Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-53

Az országgyűlés felsőházának 53. ülést a vezérkarban van, meg lehetne oldani ezt a kérdést. Ha a kérdést ilyen formában nem lehetne megoldani, akkor talán a közigazgatási vizsgálatok eredménye útján és a vizsgálatok után a gyakorlatban bevált kitűnő embereknek, a tisztviselői elitnek egészen külön státusban tartásával végre egyszer tegyük meg azt a megkülönböztetést. Hiszen más a szolgálati idő és más a szolgálati képesség. (Úgy van!) Egy átlagos tisztviselőnek a fizetése automatikusan menjen felfelé, menjen felleié a családi állapotának figyelembevételével is, legyen esetleg kétszer akkora fizetése, mint a fiatalabb, de tehetségesebb és szorgalmasabb hivatalfőnökének, hiszen annak nincs akadálya, hogy a fizetések mérvénél figye lembe vegyük az anciennitást. Azonban újból hangsúlyozom, hogy ha a szelekció rendszűrét ebben a kérdésben radikálisan nem változtatjuk meg, akkor hiába hozunk jó törvényt, hiába fáradozik a kormány a törvények helyes végrehajtása érdekében, igazán jó eredményeket elérni nem fogunk, mert a jó közigazgatás a jó tisztviselőn múlik, akinek nemcsak a munkához való kedve van me?, nemcsak a tehetsége van meg, hanem a bátorsága is ahhoz, hogy túltegye magát egyik-másik, az élet folyását gátló akadályon és azon az úton induljon el, amelyet a nemzet érdeke ma megkíván. Akárhogy nézzük közállapotainkat, akármeuynyire nyögünk is a háborús viszonyok súlya alatt, lehetetlen meg

1 nem látni, hogy ez az ország a maga duzzadó erőivel kezd ismét a megfiatalodás, a megerősödés új útjára lépni és jaj volna nekünk, ha ezeket a duzzadó erőket megkötné egy magával tehetetlen, apró anomáliákkal vesződő és önmagával is meghasonlott tisztviselői kar akadályozó működése. (Ügy van!) T. Felsőház! Ezekután engedtessék meg nekem, hogy áttérjek két-három oly kardinális kérdésre, amely közgazdasági és pénzügyi vonatkozású. Mielőtt ezt tenném, lehetetlen elhallgatnom azt, — költségvetési és appropriációs javaslat elsősorban mindig pénzügyi vonatkozási! — hogy költségvetésünk valóban imponáló nagy számokat tüntet fel. Több mint húszéves törvényhozói tapasztalatom alapján örömmel állapítom meg, hogy a számokban percentuálisan is oly nagy eltolódások történnek, melyek lényegesen nagyobbak az ország területi és hatalmi megnövekedésénél. Ezt én nagy örömmel üdvözlöm és nem tudok annak megállapításáig elmenni, mintha ez a költségvetés esetleg veszélyeztetné az ország azon erőtartalékait, amelyekre — mindnyájan tudjuk — úgy lehet, nagyon rövid időn belül szükségünk lesz. De végre mindannyian adófizetők vagyunk és ezért hangsúlyoznunk kell azt is, és kérnünk kell a kormányt arra is, hogy ha már jónak látja ezeket az adófilléreket és adómilliókat behajtani, akkor nagyon, de nagyon vigyázzon arra, hogy minden egyes fillér oda menjen és úgy menjen, ahová és ahogyan elgondolása szerint mennie szükséges és ne alakulhasson fei a magyar közvéleményben olyan ítélet, mintha ebben az országban bizonyos vonatkozásokban könynyelmű pénzköltés folyna. Azt hiszem, ennél óvatosabban még a felsőház sem fogalmazhatja meg ezt kérdést. A felsőház összetételénél fogva konzervatív s ezért sokszor a mérséklés szemüvegén át nézi az eléje kerülő javaslatokat. Ezért a takarékosság szempontját mindenkor aláhúzza, de ugyanakkor elmond; 19 Ul. évi december hó 16-án, kedden. 