltra, — és mi szentül meg vagyunk győződve arról, hogy áll — akkor hatványozottan áll a jövőre nézve is. A most folyó gigantikus méretű világháborúban ugyanis, mint egy irtózatos kohóban, valósággal a szemünk láttára formálódok az új világ és benne az új Európa gazdasági struktúrájának képe és ebben az új európai gazdasági rendben a magyar közgazdaság mezőgazdasági jellege — egész Kelet-Európával együtt — a jövőben csak tovább fog hangsúlyozódni és ha mi időben neim készülünk fel arra, mélyen t. Felsőház, hogy mind mennyiségben, mind minőségben állni tudjuk a versenyt a tőlünk délre és keletre fekvő országok termelésével, akkor a magyar népet nem sok remény kecsegteti a jövőben. Az előttünk fekvő költségvetési javaslatból azt a jóleső megnyugvást meríthetjük, hogy kormányunk bölcsen előrelát, amikor a magyar mezőgazdaság gyorsütemű fejlesztésére gondol; a földmívelésügyi miniszter úr pedig ügyesen kívánja lerakni tárcája költségvetése szerint azokat a fundamentumokat, amelyekre földmívelésünk jövő fejlődését alapozni kívánja. Mint minden termelési ágban, úgy a mezőgazdaságban is a szaktudás a fejlődés legbiztosabb, legfontosabb alapja. A költségvetésből megállapítható, hogy a földmívelésügyi miniszter úr az alsófokú gazdasági szakoktatás fejlesztésével épp népünk azon rétegének szakértelmét kívánja öregbíteni, amelynek kezében van máris a magyar szántóterületnek háromnegyed része, tehát amelyen keresztül a magyar mezőgazdaság mind minőségi, mind mennyiségi termelésére a legjobban tud befolyást gyakorolni. Ahhoz azonban, hogy az ajsófokú szakoktatás gyorsan fejleszthető legyen és hogy a mezőgazdasági közigazgatás jól funkcionáljon, sok kiválóan képzett gazdára is van szükség, akiket viszont csak a jól megszervezett felsőfokú mezőgazdasági oktatáson keresztül tudunk a mezőgazdaság szolgálatába állítani. Aggodalommal látjuk azt, hogy gazdasági akadémiáink az utóbbi esztendőkben valósággal elnéptelenedtek, már pedig jól képzett agrárintelligencia nélkül mezőgazdasági termelésünk gyors fejlődése elképzelhetetlen. Látja azt a földmívelésügyi miniszter úr is, de rajta kívül aggodalommal látja az Omge., a Mezőgazdák Szövetkezete, az Országos Földhitelintézet és mások is, akik ösztöndíjakkal csalogatják ma a magyar ifjúságot a gazdasági akadémiákra. A gazdasági akadémiák elnéptelenedésének okaira nagyon bölcsen mutatott rá az az emlékirat, amelyet a gazdasági akadémiák igazgatói a nyár folyamán a kormány elé terjesztettek és így most a legnagyobb megnyugvással vesszük tudomásul, hogy az abban foglaltakat a földmívelésügyi miniszter úr is magáévá tette és állást foglalt az akadémiai oktatás négy évfolyamú fejlesztése és korszerűsítése mellett. Hasonló örömmel üdvözöljük a földmíve lésügyi miniszter úr költségvetési javaslatából azt a törekvést is, amellyel a múltban nagyon elhanyagolt magyar mezőgazdasági kísérlet ügyet kívánja megerősíteni. Schandl ő excellenciája tegnapi, a költségvetési vitát megnyitó beszédében nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy a magyar mezőgazdaságnak elő kell készülnie a háború végére és számolnia kell már előre azzal a dekonjunktúrával, amely akkor jelentkezni fog és amely a gabonatermelő Magyarországra valószínűleg végzetes lesz. Éppen azért ő na gyón okosan hívta fel kormányunk figyelmét arra, hogy ha a magyar mezőgazdaságot megerősíteni kívánják, akkor azt a magyar állat tenyésztés támogatásán keresztül tegyék meg, olykép, hogy a háború végére egy gazdag, erős állatállomány álljon itt az országban, mert annak birtokában a magyar mezőgazdaság valószínűleg könnyen meg- fog tudni birkózni a bekövetkező dekonjunktúrával. Méltóztassék nekem megengedni, hogy rövid felszólalásom tengelyévé a magyar állattenyésztés jelenlegi helyzetét tegyem és én is felhívjam az állattenyésztés fontosságára a m. kir. koirmány figyelmét. A költségvetési javaslatból megállapítható a földmívelésügyi miniszter árnak az a törekvése, — és ez a törekvés minden elismerést meg is érdemel — amellyel a magyar állattenyésztést meg akarja erősíteni. Hasonló elismerés illeti meg azt a nagyszerű munkát is, melyet e cél elérése érdekében a minisztérium állattenyésztési osztálya folytat. Aki a költségvetésnek az állattenyésztésünk ' fejlesztésére vonatkozó számoszlopait tanulmányozza, az joggal feltételezheti, hogy ilyen bőséges támogatás mellett a magyar ál-