Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

Az országgyűlés felsőházának 54- ülése hogy az ö" nevét külföldön jobban ismerik, mint idehaza; Nagyon kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést az illetékesekkel megbeszélni és a kabineten belül érvényesíteni a maga befolyását a tekintetben, hogy az egyetemen a meteorológiának mint tudománynak tanszéke legyen. T. Felsőház! Nagyon eltelt az idő, eljutottam felszólalásom végéhez. Méltóztattak hallani, ami jót láttam a költségvetésben, azt elismertem, ami hiányt tapasztaltam, azt kritika tárgyává tettem. Távol állott tőlem az, hogy kritikámmal pesszimizmust vigyek bele a termelés gondolatába. Ez már csak azért is távol állott tőlem, mert én felszólalásomban termeléspolitikai kérdéseket érintettem, már pedig a termelésnek egyik legnagyobb gátló tényezője a pesszimizmus. A miniszterelnök úr nemrégiben mondotta ki, hogy ez a nemzet csontja velejéig egészséges. Ezt aláírom, mert én is úgy látom, hogy gazdasági szervezetünk van olyan egészséges, hogy bajainkat itt az ország Házában minden kertelés nélkül őszintén feltárjuk. De elmondtam ezeket, amiket előadtam, azért is, mert nekünk, magyar gazdáknak van egy jó tulajdonságunk, amelyben javíthatatlan gyermekek, javíthatatlan optimisták vagyunk — és ez a tulajdonság is a termelést kedvezően befolyásoló, fokozó tényező — és ez abban áll, hogy mi gazdák, Madách-csal együtt mindig küzdünk és mindig bízva bízunk. Bízva a nemzetnek eme jó tulajdonságában és termelő erejében és bízva egy jobb, egy belátóbb termelési politikában, a költségvetést elfogadom. (Hoszszantartó élénk éljenzés és taps. —- A szónokot számoson üdvözlik.) (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Elnök: Szólásra következik Jókay-Ihász Miklós felsőházi tag úr. Jókay-Ihász Miklós: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A mai időkben az államkormányzat legfontosabb ága kétségkívül a külpolitika. Ennek iránya és mikénti irányítása az ország és nemzet életére, sorsának alakulására alapvető és döntő kihatással van. Látjuk, hogy bizonytalan, szerencsétlen, megfontolás nélküli külpolitika folytán vesztükbe rohantak egyes államok, viszont az okos külpolitika kis államok súlyát és tekintélyét megerősíti. Hálát adhatunk a jó Istennek, hogy a mai világégés közepette mi az utóbbi államok közé tartozunk, ami elsősorban éppen annak a külpolitikának köszönhető, amelyet kormányaink sorozatosan folytattak és amelyet követ jelenlegi kormányunk is. Ez a külpolitika céltudatos, határozott, semmi ingadozást nem mutat, egyenes irányban halad előre minden elhajlás nélkül. Jellemző erre a külpolitikára, hogy a megkötött baráti kapcsolatokhoz minden körülmények között fenntartás nélkül, híven kitart. Hisszük, hogy ez a kitartás és hűség meg fogja hozni végeredményében a maga megérdemelt gyümölcseit. Ennek a külpolitikának irányítója ma az a férfiú, aki mint a világháború utáni fiatal magyar diplomáciai karnak egyik kitűnősége, korábbi felelősségteljes küldetéseiben is nagy szolgálatokat tett már nemzetének és aki minden tekintetben hivatott a külpolitikai vezetés nagyfontosságú pozíciójára. Éppen mert ma a 1H1. évi december hó 17-én, szerdán. 357 külpolitika az államkormányzat legfontosabb és alapvető ága, szerencsének kell tartanom, hogy őbenne egy személyben egyesül a külpolitikai irányítás a kormányelnökséggel, tehát a belpolitikai vezetéssel. Szilárd és határozott külpolitika azonban csak szilárd, határozott belpolitikára támaszkodhatik. Mee kell azt is állapítani, hogy a kormányelnök úr belső politikája sziláid, következetes, határozott utat követ. A miniszterelnök úr megnyilatkozásaiban mindenkor eréllyel és bátor határozottsággal találkozunk úgy kifelé, mint befelé. Miután a miniszterelnök úr ós a vezetése alatt álló kormány politikája iránt teljes bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. Nemzetünk legfőbb büszkesége a magyar honvédség, amelynek elsősorban köszönhető a tőlünk elszakított területek jelentékeny részének visszaszerzése és amelynek csapattestei a ránk kényszerített önvédelmi harcban küzdenek, messze északon, távol a hazáért, a tél viszontagságával dacolva a bolsevizmus átkos sátáni rendszere ellen. A magyar katona hű maradt önmagához és hű maradt ősei hírnevéhez, a hősiességnek újabb ragyogó példáit szolgáltatta, mint ezredéves törtenelmünk folyamán annyiszor és ebben a harcban a magyar ismét nem csupán önmagáért, saját legszentebb életérdekeiért küzd, hanem küzd a keresztyén hitnek, a nyugati kultúrának és az emberiség eddigi alkotásainak megmentéséért is, az erkölcsieket és anyagiakat egyaránt megsemmisítéssel fenyegető gonosszal szemben. Meleg szeretetünk kell, hojry feléjük szálljon a távoli északi tájakra és kísérje őket minden gondolatunk a végső dicsőséges hazatérésig. Kitűnő honvédségünk további fejlesztése, erejének gyarapítása nemzetünk életérdekében legelsőrendű feladatunk kell hogy legyen. örömmel állapítom meg, hogy az előttünk fekvő költségvetésben az ország legfontosabb, de a múltban — sajnos — legmostohábban dotált tárcájánál, a, földmávelésügyi tárcánál, örvendetes fejlődés mutatkozik. A multévi költségvetéshez viszonyítva, a földmívelésügyi tárca költségvetése 117%-kai emelkedett. Különösen örömmel üdvözlöm a szakoktatás fejlesztése terén történt nagy haladást. Az új költségvetési évben 16 új téli gazdasági iskolát szerveznek, úgyhogy ezeknek az iskoláknak száma 58-ra emelkedik. A téli gazdasági tanfolyamok száma pedig 250-ről 375-re emelkedik. A téli gazdasági iskolák a gazdaifjaknak adják meg a lehetőséget a mezőgazdasági szakismeretek elsajátítására, a téli gazdasági tanfolyamok pedig, amelyeket az ország szá mos községében felváltva tartanak, maguknak a kisgazdáknak mezőgazdasági ismereteit kívánják továbbképzés útján fejleszteni. Mindkettő nagyjelentőségű, mert az olyan nagy fontossággal bíró mezőgazdasági ismereteknek a kisgazdaközönség tömegei körében való terjesztését szolgálják, ami a múltban, sajnos, oly hosszú ideio- nagyon is el volt hanyagolva. Teljes mértékben helyeslem a földmívelésügyi miniszter úrnak azt a tervét, amellyel a gazdasági akadémiák fejlesztése útján azokat remélhetőleg el, fog tűnni az a ma is teljesen jogosulatlan felfogás, hogy a gazdasági akadémiai végzettséget nem akarják egyenrangúnak elismerni az egyetemi vagy egyéb főiskolai végzettséggel. A földmívelésügyi költségvetésben örömmel üdvözlöm a mezőgazdaság fejlesztésére,