Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-53

"Az országgyűlés felsőházának 53. ütése S ha igaz az, hogy azt a boldogságot, melyre • emberi mivoltunknál fogva emelkedni képe- ! sek vagyunk^ egyedül szellemi alapokra építhetjük fel: akkor üljünk ünnepet, mert a legnagyobb szellemi boldogság, minden emberi boldogság talpköve tárva áll előttünk! Tárva, mert fiatal még s mindinkább erőre virul az a nép, melynek tagjai vagyunk s ezért a legnemesebb, a legdiesőbb dologban: egy nemzet fölemelésében vehetünk munkás részt.« (Hoszszantartó élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Ilniczky Sándor ő nagyméltósága. (Halljuk! Halljuki) Ilniczky Sándor: Nagyméltóságú Elnök úr! Tisztelt Felsőház! Amikor a magyar törvényhozás felsőházának élethossziglan kinevezeitt tagjaként első alkalommal van szerencséin a magyar törvényhozás e nemes hagyományok- j kai megszentelt, gyönyörű csarnokában felszólalni, akkor mindenekelőtt szubjektív érzel- | mek hatása alatt állok. Amidőn a magyar királyi kormány bizalma és felszabadító és országgyarapító Kormányzó Urunk Ö Föméltóságának kinevezése alapján harmadfél évvel ezelőtt először léptem át a felsőház küszöbét, akkor az volt az érzésem, hogy egy súlyos kálváriát járt és teljesen ártatlanul sokat szenvedett nemzet templomának a szentélyébe léptem, ahol első kötelességeim hálát adni a népek és nemzetek sorsát intéző nagy isteni Gondviselésnek azért, hogy megelégelte a magyar nemzet megaláztatását és a megaláztatás után a feltámadás útját nyitotta meg a nemzet előtt. Másrészt úgy éreztem, hogy egy széles, kietlen pusztának számkivetettségéből térek vissza az édesanyához, a rég nélkülözött és nehezen nélkülözött édesanyához, nemcsak magam, hanem egy félmillió, illetve 600 ezer ruszin testvéremmel együtt, akik együtt szenvedtük át két súlyos évtizeden keresztül a csehszlovák elnyomás minden lelki és testi kínját. Ami akkor csak halk imaként vibrált át a lelkemen és a szívemen, amikor először léptem át ezeket a küszöblöket, annak most szóval is kifejezést akarok adni és azt mondom, hogy di

j esőség és hálaadás annak a nagy isteni Gondviselésnek, amely a magyar történelemnek eme egyik legkritikusabb korában oly vezetőt, oly bölcs férfiút állított az ország élére, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Űr Ö F őméltósága (Élénk éljenzés.), aki rátermett munkatársai segítségével, hosszú időn át teljesített nemes munkával egyenesen vezeti a nemzetet a feltámadás útján és a dicső magyar királyi honvédség legutóbbi haditetteinek se- j gítségével is biztosítja ennek a feltámadásnak fokozatos előmenetelét egészen a teljes, a százpercentes

1 beteljesülésig. T. Felsőház! Amikor figyelemmel kísértem az 1942. évi állami költségvetés képviselőházi tárgyalását, akkor szemembe tűnt, hogy a kárpátaljai képviselő urak apró-cseprő negatívumokat említettek mindössze arról a munkáról, amelyet a magyar királyi kormány és a kormányzói biztosság Kárpátalja érdekeiért harmadfél év alatt teljesített. Felhasználom tehát az alkalmat, első felszólalásom alkalmát arra, hogy elmondjak egynéhány pozitívumot is, hiszen ezek a pozitívumok mindnyájunkat érdekelnek, ezeket nem lehet elhallgatni, ezekről az egész ország közvéleményének tudnia kell. Nem mondom azt, hogy a magyar királyi kormány és a kormányzói biztosság munkájának egyes részleteiről a napisajtó nem közölt ÏÙIfl. évi december hó 16-án;, kedden. 333 értesítéseket, azonban rövid összefoglalás formájában mégis elő szeretném adni,' hogy mit tett a magyar királyi kormány és a kormányzói biztosság harmadfél év alatt Kárpátaljáért. A kárpátaljai polgári kormányzat mostani formájának megalakítása előtt a magyar királyi kormány ruszin politikai faktorok meghallgatása után egy-két kivétellel olyan ruszin férfiakat hívott be a magyar parlamentbe és neveztetett ki a magyar felsőház tagjaivá, akik a húszéves cseh-szlovák megszállás alatt vagy a ruszin nemzeti tanácsnak, vagy pedig az autonóm ruszin nemzeti földmíves szövetségnek, illetőleg a Kurtyákpártnak voltak tagjai. Ugyanez volt a magyar királyi belügyi kormányzat eljárási módja a járási főszolgabírók és szolgabírák kinevezésénél. Ezekre a helyekre is a ruszin intelligenciának többnyire egészen fiatal egyéniségei kerültek, és ha magyarok is jutottak oda, ez annak volt a jele, hogy nem volt elég ruszin képesített jelentkező. Ugyanezt az elvet érvényesítette továbbá a magyar királyi belügyi kormányzat a joggyakornokok, valamint a községi és körjegyzők kinevezésénél. Amikor pedig 1939 telének elején kinevezték Kárpátalján a főtanácsadót és megalakult annak szűkebbkörű tanácsadó és véleményező bizottsága, akkor ennek a bizottságnak a tagjai is túlnyomórészben a ruszinokból kerültek ki. Ma ennek a véleményező és tanácsadó bizottságnak összesen 11 tagja van, akik közül 8 ruszin és 3 magyar, á kilencedik ruszin elhalálozott. Ugyanez az elv érvényesült a bírósági kinevezéseknél, sőt a magyar királyi igazságügyminisztérium Kárpátalján bírói szolgálatukban meghagyta, ha átmenetileg és ideiglenesen is, az emigráns orosz bírákat, miután információkat szerzett megbízhatóságukról. ÍAz elnöki széket báró Perényi Zsigmond foglalta el.) A közjegyzők, akik a járásbíróságok területén működnek, szintén ruszinok, úgyszintén ruszinok a községi és körorvosok is, amennyiben volt elegendő jelentkező a pályázatok kiírásánál. Ha pedig Ungváron vagy Munkácson a ruszin orvosi nemzedék ma nem tölt be olyan előkelő pozíciókat, mint a cseh-szlovák rezsim alatt, akkor ennek is csak az az oka, hogy az illetők, bizonyára nem politikai okok nélkül, otthagyták állásaikat és idegen területre mentek át, minekfolytán természetesen nem juthattak vissza többé eredeti állásaikba. Az az elv érvényesült tehát az egész vonalon Kárpátalján a magyar királyi kor-, mány részéről, hogy az ottani intelligencia képesített egyénei a közigazgatás és a polgári igazgatás egyéb ágazataiban elhelyezkedjenek és hogy ilyenformán ne történjék a közigazgatás rendes folyása körül semmiféle zökkenés. Sokan emlegetik mostanában, — a közelmúltban egy budapesti napilapban olvastam, így volt ott szórói-szóra megírva — hogy Ruszinszkónak Ungvárhoz semmi köze, illetőleg Ungvárnak Ruszinszkóhoz semmi köze. A magam részéről mindenesetre tagadom ezt az állítást, mert Ungvárnak és Munkácsnak, igenis, sok köze van Kárpátaljához és viszont. Igaz, hogy ezek a városok magyar jellegű és és magyar többségű peremvárosok, amelyeknek magyar jellegét senlçi sem vonja két-