Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

Az országgyűlés felsőházának 54- ülése Ez az egyik momentum az én számomra akkor, amikor az előterjesztett költségvetést a magam részéről elfogadom, a másik momentum pedig a miniszterelnök úr személyében rejlő garancia (Élénk éljenzés a felsőház minden oldalán.) abban a tekintetben, hogy változatlanul fog ezen az úton, amelyen eddig- járt, elődeinek nyomdokán tovább haladni. (Élénk helyeslés és taps a felsőház minden oldalán.) Elnök: Az idlő előrehaladván, a tanácskozást félbeszakítom. Ülésünket délután %5 órakor folytatjuk. (Szünet után.) (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik Pap József ö méltósága. Pap József: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! Az előttünk fekvő költségvetés az én felfogásom szerint hű tükörképét adja annak a nagyarányú, igen nagy eredményeket feltüntető diplomáciai és ezzel kapcsolatban katonai tevékenységnek, amelyet a m. kir. kormány az 1938—40. években kifejtett. Ennek a működésnek eredménye örömet és megelégedést szült mindén magyar ember kebelében, mert területünk lényegesen, nagyon lényegesen megnagyobbodott és Magyarország lakosságának száma szintén feltűnő mértékben növekedett. Húsz évig vágyva-vágyva, epedveepedve kívántuk ezt az eredményt, minden magyar ember agya, szíve és karja ezért dolgozott és most, amikor bekövetkeztek ezek a dolgok, akkor a kormányra igen nagy és felelősségteljes kötelesség hárul: a visszacsatolt részeknek teljes összhangba hozatala és beolvasztása az anyaországba. Ezt nemcsak hazafiúi szempontból kötelessége a kormánynak megtenni, hanem gazdasági és pénzügyi szempontból is, mert csak így van értelme a viszfczacsatolt területek gazdasági eredményének. Ha én a költségvetést tanulmányozom, akkor azt látom, hogy azon két nagy vezéreszme vonul végig. Az egyik a magyar honvédség kiépítése. Ez azt jelenti, hogy a magyar katonát, a magyar honvédet a mai kornak minden kigondolható előnyös felszerelésével el kell látni, teljesen harcképessé és ütőképessé kell tenni. A másik gondolat pedig, hogy le kell bonyolítani azokat a nagyarányú invesztícionális munkálatokat, amelyek majdnem minden tárcánál be vannak jelentve és amelyek az úgynevezett szociálpolitika legbiztosabb alapját alkotják. Mindnyájan bámultuk büszke önérzettel, hogy olyan rövid idő alatt hogyan sikerülhetett a magyar honvédséget úgy kiképezni és olyan fokra emelni harci- és ütőképességét, mint ahogyan ez tényleg történ t. A magyar honvédség most nemcsak az országnak határait védi meg, hanem nagy szövetségeseinkkel és barátainkkal, Németországgal és Olaszországgal egyetemben küzd a Szovjetunió ellen és a bolsevizmus letöréséért, vagyis ugyanazt a feladatot vállalja, amely feladatot évszázadokkal ezelőtt a törökökkel szemben vállalt Magyarország. A

f költségvetésben igen nagyarányú nemzeti és szociális munka van előirányozva. Hogy ezek a munkálatok létesülhessenek, eh1941. évi december hó 17-én, szerdán. 369 hez két dolog kell, nemcsak pénz, — a pénz megvan, mert a költségvetés gondoskodik a pénzről — hanem kell egy irányító, vezető szellem, amely biztosítja a kitűzött cél elérését. Az utóbbi időben halljuk itt-ott, hogy az állam hatalma, az állami omnipotencia nagyon megnövekedett. Megnövekedett még gazdasági kérdésekben is, sőt még a magángazdaság tekintetében is a tervszerű, irányított gazdálkodás folytán. Ebben sok igazság van, de éppen olyan igazság az is, hogy a mai abnormis időkben mást elvárni, követelni az államtól nem lehet, mert az állam közérdeket teljesít akkor, amikor ilyen politikát inaugurál. Igaz, hogy ennek a politikának a következménye az, hogy a fogyasztást megszorítják és hogy bizonyos korlátozásoknak vagyunk alávetve, de ne felejtsük el azt, hogy más országokhoz viszonyítva itt Magyarországon a közellátás és a korlátozások tekintetében még mindig sokkal jobbak a viszonyok, mint külföldön. Hálát kell adnunk a Gondviselésnek, de kiváltképpen a magyar kormány előrelátó, bölcs kormányzásának, hogy úgy tudta intézni a dolgokat, hogy Magyarország nem vált hadszintérré, mert az a legnagyobb szerencsétlenség, ha akkor, amikor egy ország háborúban áll, a hadszíntér magában az országban van. Nekünk tehát önfegyelemmel és belátással kell azokat a nyomasztó helyzeteket elviselnünk, amelyek ezeknél a tőlünk és a kormánytól nem függő okoknál fogva vállainkra nehezednek. Amikor a kormány a hatalmát növeli, nem a saját hatalmát akarja fokozni, hanem azért teszi ezt, hogy a polgárok nagyrészének jólétét és megélhetését előmozdítsa. Hogy az államnak milyen befolyása van az ügyek vezetésére, ez. időnként változni szokott. Ez mindig attól függ, hogy melyek azok az államcélok, amelyeket az állam elsősorban mint egyetemes célokat tűz ki és amelyeket a közérdek szempontjából akar elintézni. Hogy pedig ezekre az •íllámeélokra különféle behatásokkal lehetnek a belső politikai viszonyok, a külpolitikai viszonyok, a háború, stb. ez igen természetes és magától értetődik. Az állam hatáskörének mentől szűkebbre \aló szorítása tehát a mai abnormis viszonyok között nem indokolt. Nem indokolt Trianon után, amikor megcsonkították az országot, amikor elveszítettük hadseregünket, amikor megfosztottak bennünket^ a megélhetés lehetőségétől, A társadalom és a társadalom tagjainak egymáshoz való viszonya azt hozza magával, hogy nem szabad arra az álláspontra helyezkedni, hogy nem törődöm polgártársam egészségi állapotával, a szegénységgel, a tudatlansággal, az ügyefogyottsággal, stb., stb., mert mindazok a bajok, amelyek a szegénységből, a betegségekből, az epidémiákból stb. keletkeznek, nemcsak az illetőt veszélyeztetik és fenyegetik, hanem az egész társadalmat, az egész közösséget. Mi már a múlt század költségvetéseiben is fokozatosan láttuk, hogy az állam hatalma mindig nőtt és nőtt. Ma pedig a mai költségvetés^ mellett, amelyben nagymérvű haladást látunk az invesztícióknál, a szociálpolitikánál, a termelésnél, a kereskedelemnél és egyáltalán minden téren, ez csak kívánatos. A magyar históriában és a magyar felfogás szerint sohasem volt kétséges, hogy a magánérdeknek háttérbe kell szorulnia a közérdekkel szemben. Ez többékevésb'bé mindig megvolt. Minden éremnek azonban két oldala van. Nag-yon kell vigyázni, hogy túlságba ne menjen az állam az ő hatal59*