Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

Az országgyűlés felsőházának í>4\ ülése Erdélyben és Kelé t-Magyarors ágon 11 új törvényszéket, 11 ügyészséget, 47 járásbíróságot, egy új börtönt és egy javítóintézetei Ez mind igen sok pénzbe kerül. Gondoljuk csak el, hogy milyen gigantikus munkát végzett az igazságügyminiszter úr részint a szervezésnél, részint a, kinevezéseknél, részint pedig a kodifikáeiónál. A kodifikációnál annyival is inkább, mert azokon a területeken nem volt egységes jog, azokon a területeken részben magyar jog, részben osztrák jog. részben keverve magyar és osztrák jog volt és a hegyibe még annak az államnak a joga is, amelynek impériuma alatt állt az illető terület. A mi igazságügyminiszterünk nagy súlyt helyez az úgynevezett jogegységesítésre, mert meg van győződve arról, hogy ez elengedhetetlen posztulátum. Ügy a kvantitás, mint a kvalitás tekintetében a minisztérium nagy munkát végzett, mégpedig a legcélirányosabban, minden zökkenő nélkül és igen gyors időben. Ezért köszönettel tartozunk az igazságügyminiszter úrnaik. A költségvetés indokolása feltárja . azokat a kodifikációs munkálatokat, amelyeket az igazságügyminisztérium a múltban végzett és amelyek most, hogy úgy fejezzem ki magamat, toll alatt vannak. En ezekkel ezidőszerint foglalkozni nem akarok, csak azt a kérelmet intézem az igazságügy miniszter úrhoz, vegye fontolóra, ,hogy mentül előbb meg kell alkotni az országgyűlési összeférhetlenségi törvényt, mert ez a közélet tisztasága szempontjából nélkülözhetetlen, másodszor pedig felhívom a figyelmét arra, hogy a mi kisajátítási törvényünk, 1881-ből való, tehát elavult A mai viszonyok között igen sok kisember esik kisajátítás alá, és hónapokig, de mondhatnám évekig is keli egy ilyen kisembernek várnia, míg a kisajátítási összegeket megkapja. A területet ugyanis azonnal elveszik. Azt olvassuk az igazságügyi tárcához írt indokolásban, hogy az igazságügyminiszter a törvény- és jogszabályalkotások alkalmával mindig figyelemmel kíséri, rendezi és megbírálja úgy a hazánkban, mint pedig a külföldön felmerült reformgondolatokat. Azt olvassuk, hogy azokban a jogi véleményekben, amelyeket az igazságügyminiszter úr ad különféle minisztériumoik megkeresésére, megragadja az alkalmat, hogy különösen a jogélet újabb jelenségeinek mivoltáról nyilatkozzék. Ez nagyon helyes. Én teljes bizalommal vagyok a miniszter úr iránt. Meg vagyok győződve,^ hogy ő nem fog elzárkózni egyetlen szükséges reformtól sem, de arról is meg vagyok győződve, hogy minden reform, amely ebből a minisztériumból ki fog jönni, gyökereivel a régi magyar alkotmányiba és tradíciókba nyúlik le. A kodiíikációt két szemponttal lehet jellé; mezni, hogy jó legyen és megfeleljen a mi magyar igényeinknek. Egyik az, hogy sohasem szabad magyarságtudatunkat szem elől tévesztenünk, a másik pedig az, hogy történelmi hivatásérzésünkre legyünk mindig tekintettel. áttérek^ most a bíróságok ügymenetére. A magyar bíróságokról ezidén is azt mondhatom, amit a tavaly és a régebbi időkben elmondott budget-beszédeimben mondottam, hogy boldog az az ország, amelynek olyan bírósága van, mint a magyar bíróság, mind jellem, mind tudás, mind pedig iparkodás és szór galom szempontjából. Konstatáltuk, hogy n polgári ügyekben a múlthoz képest bizonyos 1941. évi december hó 17-én, szerdán. 