Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

Az országgyűlés felsőházának 54-. ülése amelyet talán még a gabonánál is terhesebb örökség gyanánt vett át elődjétől. A zsírról és a szalonnáról szeretnék néhány gondolatot mondani, a szalonnáról, amely a mi magyar népünknek a kenyér után a legfőlbb tápláléka. Maga a földmívelésügyi tárca előadója, Boér Ágoston ismertette a helyzetet a képviselőház­ban és én csak az ő szavait idézem. Ezt mon­dotta (olvassa): »Köztudomású, hogy a sertés­tenyésztés terén az utóbbi két évben óriási visszaesés tapasztalható. A múlt tapasztalatai­ból le kell vonnunk azt a tanulságot, hogy he­lyesebb árpolitikával sokkal jobban fel kell karolnunk a sertéstenyésztés kérdését«. Egy tárca előadója ennél tapintatosabban, ennél finomabban nem is fejezhette volna ki magát « az ő szavaiból súlyos kritika olvasható ki termelési politikánkra és inkább árpoliti­kánkra vonatkozóan. Arra az árpolitikára vo­natkozóan, amely az egyik oldalon, az ipar oldalán — elismerem, hogy helyesen — meg­engedi azt, hogy az ipar a maga bruttó terme­lési bázisához az árkormánybiztosság által megengedett haszonkulcsot hozzáüthesse, de amely árpolitika ugyanakkor a mi oldalunkon, agrároldalon a legtöbbször nem volt kíváncsi a mi kalkulációnkra, (Ügy van!) igen gyak­ran olimpusi kézlegyintéssel, olimpusi mo; sollyal intézte el az íróasztal mellett a mi jogos panaszainkat. (Ügy van!) Arra az ár­politikára vonatkozólag, amely az agrárollót kinyitja, anélkül, hogy ezért a mi oldalunkon, a mezőgazdaság oldalán rekompenzációkat nyújtana. És itt méltóztassanak megengedni, hogy felvessek egy gondolatot. Ha már ki­nyitják az agrárollót, ha már a gazdasági helyzet olyan, hogy ennek meg kellett m tör­ténnie, akkor legalább rekompenzáljanak bennünket gazdákat a másik oldalon, hiszen az államnak erre ezer és ezer módja, lehető­sége van. Ezt meg ' is kellene tenni, mert az annyira elkerülendő ellentétet a falu és a város között csak így tudjuk eliminálni. Ez az árpolitika, sajnos, a mi sertéstenyésztésün­ket és zsírellátásunkat olyan arányokra redu­kálta, mint amilyen arányban vannak egy­mással az eszkimó és a fóka. T. Felsőház! A miniszter úr a zsírral és a szalonnával kapcsolatban katonás őszinteség­gel tárta fel elgondolásait, intézkedéseit és amikor én a magam részéről fezívből kívánom ő exeellenciájának, hogy az ő elgondolásai meghozzák a várt eredményt, akkor én magam is keresem az utakat, amelyek a zsír- és sza­lonnamizériákból kivezetik az országrot. Ez fontos kérdés, nemcsak a jelen, hanem a jövő szempontjából is, mert nem tudom, hogy Sza­lonna nélkül hogyan fogjuk tudni lebonyolí­tani az aratást, ha a jó Isten jó termést ad nekünk, nem tudom szalonna nélkül közmun­káink nem fognak-e fennakadni, nem tudom szalonna nélkül nem leszünk-e szövetségeseink terhére, nem tudom, hogy szalonna nélkül nem-e az elégedetlenség és a destrukció meleg­ágyát segítjük elő. Ezeknek a fontos érdekek­nek szempontjából fogadjon el tőlem ő excel­lenciája egy-két jótanácsot, Ö excellenciája a képviselőházban mindenekelőtt ismertette a rendelkezésre álló készletek célszerű nyilván­tartása és megállapítása céljából tett intézke­déseit és rámutatott azokra a nehézségekre, amelyekkel ezen a téren hivatalbalépésekor találkozott. Ö excellenciája szószerint így mon­dotta (olvassa): »Nagyon sokféle adat állt rendelkezésemre, hogy egyebet ne mondjak 19 UL évi december hó 17-én, szerdán. 