Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

356 Az országgyűlés felsőházának 54> ülés( uek az az életrevaló, dicséretes, egészséges életfelfogása, amellyel az ő magántulajdonához, az ő örökölt vagy szerzett vagyonához, az ó otthonához, az ö terményeihez, az ő haszonállataihoz, az ő disznójához, az ő szalonnájához, egyszóval verejtékes munkájának eredményéhez ragaszkodik. T. Felsőház! Engem a képviselőház költségvetési vitájában legjobban megragadott a M agy Ferenc beszédének erre vonatkozó része. Nagy Ferencet, sajnos, nem is ismerem, ő sem ismer engem, tehát nem is érhet engem az a vád, hogy én vele összebeszéltem. Nagy Ferenc szórói-szóra ezt mondotta a zsír- és sza; lonnakérdés kapcsán (olvassa): »T. Ház! Mi belátjuk azt, hogy olyan időket élünk, amikor szükség van arra, hogy a kormányzat számbavegyen mindent, amivel a nemzet rendelkezik. Azt is belátjuk, hogy a számbavett mennyiségnek, készletnek elosztásáról is gondoskodni kell, de sem a számbavétel, sem az elosztás nem mehet odáig, hogy a mezőgazdasági termelést veszélyeztethesse. A termeléshez nemcsak föld és, nemcsak munkaerő, hanem munkakedv is kell. Ezt a munkakedvet nem szabad kiölni a magyar földmívelő társadalomból, mert ha ezt kiöljük belőle, akkor sem szakoktatással, sem más intézkedésekkel nem tudjuk helyrehozni azokat a hibákat, amelyek ezen a téren visszaesés formájában jelentkezni fognak.« Majd így folytatja (olvassa): »Ebben az esztendőben azt kezdjük tapasztalni, hogy a kisgazdatársadalom is nehezen és sokkal kisebb mértékben hizlal, mint évekkel ezelőtt. Mi lesz ennek a következményei Milyen gátat kell vetni ennek a romlásnak, mert a magyar falu nem fogja tudni teljesíteni azt a kötelességét, amely ezekben a nehéz, időkben a termelés terén reá hárul.« Ezt mondta Nagy Ferenc képviselő úr; ismétlem, én nem beszéltem soha vele, de beszédének e'zt a passzusát feltétlenül aláírom. T. Felsőház! Mi népi politikát akarunk folytatni, legalábbis ezt mondjuk, ezt hirdetjük. Hát ha népi politikát folytatunk, de nem kapcsoljuk bele termelésünkbe a népi erőket, amint ezt az a példa is mutatja, hogy a kis; gazdatársadalom nem hizlal, akkor az a népi erő, amely kisgazdatársadalmunkban rejlik, kiesik a termelésből. Népi politikát hirdetünk, de nem kapcsoljuk bele a búza után legfontosabb növényünknek, a kukoricának termelésébe a népi erőket. A szakoktatás hiánya, vagy a rendszer hiánya, a közigazgatási rendszer hiánya, vagy a munkafegyelem laza kezelése miatt nem adjuk meg a kukoricának a kellő megművelést, aminek következménye az, hogy itt is hiányzik a népi erő a termelésből. En azt mondom, akkor használunk az országnak, ha a magyar ember dicséretes tulajdonságait nem gátoljuk, azok gyakorlati érvényrejutásában a népet nem kedvetlenítjük el, hanem ellenkezőleg, a magyar ember kitűnő tulajdonságait és a kisgazdatársadalomban rejtőző népi erőt beállítjuk a termelés szolgálatába. Ezt kívátnja az ország érdeke, különösen ezekben a mai nehéz napokban. (Ügy van! Ügy van!) T. Felsőház! De ezenfelül van még egy nagyon fontos tényező, amelyet az átszenvedett két rossz gazdasági esztendő tanulságai alapján különösen be kell állítanunk a termelés szolgálatába és ez a szakszerűség. Azért hangsúlyozom ezt, mert azok a sajnálatos és szomorú gyakorlati eredmények, azok a hiányok, amelyek mai gazdasági helyzetünk; 194-1. évi december hó 17-én, szerdán. I ben mutatkoznak, azt látszamak igazolni, hogy termelésünkből hiányzik a szakszerűség megfelelő mértéke. Ezzel kapcsolatban a földmÍT velésügyi tárca képviselőházi előadójának beszédéből, előadmányából szedem csokorba azokat a passzusokat, amelyekben ő a szakszerűség hiányára mutat rái Azt mondta a képviselőházi beszédében Boér Ágoston előadó_7oJvassa): »Ne feledkezzünk meg arról, t. Ház, hogy szakemberekben nagy a hiány.