Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-53
Az országgyűlés felsőházának 53. ülése 19%1. évi december hó 16-án, kedden. 325 Felmerül azonban a kérdés, elbirja-e a magyar közgazdaság- ezeket a terheket és arányosan oszlanak-e meg ezek a terhek. A közgazdaság teherbiróképessége attól függ-, hogy az egyes termelési ágak miként fejlődnek és miként fejlesztetnek. Amikor tehát a kormány az egyik részről gondoskodik arról, hogy a költségvetésben megfelelő támogatást nyerjen mind azi ipar, mind a mezőgazdaság a töhbtermelést szolgáló akciók révén, akkor egészen biztos, hogy az adók termésthénító emelkedésével szemben is a legalaposabb és leghatályosabb védelmet eszközli. Kérdés most már, hogy az egyes társadalmi osztályok terhei arányban állnak-e egymással, arányosak-e vagy nem. Ebben a tekintetben sokat lehet vitatkozni. Egy bizonyos, hogy a kormány a bevételeknél, különösen az egyenesadók 134 millió pengős emelkedésénél az igazságosabb teherviselés keresztülvitelére törekedett. r Ugyanezt szolgálja a hadfelszerelési adóból előirányzott 66 millió pengős és a családvédelmi pótadóból előirányzott 24 millió pengős bevétel is. Természetesen nemcsak az egyenesadók, hanem a forgalmi és fogyasztási adók is figyelmet érdemelnek. Nagyon jól tudom azt, mélyen t. Felsőház, hogy ezeket a közvetett adókat a szociális túlzók mindkét oldalról erősen támadják és minden terhet az egyenesadóval elérhető vagyonos osztályok vállára akarnának rárakni. Ne felejtsék azonban el, hogy sokan ki tudnak bújni az egyenesadó alól, ne felejtsék azt, hogy az átutazó idegenek a magyar állam köziigazgatásának súlyos költségekkel felépk tett, úgynevezett közgazdasági tőkéjét ingyen élvezik, így tehát a forgalmi- és a fogyasztási adókkal kapcsolatban nemcsak az aranytál anságokra l kell rámutatni, hanem arra is, hogy olyan jövedelmek és olyan ellenszolgáltatások is benne foglaltatnak, amelyeket egyébként a magyar állam nélkülözni volna kénytelen. Természetesen a forgalmi és fogyasztási adónak 163, illetve 66 millió pengős, az illetékeknek pedig 58 millió pengős emelkedéséből még mindig nem tudhatjuk — a kritifea ezt gyakran hangoztatja — vájjon a forgalomnak, a termelésnek az emelkedése. vagy pedig az áraknak emelkedése okozza-e ezt a bevételi többletet. Ne boncolgassuk a dolgokat. Egészen bizonyosan mind a két tényezőnek van erre hatása. Az eredmény anynyit jelent, hogy az állam a maga terheit könnyebben tudja elviselni, különösen a hadiköltségekkel kapcsolatos terheit. Külön meg kell itt említenem a szeszegyedáruság bevételeinek emelkedését, amely 103 milliót jelent a jövő évben. Miért 1 ? Mert amikor a szeszegyedáruságról szóló javaslatot tárgyaltuk, mind. a két Házban elhangzott az az aggodalom, vájjon a költségek nem fogjá&-e meghaladni az eredményt, azonban, íme, azoknak lett igazuk, akik arra utaltak rá, hogy a szeszegyedáruság nagy bevételi forrás lesz az állam számára. A Dohányjövedék 98 millió pengős bevételi többleténél, egyrészt mint egy nem feltétlenül szükséges cikknek megterhelését, másrészt a dohánytermesztéshez fűződő nagy termelési érdekeket kell figyelembe vennünk és mérlegelnünk. Az egyélb hasontermészetű bevételek egyensúlyban vannak és nem is járnak olyan súlyos eredményekkel, tehát ismertetésük mellőzhető. Mélyen t. Felsőház! Ezek után áttérek az állami üzemek költségvetésének ismertetésére. Itt a posta, a vasút, az állami erd& és mezőgazdasági birtokainak jövedelme és a kőszénbányák érdemelnek figyelmet. Az állami üzemek elsősorban nem bevételi források, hanem közszükségletet elégítenek ki. Éppen ezért az 1942. évi kiadások előirányzásánál mutatkozó 1 milliárd 54 millió pengős kiadást, amely a múlt évit 348 millióval haladja meg, továbbá a bevételt, a melynél szintén jelentékeny, 1 milliárdon felüli tété; lekkel dolgozunk, — ennek dacára, az állami üzemek mégis 32 millió pengős hiánnyal zárulnak, nem szabad úgy megítélnünk, mint a magánüzemek mérlegeit. De tisztelettel meg kell jegyeznem, hgy ha az állam nem eszközölt volna 136 millió pengős beruházást, akkor az állami üzemek a közterhek könnyítéséhez több mint 100 millióval járultak volna hozzá. Azonban a legbotorabb takarékosság volna beruházás helyett ezeket az összegekel közköltségekre elkölteni. A posta maga 27 millió pengő plusszal zárult. Az államvasutak deficitesek voltak, ez a deficit terheli az üzennek költségvetését. Itt azonban meg kell gondolnunk azt, hogy a visszatért országrészeken az államvasutaknak 2241 kilométer xíj vasúti vonalat kellett kezelésbe venni és hála Istennek, ma már 11,595 kilométer a magyar vasutak hossza. (Egy hang a baloldalon: És a vagonok?) A vasúti vagonok tekintetében fejlesztésre van szükség, azonban ez az iparügyi költségvetésben már provideálíatott. Ezekben voltam bátor a magyar állam 1942. évi költségvetését ismertetni. Még csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a törvényjavaslat 3. és következő szakaszában nemcsak felhatalmazást kér a kormány arra, hogy a megajánlott költségeket felhasználhassa, hanem megköti a kezét azzal, hogy az egyes fejezetek, címek, rovatok között átruházásnak helye nincs, kivéve a honvédelmi tárcánál, azonban az átruházáshoz itt is a , pénzügyminiszter és a minisztertanács hozzájárulása szükséges. Mélyen tisztelt Felsőház! Én azt látom, hogy a kormányt ebben a költségvetésben a kiadási oldalon az ország közszüksegleteinek, a bevételi oldalon pedig az élért eredmények és a teherviselési képességnek lelkiismeretes és pontos mérlegelése vezette. Azt látom, hogy a megajánlandó összegek felhasználásánál a kormány azt a szükséges gondosságot szándékozik betartani, amely a közpénzek kezelésében mindenkire kötelező, és ezért tisztelettel kérem a pénzügyi bizottság megbízásából a mélyen t. Felsőházat, hogy ezt a javaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Sehandl Károly felsőházi tag lír. Sehandl Károly; Nagyméltóságú Elnök Ür! T. Felsőház! Amidőn immár az egész földkerekség nagy küzdelemlbeni viaín, amely küzdelem eldőlésétől függ- világhatalmak sorsa, mintha a Gondviselés úgy akarta volna, hogy Szent István nemzete visszatérjem lahhozi a nemzeti prófétához, akinek szellemi kincsestárát, ha követi a nemzet, nem kell félnie a jövőtől Legendás Kormányzó Urunk útmutatásáért háláé kell hogy legyen az egész nemzet, amikor Széchenyi István gróf születésének 150. éves évfordulóján személyesen nyitotta fel a magyarságniak, az. egész magyar közvéleménynek a szemét és irányította tekintetét a mi hatalmas nemzeti
