Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-36

20 Az országgyűlés felsőházának 36. ülése 19 W. évi december hó 11-én, szerdán. lést, ez önkéntelenül is a maximális árak kijátszására vezet. Illegális kezek gyakorolják is ezt és így a szövetkezetek, amelyek szigorúan betartják a maximális árakat, alulmaradnak, sőt a gazdák még szidják is őket, hogy nem tudnak magasabb árakat fizetni. Azt hiszem, ezekben nagy vonásokban kimutattam azt, hogy a helytelen árpolitika hova vezet, hogy az végeredményben áruhiányt idézhet elő, amely érzékenyen sújtja a fogyasztókat. Az ármegállapítások mindég későn jöttek és az árak akkor sem azon a szinten állapítattak meg, amely szintet a mezőgazdasági szakértők legjobb tudásuk szerint • a termelési költségek alapján megállapították. Remélni akarom, hogy ezentúl majd az Országos Mezőgazdasági Üzemi és Termelési Költségvizsgáló Intézet számításai alapján történnek az ármegállapítások, mert ha nem így volna, ez az intézet teljesen felesleges volna. Azért külön nyomatékkal kérem fel a földmívelésügyi miniszter úr ő exeellenciáját, hogy szerezzen érvényt ezeknek az ármegállapításoknak. Hogy teljesen tárgyilagos legyek, meg kell állapítanom, hogy a mezőgazdasági terményeknek a piacon csökkent mennyiségben való rendelkezésre állása nemcsak az általam előbb említett árpoltika következménye, mert az ár egyik tényezője a mezőgazdaság jövedelmezőségének, hanem ez jórészt a sohasem tapasztalt, kedvezőtlen időjárás által okozott igen rossz termésben leli magyarázatát. Az iparcikkekből rendelkezésre álló készlet csökkenésének oka pedig a nyersanyagok behozatalának megfogyatkozott lehetőségében rejlik. A fogyasztási javak készleteinek ekként való csökkenése parancsoló kötelességünké teszi, hogy a meglevő javakkal helyesen és megfelelő beosztással gazdálkodjunk és hogy a termelés fokozására minden megtörténjék. Megfelelő készleteket is kell gyűjteni rosszabb időkre és rosszab esetekre. Ebben a munkában a mezőgazdasági vonatkozású szövetkezetekre nagy feladatok várnak. Arra kérem tehát az igen t. kormányt, méltóztassék ezeket ebben a tevékenységükben^lehetőleg az eddiginél is erősebb mértékben támogatni. Ma hosszabb időre gazdasági programraot vagy tervet előre csinálni szinte lehetetlen vállalkozás, mert a helyzet folyton változik, de azonkívül nem lehet számításokat sem eszközölni ebben a tekintetben. Nekünk elsősorban a jelenhez és az adott helyzethez kell alkalmazkodnunk és ki kell használnunk minden mutatkozó lehetőséget. Szükség volna ellenben egy összefüggő és összefogó gazdasági irányításra, amely állandó érintkezést tart fenn a gyakorlati gazdasági élettel, mert csak így tudja megítélni, hogy a tervezett vagy tervezendő intézkedések minő hatást váltanak ki a gyakorlatban. Létezik egy gyakorlati gazdasági férfiakból alakított gazdasági tanács, amely pár ülés megtartása után csendesen kimúlt (Derültség.) és úgylátszik, nem tud újból feltámadni; hogy miért, azt csak azok tudnák megmondani, akiknek hivatásuk lenne ezt a tanácsot ülésre öszszehívni. Már a tavasszal, midőn az új adótörvényeket tárgyaltuk, voltam bátor a felsőház pénzügyi bizottságában rámutatni arra az anomáliára, hogy miért akarják behajtani a vagyónváltságföldek hátralékos haszonbéreit a kamatokkal együtt. Tudomásom van olyan esetről is, midőn