Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-36

Az országgyűlés felsőházának 36. ülése 1940. évi december hó 11-én, szerdán. 21 elintézése körül tapasztalható lassúság megszüntetésére végre erélyes lépések történjenek, mert ez hovatovább tűrhetetlen állapottá válik, (Úgy van! Ügy van!) különösen ma, amikor olyan időket élünk, hogy egy-egy ügyirat elintézésének gyakran 24 óra alatt kellene megtörténnie. A legteljsebb elismeréssel és a legteljesebb tisztelettel viseltetem az ország tisztviselői kara iránt. Tudom és nagyon magasra értékelem nagy munkájukat és azt hiszem, ha az ügyiratok elintézésére megfelelő eélszerű rend szert léptetnének életbe, ez nem jelentene rájuk munkatöbbletet. Azt hiszem, e tekintetben lehetne bizonyos tanulmányokat folytatni, de ezeket se nyújtsák túlhosszú időre, mert különben megint ott vagyunk, ahol voltunk. Méltóztassék megengedni, hogy a tisztviselői karral kapcsolatásan. kijelentsem; nem tudom magamat azonosítani a miniszterelnök úr ő excellenciájának azzal az intézkedésével, amellvel a 3400. számú kormányrendelet a 6840. számú rendelettel hatályon kívül helyezte. Szerintem a köztisztviselőknek éppen úgy, mint a katonáknak nem volna szabad semmiféle politikai párt tagjának lenni. (Helyeslés és taps.) És pedig sem aktív, sem passzív tagságot nem kellene megengedni, (Élénk helyeslés és taps.) mert ha neki egyrészt megengedtetik a tagság, de aktíve nem szabad működnie, akkor ez mit jelent reá nézve? Csak azt, hogy egypár pengő tagdíjat kell neki fizet nie, ha híven betartja a tilalmat, ellenben nehezen ellenőrizhető, hogy tényleg nem működik-e titokban közre még aktíve is. Viszont ha a teljesen tilalomszankciókkal alátámasztva fennáll, mégis igen súlyos következményekkel járna ez ő rá nézve. Ez nem gyámkodás a tisztviselői szabad mozgás fölött, hanem fegyelem kérdése, amelynek ilyen komoly időkben feltétlenül érvényesülnie kell. (Élénk helyeslés.) Magasztos és komoly feladat teljesítése, — a haza védelme^ és határaink sértetlen megőrzése — kötelessége a katonaságnak, viszont a köztisztviselő munkájára van bízva az országegész közigazgatási gépezetének vezetásí3. E két ténykedésnek fölötte kell állania mindenféle napi- és pártpolitikának. (Ügy van! Ügy van! — Hagy taps a Ház minden oldalán. — Gróf Bethlen István: Helyes!) Ez nem jelenti azt, mélyen t. Felsőház, hogy ezzel a politikai jogait a köztisztviselőknek korlátozni akarnók, mert a mindenkori választások alkalmával éppen úgy gyakorolhatja a köztisztviselő is jogait, mint a haza bármely polgára s szabadon leadhatja szavazatát arra a jelöltre, aki az ő gondolkodásmódjának legjobban meg*felel. Ismétlem, olyan komoly időket élünk, mélyen t. Felsőház, hogy feltétlenül szükségünk vau úrra, hogy önmagunkat fegyelemben tartsuk. mert csak így fogja a nemzet sikeresen és szilárdan megállni a helyét. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Olyanokkal szemben, akik nem tudják vagy nem akarják magukat ebből a szempontból fegyelmezni, a kormánynak kötelessége a fegyelmet és a rendet fenntartani. (Élénk helyeslés.) A kormány tekintélye és a nemzetnek iránta való bizalma olyan mértékben nő és gyarapszik, amilyen mérvben erélyt mutat azokkal, szemben, akik a nemzet egységét és a belső rendet megbontani törekszenek. (Taps. — Felkiáltások: Igaza van!) Kérésem tehát a kormány igen t. elnökéhez az, hogy ezekben a kritikus időkben éljen az eréllyel fokozottan (Helyeslés.) és akkor egységesen fogja maga mögött találni az egész nemzetet. