Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-36
Az országgyűlés felsőházának 36. ülése riumra van bízva. Nem én vagyok az egyedüli, aki ezt obszer váltain, á képviselőházban is emelkedtek hangok ez ellen, sőt az igazságügyminiszter úr 'maga is beismerte, hogy ez így nincsen rendjén, amint van. A miniszter úr azonban indokul felhozta azt — amit éti is elfogadok indokul — hogy a mai viszonyok és körülmények kvázi kényszerítik a kormányt, hogy rendeletekkel is dolgozzék, mert nem lehet mindent a nehezebben mozgó törvényhozásra bízni. A rendeletekkel való intézkedésnek káros következményei abban nyilvánulnak meg, hogy a rendeletekben a legnagyobb jóhiszeműség mellett is igen sokszor vannak olyan intézkedések, amelyek nein eontra legem, de praeter legem hozattak, vagyis olyan témákat rendeznek el, amelyek magában a törvény ben nincsenek rendezve. A rendeletalkotás hypertrofiája a végrehajtói hatalomnak az erősbödésére vezet a törvényhozói hatalommal szemben, mert sokszor oly kérdéseket intéznek el rendeletileg, amelyek a törvényhozás hatáskörébe tartoznak. A rendeletalkotás nélkülözi a nyilvánosságot. Én koneedálom, hogy a rendeleteket a burokban sokkal több körültekintéssel, nagyobb óvatossággal és precízebben lehet megalkotni. mint talán a törvényeket, amelyek a parlamentben esetleg ex abrupto változásokon mennek keresztül, mégis a mellett vagyok, hogy aineuyuyire csak lenét, tartsuk meg azt a rendszert, hogy törvényeink ne Jegyének kerettörvények, hanem foglalják magukba mindazt, ami az illető matéria szabályozására vonatkozik. A kodifikáei'ónál vigyáznunk kell árra is, hogy idegen jogot ne csempésszünk be a magyar Corpus Jurisba. Az országgyűlés erre sokkal jobban tud ügyelni, mint a miniszteriális bürók. Nem szeretném, ha félreér ten ének. Én tudomazt, hogy vannak egyes törvények, rendeletek, amelyek kell, hogy unii'ormírózva legyenek a külföldi törvényekkel és rendeletekkel, amelyek elsősorban a hiteléletre és'a ke- " reskedelmi forgalomra vonatkoznak, de óvakodnunk kell attól, hogy törvényeink az idegen kodifikáció hatása alá kerüljenek. T, Felsőház! Most. egész röviden áttérek az ügyvédség helyzetére. Megállapítom, hogy az ügyvédség helyzete ma is nagyon, de nagyon siralmas, a kereseti viszonyok napról-napra rosszabbodnak. Az új ügyvédi rendtartás ezen az állapoton egyáltalán nem segített, de nem is segíthetett, nem is vártunk tőle e tekintetben segítséget. Az új ügyvédi rendtartásnak azonban van egy igen jó intézkedése* az ügyvédekországos bizottságának a felállítása. Ez az országos bizottság csúcsszervezete a kamaráknak. Kettős hatáskörrel bír: véleményező testület és fellebbezési testület. Az országos bizottságnak ez a kettős hatásköre nagyszerűen bevált és mi ^hálásak vagyunk az országos bizottság vezetőinek azért, hogy ezt az ríj intézményt minden megrázkódtatás nélkül meg tudták honosíteni. Igaz, hogy nem volt nehéz a dulog, mert az országos bizottság az új ügyvédi rendtartás előtt törvényileg szervezve nem volt ugyan, a gyakorlati életben azonban létezett már és ha nem is volt fellebbezési fórum, de mint véleményező testület és igen sokszor nagy előnyére volt az ügyvédi érdekeknek. Az ügyvédellenes hangulat még ma is tart. Én ezt úgy fogom le, hogy ez csak átmeneti állapot, mert ennek semmi gyökere és oka nincs. Aki figyelemmel kiséri Magyarország igazságszolgáltatását és társadalmi evolúcióját, kell, hogy belássa, hogy a magyar ügy- | védség