Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-53
332 Az országgyűlés felsőházának 53. ülése 1941. évi december hó 16-án r kedden. tebb kincse az ifjúság. Az ifjúság nevelése tekintetében óriási horderejű intézkedés tör. tént, amit minden törvényíiozó szívesen lát, én is szívesen látom, mert a fiatalságnak katonai erényekre való nevelése a nemzet megerősödésének biztosítéka. Amikor azonban a levente intézmény megszervezéséről vani szó, elsősorban a katolikus püspöki kar pásztorlevelére mutatok rá, amely feltétlenül a püspöki kar magas hivatásának megfelelő hangon szólalt meg és mutatott rá azokra a rendkívül lényeges szempontokra, amelyeket sem a kormánynak, sem a törvényhozásnak nem lehet szem elől tévesztenie. A katolikus és általában a keresztény egyházaik rendkívül fontos szolgálatokat tettek a legnehezebb forradalmi időkben azzal, hogy a falu népét és a falu ifjúságát lelkileg kezelték és ha a falu hullámtörője volt a bolsevizmusnok, ebben az egyházi nevelésnek igen nagy része volt, tehát joggal mondja a püsföki kar pásztorlevele, hogy (olvassa): »Megkísérelte nem^ egyszer tőlünk idegen szellem is az ifjúságot toborozni. Emlékezhetünk azokra az ifjúmunkásalakulatokra, melyek vörös zászló' alatt vakmerően és hangos szóval tagadtak Istent, vallást, hazát, családot s az országot örvény szélére sodorták. A hitetlenség vnlt hazánk sírásója. Ha nem az országrontás nagymesterei, hanem az egyház szavára hallgat annakidején a fiatalság, a forradalmak nem törik meg a nemzet erőit s külellenség nem ragad'a ki az ország háromnegyedrészét az elalélt magyarság kezéből. De amíg az egyház tiszteletre, szülők, öregek megbecsülésére nevelt, hitetlen agitátorok engedetlenséget hirdettek. A templomban a felebaráti szeretet parancsát magyarázták, odakint pedig gyűlöletet szítottak. Az igehirdetés az erkölcsi komolyságot szolgálta, hitetlen nagyszájúnk pedig a szabadságot magasztalták s az Önmagáról megfeledkezett ifjúságot lázadásra bíztatták. Ez a féktelenség ásta meg a nemzet sírját, miatta lett sokezer magyar földönfutó koldus.« Majd később örömmel állapítva meg, hogy megállapodást sikerült létrehozni a kormány és az egyház között abban a tekintetben, hogy a levente intézmény százszázalékig respektálja a lelki nevelést, ezt mondja (olvassa): »Azokból a törvényes intézkedésekből, amelyek segítségével az államhatalom a fiatalságot megedzi és harci készségre is előkészíti, némelyek azt a következtetést vonják le, hogy a katolikus ifjúsági szervezetek ennek az intézkedésnek áldozatai lesznek s az állam az ifjúsági nevelés egész területét a maga számára fogja lefoglalni. Meggyőződésünk, hory a keresztény magyar állam ily hatalmi túlkapásra nem lesz képes soha, mert az ellenkezik a természetjoggal, mely szerint az iskolai és iskolánikívüli gyermeknevelés elsősorban a családnak és a gyermek lelki rokonainak joga és kötelessége, mely feladatuk teljesítésében az egyház szeretettel segíti őket s ez Istentől nyert küldetéséről nem fog lemondani soha. — Híveink megnyugvással vehetik tudomásul, hogy a magyar állam ősi hagyományai szellemében s az egyház erkölcsi támogatása értékelésével messzemenő megértést kíván tanúsítani jól bevált katolikus ifiúsági szervezeteinkkel szemben. r NPHI azok ellenére, hanem velük karöltve szándékozik a magyar fiatalságot nagy feladatok megold a s ara előkészíteni. — Minden készségünk mellett azonban hangoztatnunk kell, hogy az ember nemcsak izom és vér, hanem egyben lélek is. Egészséges nemzedék csak akkor nevelkedik, ha mindkét irányban formálják. Gondoskodni kellett tehát, hogy a leventegyakorlatok a vallási kötelességteljesítést ne akadályozzák s a leventék a lelkipásztorok szavát is meghallják. Ez meg is történt. Megnyugvás lesz a jó szülőik számára, hogy a le vente vezetőség e kívánságot magáévá tette s minden erejével kész biztosítani.« T. Ház! Azt hiszem, mindannyian megnyugvással és örömmel fogadjuk ezeket a szavakat és az ifjúságot illetően aggodalmaink nem támadnak. A lelki és valláserkölcsi nevelés melett kíméletet kérek a cserkészet részére is. A cserkészet évtizedeken át jó erényekre nevelte a fiatalságot, a fiatalság javát, a kiskorú fiatalokat összeterelte a középiskolákban. A cserkészet intézményének az ifjúság nevelése szempontjából igen fontos hivatása van és lesz a jövőben is. Ezek olyan szervezetek, amelyekhez a napi politikának még a levegője sem érhet és meg vagyok győződve arról, hogy miként a cserkészethez, úgy a leveinteintézményhez sem fog a jövőben hozzányúlni a napi politika. A belső front erősödésének kérdése azon áll vagy bukik, hogy vájjon a bolsevista propagandával szemben, amely kétségtelenül folyik minden országban s nálunk is, hogyan tudjuk megállni helyünket, hogyan tudjuk ezt a propagandát^ legyőzni. A belső front megerősítésének kérdéséhez tartozik ezzel szemben az, hogy a termelést és a közellátást biztosítani kell az egész vonalon és gondoskodni kell arról, hogy mindenki el legyen látva ebben az országban. De további lényeges előfeltétele az, hogy erősítsük a keresztény szellemet, erősítsük a keresztény erkölcsöt, erősítsük az emberekben a krisztusi hitet, mert ez a legnagyobb védelem minden bolsevista propaganda ellen. Mi abban a szerencsés helyzetísen vagyunk, hogy minden belső támadással szemben a krisztusi hit igen nagy erőforrása ennek az országnak. Én nem tehetek róla, de ezúttal is a nemzeti egységet, a nemzeti összefogást hirdetem és sürgetem, ha ez ma nem is mindenütt népszerű. Ha vannak ellentétek, amelyek elválasztanak bennünket bizonyos kérdésekben, tegyük el' ezeket r későbbi időkre, mert ma minden becsületes, jóravaló magyar embernek, aki öntudatában, szellemében magyar, akit jó magyar hazafinak ismerünk, elsősorban az a kötelessége, hogy bontsa le azokat a válaszfalakat, amelyek ma egyik vagy másik kérdésben keresztény erkölcsi alapon álló magyar állampolgárok között fennállanak. T. Ház! Senkit nem akarok vádolni, senkit nem óhajtok bántani, én építeni, r segíteni akarok és ha mi a Széchenyi István által hirdetett igazságot, erényt és szeretetet visszük diadalra, nem kétlem, hogy a költségvetés egy jó eredményekkel kecsegtető esztendőnek lesz az előmozdítója. El is fogadom ezt a költségvetést abban a biztos reményben, hogy Bárdossy László kormánya rendületlenül kitart Széchenyi István szellemének követésében és mindenkor szeme előtt fogja tartani azokat az igazságokat, amelyeket a legnagyobb magyar^ a »Kelet népében« mondott, amelyeknek idézésével zárom beszédemet (olvassa): »Eljön az idő, amikor semminek sem lesz olyan nagy tekintélye, mint a. tiszta, kifejlett, nagy léleknek!
