Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

354 Az országgyűlés felsőházának 54. ülése 1941. évi december hó 17-én, szerdán. abraktakarmány között kell, hogy legyen. (Győrffy-Bengyel Sándor közellátási tárcanélküli miniszter: Helyes!) Örvendek, hogy ő exeellenciája ebben egyetért velem. Én is így látom a dolgot. Akkoriban hallottuk azt az anomáliát, hogy voltak olyan vidékek, ahol rentábilisabb volt egyeseknek búzát etetni és a kukoricát eladni. Akkor rontották el a dolgot és én Őszinte szívből kívánom ő excelleneiájának, az országnak, valamennyiünknek, hogy sikerül 5ön ezt az elrontott kérdést sertésállományunk szaporodása révén a gazdák szakvéle menyét és érdekeit meghallgató és honoráló árszabályozó politika révén ismét rövidesen, Isten segítségével, rendbehozni. Mélyen tisztelt Felsőház! A napokban az Operában voltam és a cigánybárót hallgattam végig. Elgondolkodtam azon, hogy vájjon, hogy ha a régi kedves Bécsnek és a németeknek, az egész Németországnak ma is egyik legkedveltebb dalköltője, Johann Strauss felébredne és idejönne és itt zsír jegyet kérnének tőle, vájjon megírná-e másodszor is a Cigánybárót, (Elénk derültség.) vájjon megtalálná-e hozzá az előfeltételeket. Hiszen akkor úgy írlak rólunk, magyarokról, hogy mi a saját zsírunkban szoktunk megfulladni. Akkor, a jó időkben, így is volt, akkor Johann Strauss zsupánjának valahol a Bánátban ötezer darab gyönyörű szőke magyar mangalica disznója hízott. Ezek a gondolatok jutottak eszembe az Operában. A hizlalás voltaképpen takarmánykérdés es legyen szabad röviden érinteni a zsír és a szalonna bázisát, előfeltételét, főtakarmányunkat, a tengerit. Az 1938-as statisztika, szerint az ország akkori szántóterülete 9 millió 707.000 katasztrális hold, ebből a búza 2-8 millió, a kukorica 2 millió 32.000 katasztrális hold. Búzából termett abban a boldog esztendőben 26 millió métermázsa, — akkor az ország területe kisebb volt — kukoricából ugyanannyi, 26 millió 620.000, vagyis 266.000 vágón kukorica, vagyis kukorica termett holdanként 13-1 mázsa. Szélsőséges klímánk dacára ez a növény nálunk szépen díszlik, terméshozama természetesen váltakozó. Néztem a statisztikát és megállapítottam, hogy általában tíz évből kéthárom olyan esztendőnk szokott lenni, amikor behozatalra vagyunk szorulva. így behozatalra szorultunk az utolsó tíz évben, 1935-ben, amikor 30.657, 1936-ban, amikor 26.643 és 1940-ben, amikor 9178 vágón tengerit, korpát és olajospogácsát kellett behoznunk külföldről. A tengerivel bevetett terület, hála Istennek, ma már meghaladja a 3,300.000 katasztrális holdat; az ország megnövekedett és ennek a növénynek a területe is örvendetesen megnőtt. Ez a terület csak a vetőmagszükséglet frontján több mint 6000 vágón vetőmagot jelent. Németország is részben nálunk szerzi be tengerivetőmagszükségletét, mert, bár éghajlatunk szélsőséges, mégis a Duna-Tisza közének áldott insolátiós értékei a kukoricavetőmagot a csíraképesség optimumáig érlelik be. Már most mi lehet az oka annak, hogy ilyen természetadta előnyös helyzetünk ellenére terméshozamunkkal el vagyunk maradva és tudtommal a 15-ik vagy 16-ik helyen állunk EJurópában terméshozamunkkal? Én évek óta keresem ennek okát és így látom a dolgot: Egymagában annak a körülménynek is terméscsökkentő hatása van főnövényünknél, a kukoricánál, hogy a kukoricát nálunk Magyarországon, bár, nem mindenütt, tavaszi szántásba vetik; vannak helyek, ahol ez helyes, de csak általában mondom. Az "") hi években az volt egyik legnagyobb gondunk, hogy honnan szerezzünk elegendő és csíraképes vetőmagot. Ez a gond ma is fennáll, mert 6000 vágón vetőmagról van szó. