Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-36

Áz országgyűlés felsőházának -16. ülése 19^0. .évt december h-6 11-én, szerdán. 25 szempontjából tökéletessé kell tennünk. Bár­mily vagyoni áldozatokba kerül is ez, meg kell tennünk, mert ez elsőrangú kötelességünk. Min­den magyar ember szíve örömtől duzzadt, ami­kor láttuk, hogyan vonult be Erdélybe a ma­gyar honvédség. Ezért mindenben osztozom a mézetekkel, amelyeket a Fenséges Királyi Her­ceg Ür kifejtett a honvédséggel és a honvédség fejlesztésével kapcsolatban. Az egység fenntartásához elsősorban szük­séges, hogy Magyarország egész területén le­gyen egy jogegység. Ma a magyar magánjog uralma alatt lévsö területek és az ország poli­tikai határai nem fedik egymást. Tudjuk, hogy Erdélyben az 1853. évi május 29-i nyilt paranccsal életbeléptették az osztrák polgári törvénykönyvet, qua eodexet, vagyis az egysé­ges polgári törvénykönyvet. Az 18ő8:XLIII. te, amely az unió kimondása után hozatott, világo­san azt mondja, hogy azok a törveuyek, ame­lyek a magyar és az erdélyi országgyűlés egye­sülése előtt hozattak a magyar külön törvény­hozás által, a szügséghez képest ki fognak ter­jesztetni Erdélyre, egyúttal azonban azt is mondja, hogy továbbra is fenntartatnak e cson­ka parlamentnek, országgyűlésnek 1867. évi március hó 8-án és 11-én kelt határozatai, ame­lyek utasították a kormányt igazságügyi intéz­kedések megtételére. Minthogy a magyar országgyűlés e tekin­tetben eddigelé semmit semmit sem tett, az osztrák polgári törvénykönyv, qua codex, Er­délyben ma is élő jog. Az osztrák polgári tör­vénykönyvet 1852. évi november hó 29-én nyilt­paranccsal Magyarországra is kiterjesztettek. Magyarországon azonban ez csak az Ország­bírói Értekezletek megtartásáig volt érveny : ben, mert azok visszaállították az 1848 előtti magánjogot azokkal a módosításokkal, ame­lyeket a közhitel, a jogfolytonosság és a vál­tozott viszonyok megköveteltek. Magyarorsza : gon tehát nincs érvényben az osztrák polgári törvénykönyv, csak annak egyes intézkedései, amelyek a telekkönyvi rendelettel kapcsolato­sak, s amelyek dologi jogok szerzésere es meg­változtatására vonatkoznak. A telekkönyvi rendelet, az 1853. évi december hó 15-en kelt rendelet idegen jog, osztrák törvény, amelyet nálunk paranccsal hoztak be. A magyar törvényhozás már sokszor fog­lalkozott telekkönyvi kérdésekkel, amióta az úgynevezett betétszerkesztési eljárásra tért at. Az 1886:XXIX. te. és az azt követő módosító és kiegészítő törvények folytán a telekkönyvi ügyek sokszor voltak megvitatás tárgyai. Sok rendeletünk van, amelyek a telekkönyvi hete­tekre vonatkoznak, és sok rendeletünk, ame : lyek hatályon kívül helyezik a telekkönyvi rendtartás egyes intézkedéseit, maisokat pedig újakkal pótolnak és helyettesítenek. Mondom azonban, magyar telekkönyvi rendtartásunk nincs Felmerül tehát az a kérdés, nem lenne-e célszerű a telekkönyvi jogot egy egységes kó­dexbe foglalni, és nincs-e már itt ennek az ideje? Nézetem szerint az idő itt van. De eltekintve az osztrák törvénykönyvtől és telekkönyvi rendtartástól, az ország bizo­nyos területén életben vannak még a jász-kun statútumok is. Életben van nevezetesen az V. statútum, amely a hitvestársi, az özvegyi öröklésre és az özvegyi jogra vonatkozik, élet­ben van a VI. statútum, amely a redempcioból eredő magánjogi viszonyokra és haszonélveze­tekre vonatkozik Teljesen indokoltnak tartom