Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

Az országgyűlés felsőházónak 51. ülése állandóan fedeznie. De ez a helyzet a legtöbb dunántúli vármegyére nézve is. A mai katasztrofálisan rossz tengeritermés mellett ez az ármegállapítás még inkább tarthatatlanná rr vált Ez az ármegkülönbíöztetés a különböző vidékek között egyáltalában semmivel nem indokolható, ennek semmi értelme sincs és a legteljesebb mértékben igazságtalan. Feltétlenül szükséges tehát, hogy ennek megszüntetésével az egész ország területére egyse ges hízóárak állapíttassanak meg éppen úgy, mint ahogyan az r ármegállapítás, nagyon helyesen, a gabonánál és a sovány süldők áránál is- egységesen történt. Nagyon termes zenesen feltétlenül szükséges az is, hogy a hízósertésárakat a jelenlegi abraktakarmányárakhoz és egyéb költségekhez mérten megfelelőképpen fel is emeliék. Meg kell itt jegyeznem, hogy a hízósertések ára a feldolgozott sertéstermékek árához viszonyítva is nagyon alacsonyak. Teljesen elegendő is volna csak a sertéstermékek árát megállapítani és ezeket szigorúan betartatni, a hízósertésárakat pedig szabaddá lehetne tenni, hiszen az előbbiek ármegállapítása az utóbbiaknak is korlátot szab. A folyó év tavaszán a közellátási minisztérium egyenesen forszírozta, hogy a különböző közületek, városok, iparvállalatok hízlalási szerződések útján biztosítsák zsír- és hússzükségletüket. Előnyös volt ez magukra a közületekre nézve is, mert hiszen szükségletüket ezzel biztosították, de előnyös volt a gazdákra is, akik a szerződések értelmében a süldők árát megkapták és ebből tudták beszerezni a hizlaláshoz szükséges abraktakarmányt. Most az ősz folyamin a közellátásügyi minisztérium teljesen érthetetlen módon megváltoztatta eddigi álláspontját és egyenesen nehézségeket gördít a hízlalási szerződések kötése és jóváhagyása elé. A tavasszal kötött szerződéseknél az volt a szokás, hogy az illető közület megvásárolta a süldőket a gazdától, azok árát kifizette és azután visszaadta azokat bérhizlalásra a gazdának. Most a minisztérium újabb álláspontja szerint nem hagy jóvá olyan szerződest, amelyben a süldőknek a hivatalosan' megállapított süldőáron való megvásárlásáról van szó, hanem esak^ olyat, amely szerint a süldők árát is csak a hízóáron fizetik. Ez a gazdára nézve azt jelenti, hogy most kevesebbet kap a sertéspirt, mint tavaszszal, amikor pedig jól tudjuk, hogy ma a hízlalási költségek sokkal nagyobbak, mint akkor voltak. De ugyancsak kiköti a közellátásügyi minisztérium azt is, hogy jelentse ki az illető gazda, hogy nem kér takarmánykiutalást. Ez teljesen érthetetlen, mert hogyan lehessen takarmány nélkül hizlalni. Ilyen feltételek mellett csak azok a gazdák hizlalhatnak, akiknek jobb termésük volt, akik szerencsésebb helyzetben vannak, viszont azok a gazdák, akiknek rossz volt a termésük, azonban hizlalásra alkalmas sertésanyaggal rendelkeznek, hizlalni nem tudnak és kénytelenek a süldőket eladni az inari hizlalóknak, akik azután hozzá tudnak jutni a szükséges abraktakarmánynoz. Ez azért nem méltányos, mert hiszen a gazda, aki felneveli a süldőket, állja a tenyésztés minden rizikóját m így jogos lenne, hogy a hizlalást is ő végezihesse. A minisztériumnak ez az álláspontja teljesen érthetetlen azért is, mert a hizlalásnak hízlalási szerződések útján való biztosítása nemcsak gazdaérdek, hanem a közellátásnak is elsőrangú érdeke. De azt sem lehet megérteni, miképpen lehetséges az, hogy a hízlalási szerződések jóváhagyása három-négy hónapig húzódik a minisztériumban. Nyilvánosai, évi december hó 17-én, szerdán. 