Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

Az országgyűlés felsőházának U9. ülése nek, amelyeket a félvérekre megállapított házassági akadályok idézhetnek elő. Én a képviselőház által elfogadott szöveg nyomán nem látok semmi okot ilyen egyéni tragédiák felmerülésének feltételezésére akkor, amikor a képviselőházi szöveg biztosítja minden olyan félvér javára a keresztényekkel való házasságkötési jogot, aki kereszténynek született és szülei is azok voltak házasságkötésükkor. Ezen már alig lehet túlmenni az én igénytelen felfogásom szerint, ha komolyan akarjuk venni a beterjesztett törvényjavaslatnak azt az intencióját, hogy lehetőleg* megóvjuk a keresztény magyar társa daloni tisztavérűségét és valóban keresztény lelkiségét. A ^zsidónak született és zsidónak nevelt, tehát zsidói el kiségű fél vérek vélt egyéni tragédiáinak elhárítása kedvéért valóban kár volna megfeledkeznünk azokról a nemzeti tragédiákról, amelyeket a világtörténelem az elfajzott népek sorsa tekintetében sok esetben produkált és amelyek nekünk is méltán mementóul szolgálhatnak. , Legfeljebb még talán a hét éven aluli korban áttért fél vér ékre lehetne a képviselőházi szöveggel szemben engedményt tenni különös méltánylást érdemlő esetekben, amely esetek elbírálását az én nézetem szerint legcélszerűbben az igazságügyminiszterre lehetne bízni. Ilyen értelmű módosító javaslatot voltam bátor be is terjeszteni a bizottsági tárgyalás során, azonban ez az én javaslatom nem találkozott a bizottság többségének helyeslésével. Ez az én javaslatom tehát tárgytalanná vált, én azt vissza is vontam és visszatértem eredeti elgondolásomra, a képviselőházi szöveg alapjára, (vitéz Meskó Zoltán: Helyes!) A bizottsági módosítást, amelyet a felsőház együttes bizottsága elfogadott, nem tudom magamévá tenni, mert ez lényegesen túlmegy az engedékenység terén, szemben a képviselőházi szöveggel. Nevezetesen e szerint a

r mpdositö szöveg szerint először is minden hét éven aluli korban áttért félvér ipso facto lenne nem zsidónak tekintendő, annak megvizsgálása nélkül, hogy szülője nem csak konjunktúrából tért-e át a keresztény hitre. Másodszor: ez a módosítás még azt sem kívánja meg, hogy annak, aki nem zsidóval házasságra lép, mindkét szülője keresztény legyen, nemcsak a szülők házasságkötésének idejében, de még a gyermek házasságkötése idejében sem. Ha például egy keresztény férfi és egy izraelita vallású nő áttérés és reverzális nélkül kötött házasságából fiú születik, tehát félvér keresztény, ez, bár anyja zsidó maradt, a módosító javaslat szerint mégis köthet'ie nem zsidóval is házasságot. Harmadszor: még a felnőtt korban áttért félvér zsidók is köthetnének különös méltánylást érdemlő esetben nem zsidóval házasságot felmentés útján; és végiül negyedszer, amit nem tudok helyeselni, még a felmentési eljárás is szerfelett komplikált volna. Ezért nem tartom a módosító javaslatot a magam részéről elfogadhatónak, (vitéz Meskó Zoltán: Helyes!) Ezzel tulajdonképpen röviden össze is foglaltam azokat az aggályaimat, amelyek a törvényjavaslattal, illetőleg annak legnevezetesebb fejezetével szemben felmerültek. Ezekhez most, amikor a mélyen t. Felsőház^ dönteni fog a törvényjavaslat kérdésében, még csak r azt fűzöm hozzá, hogy amikor sokakat a félvérek vélt tragédiái megindítanak, ne feledkezzünk meg a tisztavérü magyarok egyéni tragédiáiról sem. Ne feledjük el, hogy valahányszor egy félvér egyéni tragédiáját a házasságkötés 1941. évi július hó 18-án, pénteken. 