Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

Az országgyűlés felsőházának 54- ülése hogy az ö" nevét külföldön jobban ismerik, mint idehaza; Nagyon kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést az illetékesekkel megbeszélni és a kabineten belül érvényesíteni a maga befolyását a tekintetben, hogy az egyetemen a meteorológiának mint tudománynak tanszéke legyen. T. Felsőház! Nagyon eltelt az idő, eljutot­tam felszólalásom végéhez. Méltóztattak hal­lani, ami jót láttam a költségvetésben, azt el­ismertem, ami hiányt tapasztaltam, azt kritika tárgyává tettem. Távol állott tőlem az, hogy kritikámmal pesszimizmust vigyek bele a ter­melés gondolatába. Ez már csak azért is távol állott tőlem, mert én felszólalásomban terme­léspolitikai kérdéseket érintettem, már pedig a termelésnek egyik legnagyobb gátló ténye­zője a pesszimizmus. A miniszterelnök úr nemrégiben mon­dotta ki, hogy ez a nemzet csontja velejéig egészséges. Ezt aláírom, mert én is úgy látom, hogy gazdasági szervezetünk van olyan egészséges, hogy bajainkat itt az ország Házában minden kertelés nélkül őszintén feltárjuk. De elmond­tam ezeket, amiket előadtam, azért is, mert nekünk, magyar gazdáknak van egy jó tulaj­donságunk, amelyben javíthatatlan gyerme­kek, javíthatatlan optimisták vagyunk — és ez a tulajdonság is a termelést kedvezően befo­lyásoló, fokozó tényező — és ez abban áll, hogy mi gazdák, Madách-csal együtt mindig küz­dünk és mindig bízva bízunk. Bízva a nemzet­nek eme jó tulajdonságában és termelő erejé­ben és bízva egy jobb, egy belátóbb termelési politikában, a költségvetést elfogadom. (Hosz­szantartó élénk éljenzés és taps. —- A szónokot számoson üdvözlik.) (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Elnök: Szólásra következik Jókay-Ihász Miklós felsőházi tag úr. Jókay-Ihász Miklós: Nagyméltóságú El­nök Ür! Mélyen t. Felsőház! A mai időkben az államkormányzat legfontosabb ága kétség­kívül a külpolitika. Ennek iránya és mikénti irányítása az ország és nemzet életére, sorsá­nak alakulására alapvető és döntő kihatás­sal van. Látjuk, hogy bizonytalan, szerencsét­len, megfontolás nélküli külpolitika folytán vesztükbe rohantak egyes államok, viszont az okos külpolitika kis államok súlyát és tekin­télyét megerősíti. Hálát adhatunk a jó Isten­nek, hogy a mai világégés közepette mi az utóbbi államok közé tartozunk, ami elsősorban éppen annak a külpolitikának köszönhető, amelyet kormányaink sorozatosan folytattak és amelyet követ jelenlegi kormányunk is. Ez a külpolitika céltudatos, határozott, semmi in­gadozást nem mutat, egyenes irányban halad előre minden elhajlás nélkül. Jellemző erre a külpolitikára, hogy a megkötött baráti kap­csolatokhoz minden körülmények között fenn­tartás nélkül, híven kitart. Hisszük, hogy ez a kitartás és hűség meg fogja hozni végered­ményében a maga megérdemelt gyümölcseit. Ennek a külpolitikának irányítója ma az a férfiú, aki mint a világháború utáni fiatal magyar diplomáciai karnak egyik kitűnősége, korábbi felelősségteljes küldetéseiben is nagy szolgálatokat tett már nemzetének és aki min­den tekintetben hivatott a külpolitikai vezetés nagyfontosságú pozíciójára. Éppen mert ma a 1H1. évi december hó 17-én, szerdán. 