Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-53
326 Az országgyűlés felsőházának 53. ülése 19 Ul. évi december hó 16-án, kedden. prófétánknak szellemi tárháza felé. Az a beszéd, amelyet Bárdossy László miniszterelnök úr az országgyűlésben elmondott, márványba illő igazságokat szögezett le. Széchenyi István grófot a múlt század nem értette meg, Széchenyi Istvánban — lefokozva — csupán a gazdasági reformert látta, de a XX. század már felismerte, hogy a gazdasági reformok Széchenyi Istvánnál épp úgy,^ mint ahogy minden más alkotása, nemzetiségi és szociális politiká.ia csak pillére volt annak a hatalmas erkölcsi rendszernek, amelyet nemzete számára felépített. És amikor erre hivatkozom a büdzsévita kezdetén, nyomatékosan teszem ezt, mert ebben az emelkedett szellemben, amely a felsőházban tapasztalható, amelyre a mostani siílyos időkben különös felelősség hárul, meg vagyok győződve, hogy visszhangot talál az az állításom, hogy Széchenyi István grófhoz viszszatért a nemzet. Amikor meg akarja ismerni. amikor követni akarja, akkor az egész ország helyes utakon jár, anélkül, hogy tiszteletreméltó külföldi vagy idegen utasításokat, példákat követne, s megtalálja a maga nemzeti ösvényét, nemzeti profétáját. Széchenyi István gróf azt mondotta, hogy azt a nemzetet, amely önmagában bízik és önerejére támaszkodik, önerejéből iparkodik felemelkedni, pusztulás nem érheti. Széchenyi István gróf a maga hitét abból a pozitív kereszténységből merítette, amelyről úgy nyilatkozott, hogy boldog vagyok, hogy a keresztény hitben születtem és abban neveltek, mert > ez a szeretet vallása, ebben van Isten megnyilatkozása, ebben van hatalmas ereje. Amikor Széchenyi István gróf azt mondja, hogy a közéletben szereplőktől megköveteli, hogv példát mutassanak a vallásos élet terén és hogy az, aki nem tartja meg vallása formáit és a közéletben elől jár, egyébként azonban józan, tisztességes életet él. sokkal nagyobb hibát követ el. mintha nem ilyen életet élne, mert azokban, akik figvpiik, voltaképpen azt a hitet kelti, hogy a vallás formáit ne"i kell betartani. T Felsőház! Széchenyi István gróf az önerőnek a fejlesztését követelte a nemzettől, hogy bizalmat Öltsön a npmzetbe. a nemzeti összetartozást tűzte zászlajára és én azt hiszem, hogy ezek \n%^H a iHnesek VwöH vFmnnir ni-an hatalmas értékek, amelyek éppen a mai sor^ö^+o '«^őkbe^ fi" ,T7 fíle Tir > T, ' i méltó 1 ''. Ez^kután méltóztassanak megsngedni, boo-y rámutassak arra. bo~y sorsvnk. az államnak, a nemzetnek a jövőbe ém^úgy. mint az po'é^z vílno- sorsa R mai világháborúban ket fvfP'tnn r'ől pl; a ki^ső katonai fronton és a b<4rő lelki f onton. fin np™ aknrok párhuzamot vonni és összehasonlítást tenni az egyik vap-y má=ik front fonto«sá«-a tekintetében. df> n-eff^anítom. boo-v m^okptto rendkívül fontos. Van már mögöttünk e~y világháború, ahol a p-vőz^lm^k pl lenére a belső fronton dőlt el a világháború sor^n é<* wÂrï ra^d^ót frontra rendlr'viil nagy figyelmet kell fordítani. A katonai fronton meg kell állapítanom honvédségünk dicsőséges magatartását. (Ellenzés é$ tffís.) A magyar honvéd az egész viíá* előtt újból megmutatta, hogy katonanemzet vagyunk egyenként és összesen, a csapattestek, amelyek kint voltak, mindaddig, amíg ott voltak, tartották a frontot, áldozatokat hoztak és katonai erényeinket újból ragyogó világosságba helyezték a világ előtt. I)e nagyon tévednek, akik azt