Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-36
24 Äz országgyűlés felsőházának 86. ülése rus-embereket akarna csinálni a társadalom I egyedeiből, ugyanabba a katasztrófába vinné s \ nemzetet, amelybe belejutott a túlhajtott individualizmus következtében. Az efféle veszéllyel szemben annál inkább résen kell állnunk, mert nagyon könnyen lehetséges, hogy ugyanazok a kórokozók, amelyek a túlhajtott individualizmusban hatottak vagy esetleg újabb hasonló kórokozók, a kollektív alapnál is jelentkezni fognak. A másik szempont pedig, amire a szociális kibontakozási rendszer készítőjének szintén különösképp ügyelnie kell, az, hogy a társadalmi egyedeket nem lehet esak úgy egyszerűen lerakni egymás mellé. Az ilyen szociálpolitikai építkezés ugyanabban a hibában szenvedne, mintha valaki egymás fölé rakja a téglákat, de nem tesz azok közé maltert vagy más megfelelő kötőanyagot. Az ilyen építkezés szociálpolitikai kártyavár lenne, amely az első rezzenésre összedől. Ha a szociálpolitikában komoly eredményeket akarunk elérni, meglátóboaknak kell lenuünk a társadalom egyedeinek említett biológiai adottságaival szemben és az ő Összeforrasztásuk céljából szükség van valami olyan kötőanyagra, ami az egymással folyton össze; ütköző emberi ösztönök világában önszabályozó és kiegyensúlyozó erőként hat. Ez az erő pedig semmi más nem lehet, mint csakis a keresztény valláserkölcs, u keresztény lelkiség. Ha azt akarjuk, hogy társadalmunk szerencsésebb legyen az eddiginél, akkor ennek a keresztény vállá serkölcsnoK bele kell idegződnie a társadalom egyedeibe. Igaza van a miniszterelnök úrnak, amikor azt mondja, hogy ő a nemzetet nemcsak kormányozni, hanem nevelni is akar-ia (Az elnöki széket báró Perényi Zsigmond foglalja eU T. Feísőház! Őszintén bevallom, hogy most nem a saját gondolataimat adtam eiö, hanem csak a méltatlan szószólója voltam a világháború utáni kor már-már elfelejtett egyik legnagyobb elméjének, Wolff Károlynak. Wolff Károly hirdette mindig az első sorompóba lépésétől kezdve az utolsó lehelletéig a lelkiséget, a keresztény valláserkölcs érvényesülésének szükségességét. Az ő keresztény nemzeti világnézete azonban nem volt csak puszta elmélet, hanem az ő működési körletében, a székesfővárosban gyakorlati szociálpolitika volt, amely a székesfővárosra nézve nagy erkölcsi és anyagi fellendülésre vezetett és amelynek alapján a főr városban megoldódott számos olyan nagyfontosságú szociálpolitikai kérdés, amely sokhelyütt máshol még a kezdeményezés .stádiumába sem jutott el. Kár nekünk idegenben kereskednünk és kár nekünk a mindennapi friss újítás varázsával csiklandozni az idegeket, amikor már vannak kitaposott és kipróbált magyar nyomok, amelyekkel úttörők voltunk az új időbe való átevézésnél az egész világgal szemben. (Ügy van! Ügy van!) Ez az alap ma is időszerű ós teljes mértékben alkalmas arra, hogy azzal belépjünk a most újjáalakítandó új Európába. Mi a keresztény főváros itteni kiküldöttei a mellettem ülő barátaimmal együtt ma is Wolff Károly világnézetének és nem párt-, hanem társadalompolitikai programmjának alapján állunk, amely a szegedi gondplattal és Gömbös Gyula fajvédelmével párhuzamosan 19UÙ. évi decetnber hó tj én, szerdán. ugyanazt a célt szolgálta és ezen az alapon állva támogatjuk gróf Teleki Pál miniszterelnök urat, aki maga is híve volt Wolff Károlynak. T. Felsőház! Ezeket kívántam csak elmondani és beszédemet ezután annak megismétlésével fejezem be, hogy a költségvetési törvényjavaslatot a kormány iránti őszinte bizalommal elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Pap József ő méltósága. Pap József: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassék megengedni nekem, hogy közjogi, alkotmányjogi és igazságszolgáltatási szempontokból vegyek részt a vitában. Mielőtt azonban ezt tenném, nagyon röviden visszapillantást akarok vetni a kormány külpolitikájára. Kormányunk külpolitikája az én felfogásom szerint nagyon jó, helyes és üdvös mederbe terelődött. Viszonyunk Németországhoz és Olaszországhoz elmélyült és nagy barátaink segítségével, de a kormány ügyes diplomáciai tevékenységével is sikerült elérnünk azt, hogy megcsonkított szerencsétlen hazánk tekintélyes középállammá fejlődött ki. A külpolitikának mindig az volt az iránya, hogy normális viszonyokat tartson fenn a szomszédokkal, értjük ez alatt azt, hogy a kisebbségeket, magyar testvéreinket, az idegen impérium alatt lakó magyarokat mindig jobb sorsba és helyzetbe hozzuk. Ha ez nem mindig sikerült, ennek nem a magyar kormány és a magyar külügyi politika volt az oka, hanem az, hogy az ellenfelek nem értették meg a mi intencióinkat. A magyar külpolitika a béke politikája volt. Annak ellenére azonban, hogy a békét hangoztattuk és hangoztatjuk most is, igényeinket fenntartottuk és fenntartjuk és azt hiszem, hogy Isten segedelmével, nagy barátaink segítségével, de bízva önmagunkban és az igazságnak átütő erejében, el fogjuk érni még azt, ami. mindnyájunknak hő vágya és törekvése, hogy határaink vissza fognak kerülni. A magyar Corpus Juris örök dicsőségére fognak szolgálni az 1938:XLIII. te., amellyel Felsőmagyarország, az 1939: VI. te. : amellyel Kárpátalja és az 1940:XXVI. te., amellyel az ország keleti része és Erdély északi része csatoltatott vissza. Most már egy dologra kell törekednünk jó szívvel és lélekkel, kormánynak és nagyközönségnek egyaránt, hogy teljes legyen az amalgamizáció a visszacsatolt területek és az anyaország között. Értem itt a lelki és érzelmi egységet. Ne beszéljünk itt felvidéki szellemről és ne beszéljünk erdélyi szellemről, hanem beszéljünk magyar szellemről, mert mindnyájan magyarok vagyunk. Törekvéseinket, célkitűzéseinket ne parcellázzuk fel, hanera legyünk mindenben egységesek és törekedjünk arra, hogy a szentistváni eszme, ez a nemzetalkotó és nemzetfenntartó gondolat erős kapoecsal tartsa öszsze a visszatért területeket az anyaországgal. Nekünk egységre kell törekednünk, ha azt akarjuk, hogy fennálljunk, és országunk továbbra is fejlődjék. Erre az egységre ma inkább van szükségünk, mint volt bármikor, mert ma Európa legnagyobb részében óriási irtóháborű dúl és egészen új világnézeti szempontok töltik el az egyes országok bel- és külpolitikáját egyaránt. Nagyon helyesen fogta fel kormányunk, hogy ha Magyarországon új fejlődési irányzatok mutatkoznak, ha Magyarország részt vesz -- és kell hogy résztvegyen —'• Europa újjáalakításában, akkor honvédségünket teljesen ki kell képeznünk és a modern katonái felszerelés