353 például a sokat hangoztatott sertésállományra nézve 3.8 milliótól 5.8 millióig fluktuáltak az adatok. Elképzelhetetlen, hogy egy országban ne tudja a közellátási miniszter, hogy hány sertés van, mert akkor lehetetlen, hogy diszpo­náljon«. Ne vegye tőlem rossznéven ő excellenciája, ha adok egy jó tanácsot, mint gazda. Statisz­tikusoktól is hallottam, én is azon a vélemé­nyen vagyok, hogy az ország sertésállományá­nak megszámlálása lehetetlen dolog. Ez egy szizifuBzi munka, nincs is rá szükség, megmon­dom az okát. Lehetetlen azért, mert szakembe­reink, statisztikusaink egybehangzó véleménye szerint már a békevilágban is állatstatiszti­kánknak a sertésekre vonatkozó része volt az, amelyik leginkább sebezhető és a legkevésbbé tarthat igényt arra, hogy tökéletes statisztika legyen. Becslésekre vagyunk utalva a szakem­berek véleménye szerint ezen a téren. Meg is magyarázom és bocsánatot kérek, ha egy ki­csit gyakorlati kifejezéseket kell, hogy hasz­náljak. (Halljuk! Halljuk!) A sertés borzasztó szapora haszonállat. Mi gazdák ezt a körül­ményt bizonyos dátumból kiindulva tígy szok­tuk előjegyezni, hogy a sertés három hónap, három hét és három nap alatt, vagyis 114 nap alatt jön a világra. Hála a jó Istennek, hogy ez így van, mert megvan minden reményünk, hogy a mi sertésállományunk éppen a sertés természetadta szaporaságánál fogva aránylag gyorsan és könnyen fogja tudni kiheverni azo­: kat a csapásokat, amelyeket két rossz esztendő alatt egy a termelés szempontjaival érthetet­len módon nem számláló, szerencsétlen árpoli­tika (Ügy van! Ügy van!) sok szerencsétlen ötletének és kísérletezésének következtében úgy a tenyésztés, mint a hizlalás vonalán el­| szenvedett. Az országos sertésállomány mint mindé; | nütt a világon nálunk is egy fluktuáló valami i és a fluktuál ás legnagyobb kora tavasszal, i amikor malacozás van és késő ősszel, amikor ; a vágások vannak. Egy szakértőt kérdeztem j meg, aki nekem azt mondotta, hogy ezt a fluktuálást egy-két millió darabra lehet tenni. j Ugy, hogy a sertésállomány nem egy kon­stans valami és ha akadna is olyan ember, I aki azt a szizifuszi munkát vállalná, hogy az öreg sertéseket, a növendékeket és malacokat ; yz egész országban megszámlálja, mire a vé; | gére w jutna ennek az operációnak, kezdhetné ! elölről, mert közben egy új generáció jönne a világra. (Ügy van! Úgy van!) Fogadja meg tehát ő excellenciája azt a tanácsomat, hogy ne méltóztassék ezzel a ser­tésszámlálással foglalkozni, ellenben annál pontosabban méltóztassék számbavétetni az ; országnak hízóba beállított sertésállományát, | a levágásra kész hizlalt sertéseket és azután a I kitermelt fehérárukészlete'ket. Ezt azután fel­| tétlenül számba kell venni, mert e nélkül ő excellenciája tényleg nem fog tudni diszpo­, nálni. Nagyon szomorú fényt vet az előző re­zsimekre, hogy ezt a keserves munkát is ő ex­cellenciájának hagyták örökségül. A zsír és szalonna tekintetében a bajok | nem mai keletűek. A bajok gyökere három­négy évre megy vissza. A bajok gyökerét ott látom, hogy az egyéb, a háborús viszonyokkal | természetszerűen velejáró kisebb és nagyobb ; zavarok mellett, egy szerencsétlen és hozzá nem értő árszabályozó politika bontotta meg azt a természetes és helyes irányt, amely egy­; felől a beálUításra váró sovány sertés és az 57*

Next

/
Thumbnails
Contents