tehát azt a felfogást hogy Erdélybe a magyar jogot kell behozni az osztrák polgári törvénykönyv he lyett. Most csak az a kérdés merül fel, hogy tartsuk-e fenn a mai provizórikus állapotot addig, amjg polgári törvénykönyvünk lesz, avagy pedig már ma intézkedjünk a magyar magánjogok behozatala iránt. A magyar pol­gári törvénykönyv megalkotása szükséges do­log. Siettetni is kell ezt a munkálatot, amely különben már évtizedek óta folyik, ami azon­ban az életbeléptetést illeti, az én nézetem szerint ez ma csak elméleti jelentőségű lehet, mert a magyar magánjog kiterjed sok terü­letre, amely még mindig idegen uralom alatt van. Ez a magyar magánjog pedig egy erős összekötő kapcsot képez a megszállott terüle­tek és az anyaország között. Felfogásom sze­rint a polgári törvénykönyvet csak akkor kel­lene életbeléptetni, ha Trianonnak összes 'bi­lincsei már leestek. A magyar polgári tör­vény könyv tervezete kitűnő jogi munka. Mind­amellett, hogy nem törvény, mégis nagy szol­gálatokat tesz az igazságszolgáltatásnak, hiszen bíróságaink ítéleteik indokolásában sokszor hi­vatkoznak erre az előmunkálatra. Igaz hogy bár sok intézkedését elfogadták, sok intézke­désével nem értenek egyet és azt visszautasít­ják. A magyar magánjog legnagyobb része szokásjogon alapul. Ez azt teszi, hogy a jog fejlődik, hogy simuló, hogy számol a válto­zott viszonyokkal és körülményekkel. Ez azt teszi, hogy fejlődésben a magyar jogi szellem­hez és a jogi öntudathoz csatlakozik. Alkotmányunk úgynevezett történelmi al­kotmány, amely szintén a fejlődés törvényei­nek van alávetve. Megállapíthatom tehát, hogy Magyarországon úgy a magánjog terén, mint pedig a, közjogi, alkotmányjogi térem nagy sze­repe van a szokásjognak. Szokásjogunk fejlő­dése a magánjogban nagyrészt a bíróságnak kezeiben van, azonban nemcsak a bíróságok­nak felfogása döntő e tekintetben, hanem a nagyközönségnek jogi öntudata, jogi érzete is, a magyar küzvéleméiiy és a magyar jogalkotó géniusz. A magyar ügyvédek össze vannak forrva a társadalomnak minden osztályával és rétegével. Ismerik a hitelviszonyokat, ismerik a népnek kívánságait. Minden olyan jogfejlő­dési és kezdeményezési törekvés, amely a pe­rekben az ügyvédek részéről megnyilvánul, olybá veendő, hogy ez visszhangja, vissztükre a magyar nép gondolkodásának, óhajainak és törekvéseinek. Sokáig, nagyon sokáig voltak bezárva a Kúriának a kapui igen sok új igaz­ságszolgáltatási proibléma előtt, míg végre ezek a kapuk megnyíltak éppen az ügyvédek e tekin­tetbeni jogfejlesztő tevékenysége folytán. Hogy mást ne említsek, felemlítem pl. a gazdasági lehetetlenülést. Megemlítem azt, hogy EL r Kúriának teljesülési döntvényei között szin­tén találunk olyanokat, amelyek hatályom kí­vül lettek helyezve vagy meg lettek változ­tatva. Mindez azt mutatja, hogy a magyar ma­gánjog fejlődik, ha kódexet csinálunk, lerög­zítjük a jogszabályokat évtizedekre, sőt még hosszabb időre megkötjük az ügyletet kötő fe­leknek és a bíróságoknak kezét, a kódexek megváltoztatása nem olyan egyszerű, ellenben ha mai magánjogunkat helyeznék át Erdélybe, akkor ott magyar magánjog lesz az uralkodó jog és fejlődőképes lesz, illetve marad. Az utóbbi időben sok szó esett az alkot­mányreformról. Teljesen igazat adok a mélyen tisztelt miniszterelnök úr ő nagyméltótságának. amidőn több beszédében hangoztatta: ne beszél­jünk alkotmányreformról, legfeljebb alkot-

Next

/
Thumbnails
Contents