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a zsír- és szalonnaellátásunk érdekében már most gondoskodjék elegendő és csíraképes tengerivetőmagról. {Helyeslés. — Farkasfalvi Farkas Géza: Rendkívül fontos!) Tovább menve, úgy látom, és sajnálattal látom, — gazdatársaim is igazolják ezt — hogy egy másik baj is van a tengerinél. A kukorica nem kapja meg ugyanis nálunk azt a munkát, amely szükséges lenne ahhoz, hogy bővebb termést hozzon. A tengeri túlnyomó nagyrészét harmados művelésbe adják ki. Nagyon sok vidéket bejártam és megnéztem a szerződéseket. Minden szerződésben ki van kötve, hogy a munkavállaló köteles háromszor megkapálni a tengerit. Megnéztem összes vármegyei munkabérmegállapító bizottságaink szabályzatát. Meg vannak állapítva a minimális munkabérek, a részművelésről is mindig van egy rész. Megnéztem az országos normákat is, amelyeket a földmívelésügyi minisztérium kebelében működő munkabérmegállapító bizottság dolgozott ki. Ezekben a normákban is az áll, hogy a harmados kukoricát háromszor kell kapálni. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel szemben mit látunk! Megkapáljuk a tengerit egyszer, megkapáljuk kétszer, de merem állítani, hogy a harmadik kapálás szinte általánosságban elmarad. (Ügy van!) Beszéltem kisemberekkel, olyanokkal, akik minden tavasszal jönnek hozzám harmados tengeriért. Próbáltam meggyőzni, rábeszélni őket, hogy harmadszor is kapálják meg a kukoricát, hiszen ez az ő érdekük is, az ő hasznuk is. Igaz, hogy a legutolsó rendkívüli években a harmadik kapálás összeesett vagy az aratással, vagy a szénahordással és ez akadályozta a harmadik kapálást, de ettől eltekintve, érthetetlen, hogy a tengeri okszerű megművelésétől miért idegenkedik annyira népűnk, amikor pedig a magyar munkás a legszorgalmasabb arató és a magyar - munkás külföldön is elismerten legjobb kubikus. Azt hiszem, hogy itt is mi vagyunk a hibásak, mert hiányzik a szakoktatás és a propaganda. Meg vagyok győződve arról, hogy, amilyen jó arató és amilyen jó földmunkás a mi népünk, ugyanúgy meg tudná művelni a kukoricát is, ha akár szakoktatással, akár propagandával rábírnánk, . vagy munkafegyelemmel rászorítanánk. A földmívelésügyi miniszter úr éppen a napokban beszélt a rádióban arról, hogy termeljünk olajosmagvakat és rostnövényeket. Nagyon fontos dolgok ezek. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy az olajos- és rostnövények termelése mit jelent, de gondoljunk arra, hogy a búza után a legfontosabb növényünk művelését elhanyagoljuk, pedig ez a növény a szalonna és zsírellátás alapja. Hallottam valamit arról, hogy ő exeellenciája is foglalkozik ezzel a gondolattal: kérem tehát méltóztassék a kukoricatermelés problémáját is felvenni programjába, hiszen ez naivon fontos dolog. (Helyeslés.) Hogy milyen fontos a kukorica helyes JS okszerű megművelése, azt bizonyítják a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara kísértetei. Ez a kamara vett magának annyi fáradságot és az északi vármegyékben parallel kísérleteket végzett őszi szántásos és tavaszi szántásos,