Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

Äz országgyűlés felsőházának 5-4. ülése appropciációt elfogadom. Elfogadom azért, mert bízom a miniszterelnök úr geszti ójában és elfogadom azért is, mert meggyőződésem, hogy a mai nehéz időkben meg kell, hogy adjuk az országnak azokat az eszközöket, amelyek a nemzet öaivédelmi harcához szükségesek. T. Felsőház! A sors úgy rendelte, hogy az ország hajója gyakran evez Scyllák és Chary bdisek, szelek és viharok között, és a navigációnak egyik módszere az, amikor az ellenkező szelet ' fogj uk be a vitorlába. En emlék szem — és azt hiszem, mindnyájan emlékszünk, — hogy az előző kormányok idején ebben a teremben is gyakran részesült a magyar királyi kormány — az előző kormányok — olyan parlamenti kritikában, hogy kormányzati tevékenységük során túlgyakran vették igénybe azt a módszert, hogy az ellenzéki pártok vitorláiból vegyék ki a szelet. De nemcsak szélviharokkal kell megküzdő mink, hanem gyakran hallunk olyan sziréna hangokat is, amelyek veszélyes vizekre csalogatják a hajóst. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Ügy van!) Az appropriációs vitában az országgyűlés másik házában egy illusztfris vezérszónoktól a követkrző tételt hallottuk, amelyet szórói-szóra idézek (olvassa): »Tavalyi beszédeimben beszéltem a parlamenti rendszer lényegéről, arról a dialektikáról, amely azt jelenti, hogy a kormány és a mögötte álló kormánypárt állítják a tételt és azt igazolják, mi állítjuk az ellentételt, adjuk a bírálatot és ennek a kettőuek az együtteséből alakul ki a nemzeti saintézis.« így szól ©z a tétel, t. Felsőház! A miniszterelnök úr a képviselőház december 5-iki ülésén ezt a tételt magáévá tette. En nem a miniszterelnök úrnaik ezt a gesztusát teszem kritika tárgyává, mert* hiszen azzal kezdtem beszédemet, hogy elfogadom az appropriációt, mert bízom az ő gesztiójában és azt is látom, hogy a miniszterelnök úr ezzel a gesztusával a mindnyájunk által is annyira kívánt békés parlamenti atmoszférát kívánta szolgálni.^ En tehát nem az ő gesztusát teszem bírálat tárgyává, hanem magával a tétellel foglalkozom. En a magyar közjogot a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen tanultam, boldogult Nagy Ernő professzortól és aa a könyv, amelyről gróf Pálffy Géza igen t. barátom megemlékezett, aíkkor még nem jelent meg nyomtatásban; én egy másik professzortól tanultam a magyar tőrténeimet, Szadeczky Lajostól, s amikor először olvastam ezt a tételt, hirtelen nem tudtam megérteni ezeket a szép melodikus szavakat, hogy dialektika és szintézis. Azután^ eszembe jutott Hegel filozófiája a tézisről és az antitézisről, amely emlékszem, Hegelnél az jelenti, hogy a tézis és az antitézis — az egyik állítja a tézist, a másik az ellentételt — mozgásba hozza az eszmecserét és Hegel szerint ennek eredménye az úgynevezett dialektische Bewegung. T. Felsőház! Én nem merném azt mondani, hogy a magyar parlament életének alapelve csak a dialektika lenne, hiszen ilyen hegeli dialektikával vívhatnánk parlamenti harcokat anélkül, hogy abból a nemzet javára valamely konkrét eredmény és valami konkrét döntés alakulna ki. Az én legjobb tudomásom szerint a parlamenti élet legfőbb parancsa az alkotmányos uralom biztosítása, vagyis hogy a véleménynyilvánítás szabadságával érvényesülhessen a parlamenten keresztül a nemzet FELSŐHÁZI NAPLÓ II, 19Ul. évi december hó 17-én, szerdán. 351 akarata. Az én véleményem szerint — és a közjogban is így tanultam — a parlamenti ellenzék a r helyes parlamenti elvek szerint nemcsak bírálatot ad, nemcsak kritikát gyakorol a kormánnyal szemben, hanem tanácsaival, véleményeivel igenis, pozitív irányban, jó irányban befolyásolhatja a kormányzatot és a törvényhozást. Ha a parlamenti pártok a célban, vagyis a parlamentáris módon megvalósítandó alkotmányos szabadságban egyetértenek, — és ez elengedhetetlen — s csak a cél elérésének eszközeiben vannak közöttük nüanszbeli kisebb vagy nagyobb különbségek, akkor igenis, létrejöhet az a szintézis, amelyre a mi nemzetünknek olyan nagy szüksége van. De t. Felsőház, a parlamentarizmus lényege nemcsak dialektika, nemcsak szintézis, hanem nekünk magyaroknak különösen ma, ezekben a nehéz időkben, ennél sokkal több; nekünk a parlamentarizmus lényege alkotmányos szabadságunk érvényesülési módja. Nagyon kérem a miniszterelnök urat, hogy ha magáévá tette azt a tételt, amelyet én az előbb idéztem, amely a másik Házban hangzott el, akkor tegye magáévá — és tudom, hogy egyétért velem és tudom, hogy magáévá teszi — ezt a tételt is. T. Felsőház! Legyen szabad ezután a kitérő után előbb közélelmezési, majd röviden termeléspolitikai szempontokat érintenem. Folyó évi július hó 7-én a Futura gazdayálasztmányi ülésén voltam ós ott — őszintén szólva — nagy megkönnyebbüléssel hallottam az intézet vezérigazgatójának az 194Ö. évi termésről szóló jelentését. Megkönnyebbüléssel hallottam ezt a jelentést azért, mert arra gondoltam, hogy hála a jó Istennek, sikerült egy nehéz telet és még nehezebb tavaszi hónapokat minden baj nélkül megúszni. Akkoriban értünk egy igen nehéz kampány végéhez és előttünk állt az ezévi termés, amely akkoriban még nem mutatott nagyon rosszat. Az intézet vezérigazgatójának jelentése, amelyet akkor velünk ismertetett, szó szerint így hangzott (olvassa): »Valamennyien igen jól méltóztatnak tudni, hogy az elmúlt hónapok alatt az ország lakosságának ellátása érdekében olyan kényszerintézkedések váltak szükségessé, amelyek úgy a gazdatársadalommal, mint a mezőgazdasági értékesítést ellátó szervekkel szemben rendkívüli követeliméiiyeket támasztottak. Ma már rámutathatunk arra — anélkül, hogy az ország lakosságában aggodalmat vagy felesleges izgalmat keltenénk—, hogy a tavalyi gazdasági év terméseredménye jóval alatta maradt a reméltnek, valamint arra is, hogy azok a becslések, amelyek a közellátási intézkedések alapjául kellett szolgáljanak, részben optimisztikusaknak bizonyultak. Ebben a körülményben találj magyarázatot az is, hogy az intézkedések egy része nem kellő időben történt meg, miáltal az igen sürgőssé vált intézkedések végrehajtásánál közreműködő szervek nehéz helyzetbe kerültek. Hogy a mezőgazdasági értékesítés terén« -így folytatja a jelentés — »helyenként felmerült nehézségek rajtunk kívül álló okokra vezethetők vissza, azt legjobban igazolja a jövő évi gabonarendelet, amely a gabona- és lisztforgalmat szabályozza, amely az elmúlt év tapasztalatai alapján igyekszik minden előfeltételét megteremteni annak, hogy az új értékesítési idényben zavartalanul és mind az ellátásra szorulók, mind a gazdatársadalom érdekének bizonyos összhangba hozatala mel57