Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-53

336 Az országgyűlés felsőházának 53. ülése utasították a benesi propaganda minden nyelv­öl tögetését és határozottan állástfoglaltak min­den olyan elgondolás ellen, amely a kárpát­aljai területet valaha is el akarná szakítani az édes anyaország- testétől. Én nem szeretem sohasem azt mondani, hogy anyaország és Kárpátalja, merthiszern mi éppen annyira anyaországnak érezzük magunkat, mint a.Du­nántúl, Erdély vagy pedig a Bácska (Élénk helyeslés, éljenzés és taps"); egyformán anya­ország vagyunk mindnyájan. Azért használtam csak ezt a megkülönböztetést, mert sokan hasz­nálják tévesen. Gyakran járom a rutén vidé keket és falvakat. Mondhatom, hogy szívesen és szeretettel fogadott eddig mindenfelé ez ia nép, pedig nem kevesebb, mint 70—75 körutat tettem meg és ennek a során legalább 150—160 községben léptem közvetlen érintkezésbe a ru­tén intelligenciával és a rutén néppel. Amikor láttam a fogadásoknál a szeretetnyilvánításo­kat, ezek elől mindig kitértem. Kitértem azért, mert a fogadás szeretetteljessége nem az én személyemnek szólt, hanem szólt annak a po litikának, amelyet képviselek, szólt a magyar ruszin testvériség politikájának. Ennek a po litikának úttörői azok az intézmények, amelye­ket a kormányzói biztosság Kárpátalja terüle­tén létesített és ezen politikai alapelgondolás­nak akarok én is határozott kifejezést adni itt a Felsőház színe és publicitása előtt, amikor az egész rutén nép nevében állást foglalok és a leghatározotabban tiltakozom a benosi pro­pagandának minden ármánykodása ellen. (Élénk helyeslés és taps.) Kijelentem ennek a népnek és területnek a nevében, hogy mi inkább halunk meg a ma­gyar házáért, inkább ontjuk vérünket, inkább leszünk hitvallók és — ha kell — mártírok, mintsem hogy mégegyszer lássuk azt a pok­lot, amelyben húsz éven át részünk volt. (Élénk helyeslés és taps.) Kárpátalja rutén népe teljesen megundo­rodott és kiábrándult abból a szláv úgyneve­zett testvériségből és abból az áldemokráciá­ból» amelyet Benesék hirdettek. Ez a nép tes testől-lelkestŐl Magyarországhoz, a Magyar Szent Koronához tartozónak érzi és vallja ma­gát és a Szent Korona mellett élete árán »a bármikor hajlandó hitvallást tenni. A magam részéről főbb vonásokban tanul­mányoztam — idomhoz képest — az 1942. évrn készített állami költségvetés tételeit, lígyszin­fén az előadó úr előadását is figyelemmel ki sértem és ezekből Összevéve azt állapítottam meg, hogy minden miniszteriális resszorf. minden miniszter úr a legnagyobb lelkiismere­tességgel és körültekintéssel igyekezett összu állítani jövőévi költségvetését, tekintettel az ország kulturális, gazdasági, szociális érde­keire és tekintettel különösen a legfőbb ér dekre, a magyar honvédség érdekére, hogy a magyar honvédség továbbfejlődjék és további dicsőséget hozzon a magyar névre. Ezért a magam részéről a legnagyobb készséggel sza­vazom raeff a költségvetést. (Élénk helyeslés és taps,) Elnök: A miniszterelnök úr ő nagyméltó­sága kíván szólani. Bárdossy László miniszterelnök: Nag> méltóságií Elnök Űr! Igen t. Felsőház! (Hall­juk! Halljuk!) Engedtessék meg nekem, hogy a költségvetés vitáját néhány percre megsza kítsam. Bejíelentést szeretnék tenni olyan ese menyekről és tényekről, amelyekről részben a parlament