Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

352 Az országgyűlés felsőházának 5A. ülése Jett bonyolódjék le a mezőgazdasági értékesítés.« T. Felsőház! Távol álljon tőlem, hogy én itt a Futurát vagy annak működését akarnám kritizálni, már csak azért is, mert a termésbecslés nem tartozik a Futura hatáskörébe, tudtommal a termésbecslést a gazdasági felügyelők és más közigazgatási szervek végzik. Éppen a legutóbbi napokban örömmel olvastuk a Futura közgyűlési jelentését, amely szerint a Futura nagyon szépen felel meg annaik a nagy közgazdasági feladatnak, amely az ő üzleti körébe tartozik. Egyszóval az 1940. évi termésre vonatkozólag a Futura vezér igazgatójának jelentése lényegileg úgy szól, hogy túlságosan optimista színben láttuk a termést és ennélfogva bizonyos intézkedések elkésve történtek. Jött azután az 1941. évi, vagyis az ezévi termés, megjelent a hivatalos lapban aiz 1941— 1942. évi kampányra vonatkozó gabonarendelet, a 4500. számú rendelet, majd röviddel utána megjelent a feleslegek egyharmadrészének előzetes beszolgáltatását elrendelő 5770-es rendelet. E rendelet szerint — amint méltóztatnak tudni — a termés a cséplőgépnél ellenőriztetik, a gazda köteles elszámolni, köteles a termését bejelenteni, felvásárlásra felajánlani. A rendelet egészen az eltitkolt készletek elkobzásáig terjedő súlyos büntetési tételeket tartalmaz, sőt ezen túlmenőleg, azokat a személyeket, akik a kihágás felderítése körül különös érdemeket szereznek, meg is jutalmazza. T. Felsőház! En a magam részéről úgy vagyok, és azt hiszem, gazdaitársaim is úgy vannak vele, hogy a folyóévi termést illetőleg nem tudtuk magunkat optimizmusban ringatni. Én mint gazda és mint egyik legnagyobb ármentesítő társulatunk elnöke, nem tudtam aggodalom nélkül nézni azt a sok vizet, amelyről báró Bánffy ő excellenciájától hallottuk, hogy több mint egy millió katasztrális hold állott víz alatt és hogy ebből emberfeletti munkával sikerült az év folyamán 950.000 katasztrális ( holdat visszaadni rendeltetésének, a termelésnek. Ha én ehhez a több mint egymillió katasztrális holdhoz hozzászámítom azt a másik igen tekintélyes területet, amely nem állt ugyan víz alatt, de ahol már egy kapavágásra felbuggyant a talajvíz, akkor telje« valóságában bontakozik ki előttünk, gazdák előtt ennek az emberemlékeaet óta nem látott csapásnak a súlyossága. (Ügy van! Ügy van!) T. Felsőház! Jött az aratás, jött a cséplés, elmúlt a nyár, az ősz, belementünk a télbe, közben a közellátási miniszteri tárca gazdát cserélt és Győrffy-Bengyel ő excellenciája november 26-án tartott bemutatkozó beszédében szószerint bejelentette, hogy »az alapvető gabonaforgalmi rendelet szerinti felajánlási, beszolgáltatási kötelezettség lejárt és ez a rendszer nem hozta meg azt a kívánt és szükséges eredményt, amellyel számoltunk«. így jutottunk el a folyamatban lévő rekvirálásokig és én mindenekelőtt kötelességemnek tartom innen kijelenteni, hogy minden együttérzésünket és belátó támogatásukat megérdemlik azok a férfiak, akik, mint a közellátási miniszter úr ö excellenciája és államtitkárja is, ezekben az igen nehéz időkben vállalkoztak erre a népszerűnek igazán nem mondható nehéz szereprei. (Ügy van! Ügy van!) Midőn tehát én a közellátás egynémely vonatkozását érintem, 19

H. évi december hó 17-én, szerdán. kérem, ne méltóztassék engem ő excellenciája félreérteni és ne méltóztassék ezt az ő személye ellen irányuló kiritikának tekinteni. Ezt annyival kevésbbé is tehetem, mert ő excellenciája bemutatkozó beszédében az országgyűlés másik házában a magyar katona nyíltságával tulajdonképpen egy hagyatéki leltárt tárt fel az ország előtt, amelyet ő az elődeitől terhes örökségképpen vett át. (Az elnöki széket báró Perényi Zsigmond foglalja el.) 11a már most egyfelől a Futura július 7-i tag választmányi ülésén az 1940. évi termésről hallottakat összehasonlítom ő excellenciájának az 1941. évi termésre vonatkozó idézett kijelentésével, nyilatkozatával, akkor, azt hiszem, senki sem veheti tőlem rossz néven, ha első gondolatom az, hogy vájjon ebben az évben, ebben a kampányban nem estünk-e bele másodszor is ugyanabba a hibába, — vagy enyhé) v szólva, tévedésbe — hogy a termést, illetően optimisták voltunk, (Ügy van! Ügy van!) azt rózsaszínű szemüvegen át néztük és ennek következtében vájjon nem történt-e meg másodszor is az a hiba, hogy bizonyos termésbiztosító intézkedések ö excellenciája hivatalbalépése előtt—mondjuk meg magyarul — elkésve történtek meg? (Ügy van! Ügy van!) Én nem tehetek róla, de az én gazdaszememtnel másra nem tudok gondolni. Ezzel kapcsolatban viszont legyen szabad megemlítenem, hogy mindenesetre megnyugtató ő excellenciájának az a kijelentése, amelyet a képviselőházban tett és amely szerint a gabonatermés nem volt bőséges, de. ahhoz elegendő, hogy kellő beosztással az ország minden lakosa az év folyamán kielégítően el legyen látva. Megnyugtató szerintem továbbá ő excellenciájiának az a kijelentése is, amely szerint kiadott rendelkezéseinél arra törekedett, hogy a gazdák elszámoltatása., feltétlenül szakszerűen és igazságosan történjék. Nem akarok ennél a témánál hosszasan idézni, csak azt kérem ő excellenciájától, —• és ezt a ihonvédelemmel annyira összefüggő mezőgazdasági termelés érdekében kérem —hogy a gazdaságok vetőmagszükséglete, a meglévő állatállomány és a várható szaporulat abraktakarmányszükséglete, továbhá a mezőgazdasági cselédség konvenció járandósága feltétlenül és minden körülmények között meghagyassék (Ügy van! Ügy van!), mert ezeknek a fontos termelési érdekeknek a figyelmen kívül hagyása olyan komplikációkhoz vezethet, amelyeket felesleges nekem itt magyaráznom. (Ügy van! Ügy van!) Kérem ezt azért is, mert a termelés terén mindenkitől követelhetünk áldozatot, csak a földtől nem, hiszen. ha elvonom a földtől a vétőmagot, akkor nem várhatok termést. Ha a haszonállataink orra elől — hogy egy nagyon divatba jött kifejezést használjak, — lefölözöm, absehöpfolom az abraktakarmányt, akkor az az állat vasrv elpusztul, vagy nem szaporodik, vagy nem hízik, vagy nem ad tejet, vagy nem húzza az igát. vag'ypedig a szaporulat elpusztul. (Ügy van! Ügy van!) Végül a nehéz testi munkát végző mezőgazdasági cselédség konvenciója az ő munkaerejének és családja exisztenciájának bázisa. T. Felsőház! Legyen szabad ezek után röviden egy olyan problémát érintenem, amelyet ő excellenciája maga is ominózusnak jelez és