371 i százaléknyi — azt hiszem, 4-1%-os — visszaesés mutatkozik. A büntetőügyek száma ellenben 3:6%-kai növekedett. Ebből le kell von nunk, mélyen t. Felsőház és t. miniszter űr, a következtetéseket. Az 1911. évi polgári per rendtartást, amely dicsőséget hozott Magyarország kodifikációjának és törvényhozásának a külföldön is, sok részben módosították a vi szonyok kényszerítő hatalma folytán, mondván, hogy a restanciák olyan nagyok, hogy kénytelenek vagyunk ezt átmenetileg megtenni, Ezek az okok most megszűntek, itt van tehát az ideje annak, hogy polgári ügyekben a királyi törvényszék, mint társasbíróság járjon el és hogy azokat az úgynevezett fellebbviteli és felülvizsgálati értékhatárkorlátozásokat, amelyeket az egyszerűsítési törvény hozott be, megszüntessük. Áttérve az ügyvédség helyzetére, fájdalommal kell konstatálnom, hogy az ügyvédség helyzete nemhogy javult volna, de merem állítani, hogy kereset és jövedelem szempontjából rosszabbodott. A miniszteri indokolás kijelenti, hogy több apró törvényjavaslat van munkában, amely elő fogja mozdítani az ügyvédség vagyoni jólétét és helyzetét, örömmel és bizalommal várom ezeket a törvényjavaslatokat. Az ügyvédség terén egy intézmény van, amely kimagaslik és ez: az Országos Ügyvédi Gyám- és ÎM yugdíjintézet. Ez az intézmény nagyszerű fejlődésnek indult, annak ellenére, hogy az infláció folytán elveszítette egész va gyunát. En, mint ennék az intézetnek elnöke, a saját nevemben, de az intézet nevében és a háta mögött álló egész ügyvédség nevében is hálás és őszinte köszönetet mondok az igazságügyminiszter úrnak és a pénzügyminiszter úrnak, hogy azt az államsegélyt, amelyet az 1914 : LII. te. 500.000 aranykoronában állapított meg, ma már, tekintettel a visszacsatolt területekre 380.000 pengőire felemelte. Ezért hálás az ügyvédi kar a kormánynak. Hogy a méltóságos Háznak fogalma le gyen arról, hogy az ügyvédi kar önerejéből milyen áldozatokat hoz ezen a téren, csak két körülményt hozok fel. 1941-ben kifizettünk több mint egymillió százezer pengőt különféle igényjogosultaknak és most, tekintettel a nagy drágaságra, karácsony alkalmából százezer pengőt folyósítottunk segélyképpen az ügyvédek özvegyei és árvái javára. Azt a kérelmet is intézem azonban a? igazságügyminiszter úrhoz, hogy az úgyneve zett ügyvédi jóléti törvényjavaslatot minél előbb nyújtsa a Ház elé. Ê törvényjavaslat szerint az állam egy krajcárt sem fizet. Az államnak semmi dolga sem lesz az üggyel, A? mind önadóztatás alapján történik, mert mi kimondottuk, hogy az ügyvédi-keresetiadó alapját képező summák bizonyos percentjét akarjuk áldozni, hogy feljavítsuk az özvegyek, az árvák és a rokkant ügyvédek helyzetét. Az igazságügyminiszter úr szakít' azzal a felfogással, azzal az ügyvédellenes irányzat tal, amely az utóbbi időben, sajnos, nagyrészi lábra kapott. Az igazságügyminiszter úr most a kinevezéseknél 250 gyakorló ügyvédet nevezett ki részint bírónak, részint bírói tísztvi selőnek. Ez olyan arány, amilyen még soha sem volt, ezért hálás köszönet jár az igazság ügyminiszter úrnak. Még egy körülményre akarom végezetül felhívni a méltóságos Ház figyelmét. Mos van 150. évfordulója annak, hogy megszületet \ Magyarország egyik legnagyobb drámaírójí:.