az igazságszolgáltatásnak, a közéletnek FELSÖTTÄZT TStAVtó TT l t H0. évi december hó 11-én. szerdán, 27 igen fontos faktora. A magyar ügy véri nemcsak a feleket védi, hanem mindig hű őre volt a nemzeti eszmének és a magyar alkotmánynak. A magyar ügyvéd a jogszolgáltatás terén kezdeményező 1epéseket tett, ellenőrzött és kiváltképpen ellenőrizte azt, hogy idegen jog a magyar kodifikációba ne kerüljön bele és ott lábát meg ne vesse. Az ügyvédi pálya ideális pálya voir mindig, ma is az és kell, hogy az -maradjon a jövőben is, emellett azonban kenyérkereseti pálya is. Én azt a kérelmet 1 erjesztem elő, amelyet múlt évi és azelőtti évi budgei -beszédeim ben is előterjesztettem, hogy a kormány adja vissza az ügyvédi karnak azokat a működési területeket, amelyek az ügyvédi Ivartól az utolsó időben megvonattak és . hogy teremtsen új működési területeket, mégpedig nem ügyvédi partikuláris érdekek miatt, hanem olyan területeken, ahol ezt a közérdek kívánja. Hálás köszönetet akarok mondani a t. igazságügym'iniszter úrnak — sajnálom, hogy nincs itt — azért, hogy az utolsó évben ötven ügyvédet nevezett ki a bírósághoz, részint ítélőbírónak, részint pedig a fogalmazói karba. Ezzel mutatta azt, hogy értékeli azt a nagy szellemi és erkölcsi erőt, amelyet, az ügyvédi kar képvisel. Meg kell még emlékeznem egy intézményről r az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről. Ez az intézmény áldásosán működik, aminek igazolására csak azt az egy körülményt hozom fel, hogy 1940 január 1-től november 25-ig különféle ellátások címén 941.000 pengőt fizetett kt. Ez az intézet azonban kiépítésre szorul. A keleti részeknek és az erdélyi részek visszacsatolása folytán három ügyvédi kamarával lesz gazdagabb az ország: Nagyvárad, Kolozsvár és Marosvásárhely. Ezen kamaráknak az ügyvédei a törvény rendeleténél fogva az intézetnek tagjai. Én. mint ezen intézet elnöke, innen szívem egész melegéből kollegiális szeretettel és szolidaritással üdvözlöm ezeket az új tagokat. Hiba lenne azonban, nagy méltánytalanság, sőt igazságtalanság is, ha ezektől az új tagoktól, akik önhibájukon kívül 22 évig idegen uralom alád raboskodtak, azt kívánnók meg, hogy most öt éven és tíz éven keresztül fizessék a tagdíjakat, míg a kareneiális idők letelnek és ne részesüljenek egyáltalán az intézet jótéteményeiben Ez megtörténhetik, ha iszigorúan értelmezzük a törvényt, azonban a magyar . kormány nobilis gondolkodása ás az ügyvédi kar jó szíve ezt nem engedte meg már a felvidéki és kárpátaljai résaek visszacsatolása alkalmával sem és éppen azért most m azt a kérelmet terjesztettük elő, amelyet a mélyen t. Felsőház előtt megísmétlek, hogy méltóztassék az-állami segélyt olyan mértékben felemelni, mint ahogyan az történt a Felvidéknél és Kárpátaljánál, hogy a segítöakeiót az erdélyi ügyvédekkel, özvegyekkel és árvákkal szemben is képesek legyünk keresztülvinni. Kiiépítendő a nyugdíjintézet, mert az 1914:LH. t.-c, elrendelte, -hogy legyen egy ügyvédi öregségi aggkori ellátás és erre a célra 000.000 aranykorona évi. segélyt szavazott meg. A háború és az infláció folytán ez a segély nagyon-nagyon is ^a minimumra szorult, 10.000 pengővel kezdték és ma már hála Istennek 2(í0.00Q-nél vagyunk. De nem fordíthatjuk ezt a 2f>0.000 pengőt sem erre a> célra, hanem kénytelenek vagyunk ezt nz összeget azoknak az özvegyeknek és árváknak támogatására fordítani, akiknek befizetett tőkéi az infláció következtében teljesen elvesz6