361 valóan bizonyítja ez azt, hogy a közellátási minisztérium bármennyire fiatal, bürokrácia tekintetében; úgy látszik, túltett a nála sokkal régebbi minisztériumokon. Most van folyamatban országszerte az úgynevezett gazdaság elszámolás és beszolgáltatási előírás lefolytatása, amely a gabona- és tengeri-, továbbá a zsír- és szalonnakészletek megállapítására és a feleslegek beszolgáltatátására irányul. Meg kell vallani, hogy a gazdaközönség nem nagy bizalommal tekintett ez elé az eljárás elé. Megelégedéssé^ kell azonban megállapítanom, hogy ez a bizalmatlanság nem volt jogosult, mert az eddigi tapasztalatok szerint ennek az eljárásnak lefolytatását végző úgynevezett honvédbeszerző osztagok teljes szigorúsággal ugyan, de a legnagyobb körültekintéssel £<& tapintattal végzik nagyfontosságú hivatásukat. Ezzel kapcsolatban mégis szóvá kell tennem a gazdaság elszámolás céljára szolgáló nyomtatványon szereplő utasítás bizonyos hiányosságait. Már az eredeti termésrendeletnek is nagy hiányossága volt, hogy a cséplési eredmények bejelentésénél nem engedte meg az előrelátható beszáradásra és kirostolásra valamely százalék levonását. Annál helytelenebb volt ez, mert a cséplési naplóban foglalt utasítás szerint az I., II. és 111. osztályú terményt egy összegben kellett abba bevezetni, így tehát az ocsú és szemét is gabonának számított. Az elszámolás alapját pedig a cséplési napló, illetőleg az ennek alapján kiállított gabonabejelentőlap képezi. Feltétlenül be kellett volna tehát venni most az elszámolásra vonatkozó utasításba, hogy beszáradás és kirostálás címén le kell vonni bizonyos mennyiséget. Sajnos, erre vonatkozó rendelkezés az utasításban nincs. Nyilvánvaló pedig, hogy beszáradás mindenkor van, bármilyen száraz gabonánál is minimálisan 2%, kirostálásnak pedig feltétlenül kell lennie még az elsőrendű gabonánál is, de^ még inkább akkor, amikor az ocsú és a szemét is gabonának számít. Sem az eredeti termésrendeletek, sem az említett utasítás nem tartalmaz rendelkezést a kisgazdák által alkalmazott munkások élelmezési szükségletének biztosítására. Azt pedig nagyon jól tudjuk, hogy a kisgazdák munkár sokat mindenütt és mindenkor csakis élelmezés mellett alkalmaznak. Ettől a szokástól el nem térhetnek, mert e nélkül munkást semmiképpen sem kapnak. Feltétlenül szükséges tehát, hogy pótlólag rendelkezés történjók azirányban, hogy a munkások élelmezésére a kisgazdák is számíthassanak fel úgy kenyérgabonát, mint zsírt és szalonnát. Ugyancsak a már említett nyomtatványon szereplő utasítás szerint négy felnőttre, vagy hat gyermekre kell számítani egy darab hízott sertést. Ez is helytelen, mert hiszen a sertések nagyon különbözőek. Lehetetlen, hogy egy f-zázkilós sertést egyenlőnek vegyenek egy kétszázkilóssal. Itt tehát különböztetni kellene. De egyébként is, tekintettel arra, hogy a földmíveslakosság egész évi zsír-, szalonna-és hússzükségletére szolgál az általa hizlalt és levágandó sertés, lehetetlen, hogy négy- vagy hatszemélyre számítassék bármilyen nagyságú sertés is. Kifogásolnom kell azt is, hogy a gazdaság elszámolási eljárás ellen esetleg felmerült fellebbezések csak birtokonkíyül adhatók be. Ez azt jelenti, hogy az igénybevett készleteket be kell szállítani, es anaennyiben majd a fellebbezés kedvezően lesz elintézve, visszakapja az 58*