képviselőházában, részben a felső­1941. évi december hó 16-án, kedden. ház külügyi bizottsága előtt már beszámoltam. Tetteim ezt a képviselőház december 5-i és ma délelőtti ülésén, valamint a felsőház külügyi bizottságának tegnapi ülése előtt. Mégis az az érzésem, hogy alkotmányunk elveinek szelle­mében járok el, ha ezt a bejelentést itt az igen t. Felsőház plénuma előtt megismétlem. (He­lyeslés.) Csupán a tényekre fogok szorítkozni. Bejelentésemet rövidre szabom, mert hiszen tárgya a sajtóból már ismert s ahhoz közvéle­ményünk is — és ezt Örömmel állapítom meg — egységesen már állást foglalt. De ismétlem, úgy érzem, kötelességem, hogy az állásfogla­lásra alkalmat adjak a parlament két házá­nak is. Azt mondottam: tényeket fogok ismertetni. November 29-én felkeresett az Egyesült Álla­mok budapesti követe, aki akkor még — & magyar-angol diplomáciai viszony megszakí­tása óta — nálunk a brit érdekek képvise­letét is ellátta és tudomásunkra hozta a brit kormánynak azt a közlését*, illetőleg azt a fel­szólítását, hogy december 5-ig szüntessük be mindennemű közreműködésünket a Szovjetunió elleni ellenségeskedésekben. Azt hiszem, a mé­lyen t. Felsőház egyetért velem abban, hogy a nálam megjelent követnek nem válaszolhattam mást, m.:nt hogy a magyar kormány az ország érdekeinek védelmében a maga elhatározásait idegen kormányok kívánásgaitól, hozzájárulá­saitól nem teheti függővé, (Élénk éljenzés és taps.) Nem marad tehát számunkra más, mint az, hogy ezt a bejelentést, amelyet mélyen méltatlannak és igazságtalannak tartunk, min­flen további nélkül tudomásul vegyük. Ennek a válasznak a következménye az volt, hogy de­cember 6-án a késő éjjeli órákban újból fel­keresett az Egyesült Államok budapesti kö­vete, aki közölte velem, hogy a december 7-éa*e "irradó éjféltől kezdve a hadiállapot Magyar­ország és Nagy-Britannia között beállott. Azt hiszem, hogy ennek tudomásulvételében ez a Ház és az egész nemzet egységesen áll a ma­gyar kormány mögött. (Helyeslés.) Másik bejelentésemnek néhány szóval hál­leiret szeretnék adni. Sokszor elhangzott a köz­élet különböző fórumain, elmondotta ez a kor­mány és ennek a kormánynk elődei, hogy föld­rajzi helyzetünk, gazdasági és kulturális kap­csolataink, sorsunk sokszor csodálatosan pár­huzamos alakulása, az együtt végigharcolt küz­delmek, az ebből származó természetes és ér­zelmi adottságok Magyarország helyét a Németbirodalom és Olaszország mellett jelöl­ték ki. (Élénk helyeslés és taps.) Ennek felis­merése századok óta áthatotta a magyar poli­tikát. Ennek ismeretében csinált politikát 1919 óta konzekvensen minden magyar kormány. S ez a tény vezetett bennünket oda,^ hogy 1940 szeptember 20-án csatlakoztunk az úgynevezett háromhatalmi egyezményhez, amely csatlako­zásunkkal a tengelyhatalmakkal vallott szoli­daritásunknak jogi formát és jogi keretet adtunk. Csak érthető, hogy most, a háborúnak né­hány nappal ezelőtt bekövetkezett új fordula tában, amikor ez a háború úgyszólván konti­nensek háborújává alakult át, ismét, mint ed­dig mindig, levontuk ennek a szolidaritásnak — bízvást mondhatom: európai szolidaritásnak — a következményeit, és most a magunk részé­ről juttattuk kifejezésre azt, hogy egyfelől az Egyesült Államok, másfelől a Németbiroda­lom, Olaszország és Japán között bekövetkezett

Next

/
Thumbnails
Contents