« ' Aztán tovább ezeket mondta (olvassa): »Terméshozamainkkal el vagyunk maradva.« »Szakoktatásiunk sok kívánnivalót hagy maga után.« »Tudományos és kísérletügyi intézményeink további fejlesztésre szorulnak.« »Felső mezőgazdasági iskoláink tlanuk>létszáma csekély.« »Gazdasági felügyelői karunk nem elégséges.« »Állatorvosokban igen nagy a hiány, 15—20 községre jut egy állatorvos.« »Az állami erdőmérnökök jelenlegi 603 főnyi személyzete a reáhátruló igen sokoldalú feladat elvégzésére ma már kevésnek bizonyul.« T. Felsőház! Ezeket a megállapításokat a földmívelésügyi tárca képviselőházi előadója tette, nem én tettem, én csupán idéztem őket. Ily megállapítások után kérdem, lehet-e a felett vitatkozni, hogy igenis feltétlenül szükséges szakszerűséget belevinni termelésünkbe? Lehet-e szakszerűségről beszélni oly termelésnél, ahol itt is, ott is azt halljuk, hogy nincs elég szakember, itt is kevés a szakember, ott is kevés a szakember? Ilyenformán feltétlenül jogos az a kívánság, hogy termelésünkbe szakszerűséget vigyünk bele. (Helyeslés.) Én nagy bizalommal tekintek a földmívelésügyi miniszter úr milliárdos programma a elé, mert abban nagyon sok jót látok és azt remélem, hogy ezzel a milliárdos programmal együtt jönnek majd olyan intézkedések, amelyek több szakszerűséget visznek majd bele mezőgazdaságunkba. T. Felsőház! Azonnal be fogom fejezni felszólalásomat. Bocsánatot kérek, hogy ily hosszú ideig vettem igénybe a t. Felsőház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Befejezésül még egyetlen kérdésről szeretnék pár szót szólni, egy szívügyemről, amelyet négy esztendővel ezelőtt a felsőházban a költségvetés tárgyalása alkalmával már napirendre hoztam, de amely kérdés azóta sem nyert elintézést. Én akkoriban rámutattam arra, hogy amíg más országokban a meteorológiáinak egyetemi tanszaka van, addig nálunk — bár ezt a szakérdekeltség régóta sürgeti — még nem jutottunk el odáig, hogy a meteorológiának 'mint tudománynak tanszéke legyen. A meteorológia aránylag későn kapott polgárjogot az egyetemeken, mégis az utolsó évtizedekben a szakszerű mezőgazdasági műveléssel és az aviatikával kapcsolatban a külföldi államokban annyira fejlődött ez a tudomány, hogy ezen a téren a többi államok már sokkal, de sokkal előbbre vannak, mint mi. Ennek bizonyítékául hivatkozom arra, hogy például Németországban nyolc egyetemen, még pedig Frankfurtban, Göttingában, Hamburgban, Lipcsében, Münchenben, Barmstadtban és Karlsruheban van tanszéke a meteorológiának. Mi a Balkánról mosolyogva szoktunk beszélni, mégis a balkáni államok közül Romániában Bukarestben és Csernovitzban van már tanszéke a meteorológiának, Szerbiában Belgrádban, Görögországban pedig az athéni és a szaloniki egyetemeken van tanszéke ennek a tudománynak. Idehaza van nekünk egy kiváló emberünk, dr. Rédly Antal, a Meteorológiai Intézet vezetője. Rédly Antallal is úgy vagyunk,