hiszik, hogy a mi katonáink csak ott kint a fronton téliesítettek szolgálatot a nemzetnek. Ettől eltérően rá kell mutatnom saját tapasztalataimra, élményeimre, hogy itthon a belső szellemi front megerősítésére hasonlóképpen nagy szol; gálátokat tettek. Egyszerű katonák, egyszerű altisztek jönnek, akik a maguk sorsosai körében, a nép körében ismertetik közvetlenül a bolsevizmus munkáját, az Antikrisztus romboló munkáját. Amikor az az egyszerű katona az ukrajnai frontról hazatérve, idehaza falusi rokonai körében elmondja, hogy láttam azt, hogy a határtól száz kilométerre még vannak templomok, megvannak még a templomok és még tartanak istentiszteleteket, de száz kilométer en túl a tornyok már le vannak döntve, a falusi templomok át vannak alakítva községházává, kaszinóvá, mozivá vagy gabonaraktárrá, ezek az elbeszélések rendkívüli hatást keltenek, minden kiállításnál hatalmasab* bat. Elmondták azt, hogy az ukrajnai front mögött, amikor a magyar katonák tábori misén voltak jelen, odajöttek az ukránok agymásután tömegesen, mind tömegesebben és a 30—35 éven felüliek arcraborulva, zokogva imádkoztak, hogy szabad újból imádkozniok És milyen megható az, hogy a magyar falusi legények a harctérről hazajőve, elmondják idehaza, hogyan jöttek a mi papjainkhoz az elnyomott oroszok és hozták az ő 25 éven aluli fiaikat megkeresztelni; egymásután százával, pzrével kereszteltek meg a mi katonalelkészeink olyan embereket, akik vágyódtak Isten után és csak most kapták meg a keresztségét. Ennek a közvetlen propagandának az erejét lemérni nem lehet és meg kell állapítani, hogj visszatérő katonáink ezzel a második nagy teljesítményt végzik a nemzet jövője érdeké ben. (Ügy van! Ügy van!) T. Felsőház! Mindenkit meghatott az a szózat, amelyet^ Bartha honvédelmi miniszter úr intézett a társadalomhoz, hogy az elárvult katonagyermekeket vegyék magukhoz, hogy második szülei legyenek a hadiárváknak. Óriási visszhangot keltett ez a szózat Valamennyiünkben. Kétségtelen, hogy a társadalomnak mindent meg kell tennie azokért, akik édesatyjukat feláldozták, akik hadiözvegyek lettek."akik épségüket elvesztették. Meg kell állapítanom, hogy a világháború rendkívül nagyszámú áldozatai iránt lelkünk hajlama ellenére Sem tudtuk teljesíteni azt a szolgálatot, amelyet kellett volna teljesítenünk. Adja Isten, hogy a hadi áldozatok száma ne nőjön, de mindenesetre, azzal szemben, amikor verztes ország lettünk és nem tudtuk teljesíteni kötelezettségeinket a hősi halottak hátramaradottal iránt, — én arra kérem a t, kormányt és a törvényhozást, hogy ma, amikor egy megnagyobbodott ország vagyunk, ma, amikor erősödött ország vagyunk, ezt a kötplezettséget fokozott mértékben teljesítjük. Elsősorban az állam lássa el a hadiárvákat, hadiözvegyeket és hadirokkantakat mindennel, úgyhogy egy se akadjon közülük, aki kegyelemkenyérre szoruljon. Nincs az az áldozat, amelyet az ország értük meg ne hozna, és ez az egy áldozat: a hadseregért és a háborúban elesettekért, az az áldozat, amelyet senki sem sajnál, amelyet mindenki szívesen ad. (Úgy van! Úgy van!) Arra kérem tehát a t. kormányt, hogy már most méltóztassék gondoskodni arról, hogy a háború r áldozatai tökéletes ellátásban részesülj ének, és ne méltóztassék semmiféle igazoló okmányokat kérni a hadiözvegyektől vagy hadiárváktól. akiknek hozzátartozói ott a harctéren elestek, hiszen azok már igazolták magukat, és ezért mindent