339 ható róla az is, hogy a felsőház soha egyetlen fillért sem sajnál, s ezért minden összeget szívesen megszavaz, amely ennek a szerencsétlen szociális konstrukciónak megjavításához szükséges. (Ügy van!) A szociálpolitika témájával kapcsolatban örömmel kell megállapítanom, hogy a kormány végre rátért arra a helyes útra, hogy szociális gondoskodása most már a falura is fokozottabban kiterjed. Mindnyájan éreztük a múltban azt az anomáliát, hogy az ipari munkásságról való szociális gondoskodás ebben az országban sokkal alaposabb és megfelelőbb volt, mint a mezőgazdasági lakosságról való gondoskodás. (Ügy van!) Bár teljes tudatában vagyok azoknak a szervezési nehéz ségeknek, amelyek a szociális gondoskodás területén a mezőgazdasági proletariátust illetőleg fennálanak, mégis azt kérem, folytassa a kormány eddigi kitűnő egészségpolitikai munkásságát, vigye át a gyakorlatba eddigi kiváló elgondolásait, és ne csupán a prevenciónak — elismerem — legideálisabb és legeredményesebb szempontjait mérlegelje. Hiszen a betegségek megelőzése kétségtelenül fontos tényezője a szociális bajok megszűnte: tésének, de gondoskodjék a betegellátásról is, Mindnyájan, akik vidékiek és birtokos emberek vagyunk, látjuk azokat a szörnyű nehézségeket, amelyek a mezőgazdasági proletariátus betegellátása terén mutatkoznak. Nagyon fontos volna, hogy ez a kérdés előbbutóbb, de inkább előbb, mint utóbb, valóban megoldáshoz jusson. Én meg vagyok győződve róla, hogy ha nem volnának most más égető problémáink, akkor ez a kérdés az orvoshiány ellenáre is a legrövidebb időn belül szőnyegre kerülne. T. Felsőház! Schandl Károly t. barátom jónak látta — nagy helyeslés közben — megemlíteni az elesett hőseink gyermekeiről való gondoskodás kérdését. Én aláírom minden szavát, de azt kívánom hozzáfűzni,, hogy eleshetnek az emberek a nemzeti gondolat szolgálatában másképpen is. Ezzel kapcsolatban felhívom a figyelmet arra a nézetem szerint szintén hasonló gondoskodásra érdemes kategóriára, tudniillik azokra a. székely magyarokra, akik a határokon túl maradt magyarsáa' soraiból kénytelenek voltak átjönni hozzánk és most igen nagy nyomorban vannak. Ezeknek a.sze^ rencsétlen menekült magyaroknak ügyét nemcsak állami, de társadalmi úton is fel kellene karolnunk és ezért kérem azt, hosrv minden birtokos, mindén kenyéradó keresse a módját annak, hogy felkaroljon egy-két Székely családot, alkalmazza akár konvenció« cselédnek, akár napszámosnak, adjon neki téli szállást és valamiféleképpen oldja meg ezeknek a szeren^ esetlen nyomorult embereknek ruházkodási problémáját is. (Helyeslés.) T. Felsőház! Bár a vita előreláthatólag az egyes tárcákra is ki fog terjedni, engedje meg a t. belügyminiszter úr, —- minthogy nem biztos vájjon az idő lehetségessé teszi-e majd számomra később — hogy most említsek meg egy az ő tárcáját érdeklő kérdést, a ni. kir. államrendőrség kérdését. A csendőrség intézményéről most nem. kell beszélnem, a, csendőrséget mindannyian ismerjük. A rendőrségről azonban feltétlenül szólnom kell. Tudjuk, hogy a rendőrség valamivel fiatalabb a csendőrségünknél, de állítom, hogy szintén nehéz ! munkát végez, sőt talán nehezebbet is. mer tu, ! rendőrség nemcsak közbiztonsági hanem '-hmM