293 megengedésével elhárítjuk, ugyanakkor és ugyanazzal könnyen egy másik egyéni tragédiát idézhetünk fel. Gondoljunk csak arra a tisztavérü szülőre, aki látva, hogy fia félvért akar nőül venni, visszadöbben attól a gondolattól, hogy az ő nemzetségének addig tiszta vére keverékessé válik, és ezt a visszadöbbenést nem lehet üres előítéletnek tekinteni, hanem ez olyan ösztönös megérzés, amelyet a természet bizonyára azért plántált bele többékevésbbé mindnyájunkba, ^ hogy ezzel a fajra káros vérkeveredésnek eleje vétessék. Ezek előterjesztése után a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom és pedig a 9. %-t a felsőházi együttes bizottság módosító javaslatának mellőzésével a képviselőház által elfoI gadoít szövegében. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Kapi Béla ő excellenciája. Kapi Béla: Nagyméltóságú Elnök Űr! T. I Felsőház! Azzal kezdem, amivel végezni fogom, ! hogy ezt a törvényjavaslatot általánosságban | sem tudom elfogadni. Nem tudom elfogadni I azért, mert ellenkezik egyházi hitvallásommal, mert azt nem tartom megegyezőnek az állam érdekeivel és mert nem látom benne a mi nemzeti életünknek azon biztosítékát, amelyre felj tétlenül mindig, most pedig különösképpen rá I vagyunk utalva. Ennek a kérdésnek a tárgyalása nem tartozik a kellemes dolgok közé. Az volna a természetes, hogy nyilt sisakrostéllyal, meggyőződés meggyőződéssel álljon szemben, érvek érvek ellen szálljanak síkra, de a köztudatban benne égjen az a meggyőződés, hogy mindegyik állásfoglalásnak megvan a maga igazságmagja ós mindegyiket az a felelősség hor! dozza, amellyel a törvényhozó nemzetének, a i töryénybozótestületnek és a legelső örökkéI való törvényhozónak, az élő Istennek tartozik. Fájdalom ez az eszményi helyzet egyáltai Iában nem áll fenn. A kérdés beállítása az, ; hogy akik a törvényjavaslatot_ megszavazzák. i azok a nemzet iránt való hazafias kötelességet \ teljesítik, ellenben azok, akik meggyőződésük ! szerint azzal ellentétes álláspontot foglalnak el. ; könnyen a nemzethűtlenség és a nemzet exiszi tenciális érdeke ellen való vétkezés gyanú! jába kerülnek. Hiszen ma is .elhangzott itt eb\ ben a teremben az a gondolat, hogy a felsőház í a maga hitelét rendítené meg akkor, ha ezt a | képviselőház által elfogadott és elénk került I törvényjavaslatot nem fogadná el. Azt gondo: lom. nemcsak a felsőházat, hanem annak min; den egyes tagját és önmagunkat tiszteljük meg i akkor, amikor ennek a gondolatnak még a leI hetőségét is elhárítjuk magunktól és felelősi ségünk teljes tudatában kinyilatkoztatjuk, hogy : mi, akik elvi okokból nem vagyunk abban a ! helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot meg; szavazznk, éppen olyan forró szeretettel, min: den önfeláldozásra és szolgálatra készséggel 1 szeretjük hazánkat, (Ügy van! Ügy van!) féltI jük nemzetünket és munkálkodunk törvény! hozói tisztségünkben a magyar nemzet jobb 1 jövendőjéért, mint azok, akik ebben a törvényj javaslatban a nemzet egyik exisztenciális ér| tékbiztosítékát látják. (Helyeslés.) Nem tudom elfogadni ezt a törvényjavasla! tot, mert egyházi hitvallásom azt számomra lehetetlenné teszi. Ez a törvényjavaslat számomra lelkiismereti kérdés. A törvényjavaslat legtöbb részét boldogan elfogadom, örülök annak, hogy szociális irányban elindul a kormány, a házasságot védelmezi s azokat az egészségügyi feltételeket is megszabja, felállítja, amelyek révén a jobb jövendő egészséges