357 külpolitika az államkormányzat legfontosabb és alapvető ága, szerencsének kell tartanom, hogy őbenne egy személyben egyesül a külpo­litikai irányítás a kormányelnökséggel, tehát a belpolitikai vezetéssel. Szilárd és határozott külpolitika azonban csak szilárd, határozott belpolitikára támaszkodhatik. Mee kell azt is állapítani, hogy a kormányelnök úr belső po­litikája sziláid, következetes, határozott utat követ. A miniszterelnök úr megnyilatkozásai­ban mindenkor eréllyel és bátor határozott­sággal találkozunk úgy kifelé, mint befelé. Miután a miniszterelnök úr ós a vezetése alatt álló kormány politikája iránt teljes bi­zalommal viseltetem, a költségvetést elfo­gadom. Nemzetünk legfőbb büszkesége a magyar honvédség, amelynek elsősorban köszönhető a tőlünk elszakított területek jelentékeny részé­nek visszaszerzése és amelynek csapattestei a ránk kényszerített önvédelmi harcban küzde­nek, messze északon, távol a hazáért, a tél vi­szontagságával dacolva a bolsevizmus átkos sátáni rendszere ellen. A magyar katona hű maradt önmagához és hű maradt ősei hírnevé­hez, a hősiességnek újabb ragyogó példáit szolgáltatta, mint ezredéves törtenelmünk fo­lyamán annyiszor és ebben a harcban a ma­gyar ismét nem csupán önmagáért, saját leg­szentebb életérdekeiért küzd, hanem küzd a keresztyén hitnek, a nyugati kultúrának és az emberiség eddigi alkotásainak megmentéséért is, az erkölcsieket és anyagiakat egyaránt megsemmisítéssel fenyegető gonosszal szem­ben. Meleg szeretetünk kell, hojry feléjük száll­jon a távoli északi tájakra és kísérje őket min­den gondolatunk a végső dicsőséges hazatéré­sig. Kitűnő honvédségünk további fejlesztése, erejének gyarapítása nemzetünk életérdekében legelsőrendű feladatunk kell hogy legyen. örömmel állapítom meg, hogy az előttünk fekvő költségvetésben az ország legfontosabb, de a múltban — sajnos — legmostohábban do­tált tárcájánál, a, földmávelésügyi tárcánál, örvendetes fejlődés mutatkozik. A multévi költségvetéshez viszonyítva, a földmívelésügyi tárca költségvetése 117%-kai emelkedett. Kü­lönösen örömmel üdvözlöm a szakoktatás fej­lesztése terén történt nagy haladást. Az új költségvetési évben 16 új téli gazdasági isko­lát szerveznek, úgyhogy ezeknek az iskolák­nak száma 58-ra emelkedik. A téli gazdasági tanfolyamok száma pedig 250-ről 375-re emel­kedik. A téli gazdasági iskolák a gazdaifjak­nak adják meg a lehetőséget a mezőgazdasági szakismeretek elsajátítására, a téli gazdasági tanfolyamok pedig, amelyeket az ország szá mos községében felváltva tartanak, maguk­nak a kisgazdáknak mezőgazdasági ismereteit kívánják továbbképzés útján fejleszteni. Mind­kettő nagyjelentőségű, mert az olyan nagy fontossággal bíró mezőgazdasági ismeretek­nek a kisgazdaközönség tömegei körében való terjesztését szolgálják, ami a múltban, sajnos, oly hosszú ideio- nagyon is el volt hanyagolva. Teljes mértékben helyeslem a földmívelés­ügyi miniszter úrnak azt a tervét, amellyel a gazdasági akadémiák fejlesztése útján azokat remélhetőleg el, fog tűnni az a ma is teljesen jogosulatlan felfogás, hogy a gazdasági aka­démiai végzettséget nem akarják egyenrangú­nak elismerni az egyetemi vagy egyéb főisko­lai végzettséggel. A földmívelésügyi költségvetésben öröm­mel üdvözlöm a mezőgazdaság fejlesztésére,

Next

/
Thumbnails
Contents