Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-36

Az országgyűlés felsőházának 36. ülése 1940. évi december hó 11-én, szerdán. 21 elintézése körül tapasztalható lassúság meg­szüntetésére végre erélyes lépések történjenek, mert ez hovatovább tűrhetetlen állapottá vá­lik, (Úgy van! Ügy van!) különösen ma, ami­kor olyan időket élünk, hogy egy-egy ügyirat elintézésének gyakran 24 óra alatt kellene meg­történnie. A legteljsebb elismeréssel és a legteljesebb tisztelettel viseltetem az ország tisztviselői kara iránt. Tudom és nagyon magasra értéke­lem nagy munkájukat és azt hiszem, ha az ügyiratok elintézésére megfelelő eélszerű rend szert léptetnének életbe, ez nem jelentene rájuk munkatöbbletet. Azt hiszem, e tekintetben le­hetne bizonyos tanulmányokat folytatni, de ezeket se nyújtsák túlhosszú időre, mert külön­ben megint ott vagyunk, ahol voltunk. Méltóztassék megengedni, hogy a tisztvi­selői karral kapcsolatásan. kijelentsem; nem tudom magamat azonosítani a miniszterelnök úr ő excellenciájának azzal az intézkedésével, amellvel a 3400. számú kormányrendelet a 6840. számú rendelettel hatályon kívül helyezte. Szerintem a köztisztviselőknek éppen úgy, mint a katonáknak nem volna szabad semmi­féle politikai párt tagjának lenni. (Helyeslés és taps.) És pedig sem aktív, sem passzív tag­ságot nem kellene megengedni, (Élénk helyes­lés és taps.) mert ha neki egyrészt megenged­tetik a tagság, de aktíve nem szabad működ­nie, akkor ez mit jelent reá nézve? Csak azt, hogy egypár pengő tagdíjat kell neki fizet nie, ha híven betartja a tilalmat, ellenben ne­hezen ellenőrizhető, hogy tényleg nem műkö­dik-e titokban közre még aktíve is. Viszont ha a teljesen tilalomszankciókkal alátámasztva fennáll, mégis igen súlyos következményekkel járna ez ő rá nézve. Ez nem gyámkodás a tisztviselői szabad mozgás fölött, hanem fegye­lem kérdése, amelynek ilyen komoly időkben feltétlenül érvényesülnie kell. (Élénk he­lyeslés.) Magasztos és komoly feladat teljesítése, — a haza védelme^ és határaink sértetlen megőr­zése — kötelessége a katonaságnak, viszont a köztisztviselő munkájára van bízva az ország­egész közigazgatási gépezetének vezetásí3. E két ténykedésnek fölötte kell állania minden­féle napi- és pártpolitikának. (Ügy van! Ügy van! — Hagy taps a Ház minden oldalán. — Gróf Bethlen István: Helyes!) Ez nem jelenti azt, mélyen t. Felsőház, hogy ezzel a politikai jogait a köztisztviselőknek korlátozni akarnók, mert a mindenkori választások alkalmával ép­pen úgy gyakorolhatja a köztisztviselő is jo­gait, mint a haza bármely polgára s szabadon leadhatja szavazatát arra a jelöltre, aki az ő gondolkodásmódjának legjobban meg*felel. Is­métlem, olyan komoly időket élünk, mélyen t. Felsőház, hogy feltétlenül szükségünk vau úrra, hogy önmagunkat fegyelemben tartsuk. mert csak így fogja a nemzet sikeresen és szi­lárdan megállni a helyét. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Olyanokkal szemben, akik nem tudják vagy nem akarják magukat ebből a szempontból fegyelmezni, a kormánynak köte­lessége a fegyelmet és a rendet fenntartani. (Élénk helyeslés.) A kormány tekintélye és a nemzetnek iránta való bizalma olyan mérték­ben nő és gyarapszik, amilyen mérvben erélyt mutat azokkal, szemben, akik a nemzet egysé­gét és a belső rendet megbontani törekszenek. (Taps. — Felkiáltások: Igaza van!) Kérésem tehát a kormány igen t. elnökéhez az, hogy ezekben a kritikus időkben éljen az eréllyel fokozottan (Helyeslés.) és akkor egységesen fogja maga mögött találni az egész nemzetet. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Néhány szót ki­vágnék még szólni a miniszterelnök úr által bejelentett alkotmányreformra vonatkozóan. (Halljuk! Halljuk!) Önként felvetődik az a kér­dés, vájjon a mai rendkívül válságos idők egy­általán alkalmasak-e egy ilyen reform keresz­tülvitelére. (Egy hang o középen: Nem alkal­masak!) Nemcsak a korszellemhez való alkal­mazkodás lehet ebben döntő tényező, hanem a belpolitikai helyzet is, amelyet a miniszter­elnök úr ő excellenciájának kell legjobban is­mernie. Csak igen nagv általánosságban nyi­latkozott a miniszterelnök úr elgondolásairól, ami teljesen természetes és érthető is, úgy­hogy bajos e tekintetben konkrét véleményt nyilvánítani. Mégis, méltóztassék megengedni, hogy egypár egészen rövid vonásban és pár rö­vid mondatban tegyek erre a tervezetre reflexiókat. Szerintem mindenben, minden tekintetben ragaszkodnunk kell a hagyományokhoz és a régi magyar alkotmány alapvető tételeihez. (Ügy van! Ügy von! — Taps a középen.) Egy tiemzet, egy nép, amely nem becsüli meg törté nelmi hagyományait és azoktól könnyen elsza­kad, önmagát leértékeli. (Ügy van! a középen.) E hagyományok képezik egyúttal a nemzet jel­legzetes sajátságait is. Lényegében több szem­pontból bír ez alapvető fontossággal. Először is feltétlenül fönn kell tartania a kormány fe­lelősségét az országgyűléssel szemben. (Helyes­lés.) Továbbá fenn kell tartani a kétkamarás rendszert (Ügy van! Ügy van!) és nem szabad az országgyűlést egy másodrendű tényezővé tenni, amely csak tanácsadó joggal bír, mert ez lealaesonyítása az országgyűlésnek. Ami az alsóházat illeti, természetesen min­den attól függ, hogy milyen választójog alap­ján fogják megválasztani a képviselőket. A mi­niszterelnök úr ő excellenciája jelezte néhány beszédében, hogy ő arra gondol, hogy a tör­vényhatóságokat egy bizonyos követküldési joggal ruházná fel, továbbá, hogy a hivatás^ szervezeteket is ilyen formában óhajtja be­vonni. Amennyiben a vármegyék kiküldöttei tényleg az alsóházban kapnának helyet, akkor szerintem a leghelyesebb az volna, hogy azok­nak megválasztása a törvényhatósági bizott­ságoknak legyen a feladata. Ami a hivatás­szervezeteket illeti, azt hiszem, hogy úgy a je­lenlegi kereskedelmi, mint a mezőgazdasági kamarák, mielőtt képviselőküldési jogot nyer nének, előbb megreformálandók volnának. -A mezőgazdasági kamara két évig szünetelt egy rosszul alkotott törvény következtében, mert a különböző választási módszerek módot adtak a peticionálásokra. Hát szeretném én tudni, mire való egy érdekképviselet, ha működése két és fél évig szüneten A szabad társuláson alapuló érdekképviseleti szerveknek feltétlenül hely biztosítandó a törvényhozásokban, mert ezek nagy értéket jelentenek, úgy a szakszerűség, mint a tudomány szempontjából, de ezeknek helye inkább talán a felsőházban volna. Ami a felsőházat illeti, ez szerintem csak annyiben szorulna pótlásra illetve változta­tásra, amennyiben a vármegyei és a hivatás­szervezeti kiküldöttek a képviselőházba jut­nak. Ekkor természetese]i itt egy olyan lét­számcsökkenés állana elő, amely, bennünket diszparitásba hozna a képviselőházzal szem­ben. Gondoskodni kellene tehát újabb csopor­tok behívásáról, amelyek a számbeli arányt képviselőház és felsőház között ismét teljesen

Next

/
Thumbnails
Contents