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Néhány szót kivágnék még szólni a miniszterelnök úr által bejelentett alkotmányreformra vonatkozóan. (Halljuk! Halljuk!) Önként felvetődik az a kérdés, vájjon a mai rendkívül válságos idők egyáltalán alkalmasak-e egy ilyen reform keresztülvitelére. (Egy hang o középen: Nem alkalmasak!) Nemcsak a korszellemhez való alkalmazkodás lehet ebben döntő tényező, hanem a belpolitikai helyzet is, amelyet a miniszterelnök úr ő excellenciájának kell legjobban ismernie. Csak igen nagv általánosságban nyilatkozott a miniszterelnök úr elgondolásairól, ami teljesen természetes és érthető is, úgyhogy bajos e tekintetben konkrét véleményt nyilvánítani. Mégis, méltóztassék megengedni, hogy egypár egészen rövid vonásban és pár rövid mondatban tegyek erre a tervezetre reflexiókat. Szerintem mindenben, minden tekintetben ragaszkodnunk kell a hagyományokhoz és a régi magyar alkotmány alapvető tételeihez. (Ügy van! Ügy von! — Taps a középen.) Egy tiemzet, egy nép, amely nem becsüli meg törté nelmi hagyományait és azoktól könnyen elszakad, önmagát leértékeli. (Ügy van! a középen.) E hagyományok képezik egyúttal a nemzet jellegzetes sajátságait is. Lényegében több szempontból bír ez alapvető fontossággal. Először is feltétlenül fönn kell tartania a kormány felelősségét az országgyűléssel szemben. (Helyeslés.) Továbbá fenn kell tartani a kétkamarás rendszert (Ügy van! Ügy van!) és nem szabad az országgyűlést egy másodrendű tényezővé tenni, amely csak tanácsadó joggal bír, mert ez lealaesonyítása az országgyűlésnek. Ami az alsóházat illeti, természetesen minden attól függ, hogy milyen választójog alapján fogják megválasztani a képviselőket. A miniszterelnök úr ő excellenciája jelezte néhány beszédében, hogy ő arra gondol, hogy a törvényhatóságokat egy bizonyos követküldési joggal ruházná fel, továbbá, hogy a hivatás^ szervezeteket is ilyen formában óhajtja bevonni. Amennyiben a vármegyék kiküldöttei tényleg az alsóházban kapnának helyet, akkor szerintem a leghelyesebb az volna, hogy azoknak megválasztása a törvényhatósági bizottságoknak legyen a feladata. Ami a hivatásszervezeteket illeti, azt hiszem, hogy úgy a jelenlegi kereskedelmi, mint a mezőgazdasági kamarák, mielőtt képviselőküldési jogot nyer nének, előbb megreformálandók volnának. -A mezőgazdasági kamara két évig szünetelt egy rosszul alkotott törvény következtében, mert a különböző választási módszerek módot adtak a peticionálásokra. Hát szeretném én tudni, mire való egy érdekképviselet, ha működése két és fél évig szüneten A szabad társuláson alapuló érdekképviseleti szerveknek feltétlenül hely biztosítandó a törvényhozásokban, mert ezek nagy értéket jelentenek, úgy a szakszerűség, mint a tudomány szempontjából, de ezeknek helye inkább talán a felsőházban volna. Ami a felsőházat illeti, ez szerintem csak annyiben szorulna pótlásra illetve változtatásra, amennyiben a vármegyei és a hivatásszervezeti kiküldöttek a képviselőházba jutnak. Ekkor természetese]i itt egy olyan létszámcsökkenés állana elő, amely, bennünket diszparitásba hozna a képviselőházzal szemben. Gondoskodni kellene tehát újabb csoportok behívásáról, amelyek a számbeli arányt képviselőház és felsőház között ismét teljesen