a kamatok jóval felülmúlják a követelt hátralékos tőke 80%-át. Nagyon kéi'em a mélyen t. pénzügyminiszter úr ő exeellenciáját, teremtsen rendet ebben a kérdésben, mert az elmúlt időkben elkövetett azok a mulasztások, amiért ezt annakidején nem lehetett behajtani, kizárólag a bürokrácia rovására írandók, amely képes volt 15 évig hagyni ilyen nyilt kérdéseket. Ezek elavult tételek. Itt hiába próbálnak akármit csinálni, ezeket a tételeket az elévülés jogán nem lehet behajtani. Miért nem méltóztatott ezeket akkor behajtani? (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: 32 év az elévülési idő.) Itt nem. Itt rövidebb! Viszont igen sok birtokos van, akinek lényeges Lebosz.-kö vetélései vannak és ezeket nem likvidálják. Szembeállítva tehát egyiket a másikkal, legalább is nullifikálni kellene mind a kettőt. A hadikölcsönök bizonyosmérvü valorizációját örömmel üdvözlöm, mert ez —- hogy úgy mondjam — egy becsületbeli adósságnak részbeni kiegyenlítése, amely igen sok kis exisztenciát érint. Meg vagyok győződve arról, hogy a pénzügyminiszter úr ő excellenciája meg fogja találni a módot arra, hogy itt illetéktelen kezek ne juthassanak nyereséghez. Hiszen láttuk, hogy amikor a pénzügyminiszter úrnak ez a nyilatkozata elhangzott, egyszerre nagy hossz állott elő a hadikölcsönkötvényekbeu, mert illetéktelenek azt gondolták, hogy majd ők vágják zsebre a nyereséget. Ennek megakadályozására van mód. A birtokpolitika terén teljes mértékben helyeslem à miniszterelnök úr ő excellenciájának többízben kifejtett álláspontját, különsen a mai viszonyok között, amikor, mint bevezetőben már mondtam, a termelés zavartalan me^ nete képezi a fő feladatunkat és annak csökké nése ránk nézve súlyos következményekkel jár úgy közellátásunk, mint a kivitelünk szempontjából. A földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciájához volna egy kérésem, tudniillik az, hogy tekintve az idei rendkívül rossz bortermést, tekintve az idei őszi munkáknak rendkívül nehéz és késedelmes elvégzését, bizonyos direkt termő szőlők kivágását ne hajtassa végre és ne foganatosíttassa most kötelezően december 31-ig, mert ez katasztrófát jelenthet mindenkire egyaránt. Azután méltóztassék tekintetbe venni, hogy rézgálicban óriási hiányunk van. Ezek a fajták pedig nem igényelnek permetezést és azt hiszem, nagy könnyebbség volna, — erre a törvény módot is ad — hogy vis major esetén meg lehessen hosszabbítani az úgynevezett türelmi időt. Nagyon kérném à földmívelésügyi miniszter urat, minél előbb adjon ki rendeletet, mert december 31-én fővesztésre ítélik el azt... (Felkiáltások a középen: A rendelet már megvan.) örvendek neki. Mélyen t. Felsőház! Súlyos tehertételként nehezedik ránk a bürokrácia túltengése, (Ügy van! Ügy van!) amely a lassúság tekintetében már szinte feltűnő jelenség. Sok hivatalnok íróasztal fiókjában alussza hetekig, hónapokig édes álmát egy-egy ügyirat, amely talán valakire vagy valamire nézve igen fontos érdek lehet, de mit bánja azt az íróasztalfiók tulajdonosa. Volt egyszer egy kormánybiztos, akinek hivatása volt a közigazgatás racionalizálása. Kérdem igen t. Felsőház, mit végzett ez a kormánybiztos úri Volt-e valami gyakorlati eredménye munkájának? Ügylátszik, nem, mert különben mégis javulás mutatkoznék e téren. Azt hiszem, legfőbb ideje, hogy az ügyiratok