Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

294 Az országgyűlés felsőházának 49. üU\ nemzedékeit biztosítani alkarja. Nem lehet azonban eltagadni azt, hogy ez a törvényjavaslat a házasságot faji alapra helyezi ós ennek megítélését a vér megítélésétől teszi függővé. Elismerem, hogy a házasságkötés áll am jogi aktus és az államnak ki kell terjesztenie arra a maga törvényhozási intézkedéseit, rá keil azonban mutatnom arra, hogy ez állami viszonylatban is esak bizonyos százalékban áll fenn. Mellette fennáll az az igazság, hogy a házasság örökkévaló egyházi aktus, amely Isten teremtő akarata és az ő rendelése szerint történik, amely felett tehát elejétől fogva állandóan ott lebeg az egyház törvényes rendelkezése és az egyház lelke. Azért mondottam, mélyen t. Felsőház, hogy a házasság államjogi felfogása is csak bizonyos százalékban áll fenn, inert meggyőződésem szerint nemcsak az egyháznak érdeke az, hogy a házasság a maga egyházi és erkölcsi institúcióját megtartsa s ne sorvadjon és száradjon egyszerű jogi aktussá és szerződéses viszony szövéssé, hanem az államnak is éppen így elsőrendű érdeke az, úgyhogy az állam önmagát védi akkor, amikor a házasságkötésnek egyházi intézményét, annak örök erkölcsi fundamentomköyeit védelmezi és védelmezni segíti. Ez a házassági törvény korlátozza az egyháznak a házasságkötéseknél eddig biztosított törvényes szabadságát. Az állam odaáll az egyház kapujába és az egyház számára megállapítja, hogy kiket részesíthet házasságkötésben és kiket nem engedhet oda a templom oltárához. A polgári házasság kötelező, így tehát azok, akik polgári házasságot nem köthetnek és az erről szóló bizonyító iratot fel nem mutathatják, egyházi házasságot sem köthetnek. Az egyház kell, hogy ezt sérelmesnek találja. De lehetetlenné teszi számomra ennek a törvényjavaslatnak elfogadását az a körülmény, hogy ebben a házassági törvényben — amint délelőtt olyan éles beállításban fény hullott erre a problémára — nem a zsidókról, hanem a keresztyénekről van szó. (Ügy van!) Az ítélkezés és a tiltó kirekesztés nem azokra vonatkozik, akik az ő vallásközösségi hovatartozandóságukat és az ő vallási és egyházi, hitközségi életüket a zsinagóga felé keresik, hanem azokra, akik név szerint, lélek szerint és szív szerint is a keresztyén egyházak valamelyikének a közösségéte tartoznak, (Ügy van!) akik a keresztség szentsége által váltak a keresztyén egyházak valamelyikének tagjaivá. Nem kívánhatja ez a tiszteletreméltó törvényhozó testület a kormánytól, hogy ebbe a törvényjavaslatba illessze be argumentumképpen, vagy ellen-argumentumképpen a keresztség szentségéről szóló definíció és annak lényegbeli meghatározását, de mi, akik egyházi szolgálatban állunk, kell, hogy itt felelősség mellett kijelentsük azt, hogy a keresztség szentsége az egyházak meggyőződése szerint keresztyénné tesz és Isten lelkében és annak szent munkájában van elrejtve annak misztikus titokzatossága, életmegoldása, amit a keresztség következményeinek és lelki valóságainak nevezünk. /Természetes tehát, hogy az egyház látja, átérzi, mérlegeli híveinek sorsát és életét. Nemcsak azért, mélyen t. Felsőház, mert sajnálja Őket, nem azért, mert velük lelki közösségben tudja magát, hanem azért, mert felelősséget érez az ő jövendő lelki életükért, e világi életben való elhelyezkedésükért és felelősséget érez azért, hogy Magyarországon a keresztyén társadalomban, ebben a keresztyén államban mint egyenjogú keresztyén állampolgárok helyezfeed1941. évi július hó 18-án, pénteken. hessenek el és a maguk házasságkötése által is ebben az életvonalban haladhassanak. Mélyen t. Felsőház! Nem tudom elfogadni ezt a törvényjavaslatot azért sem, mert nem tartom összegyezőnek az állam érdekével. (Helyeslés a baloldalon.) Talán ellenmondásnak látszik és bizonyos komikus vonást hordoz magában, hogy a kormány beterjesztett törvényjavaslatát valamelyik törvényhozó azzal utasítsa el. hogy az nem egyezik az állam érdekével, mégis állanom kell ezt a tételt. Indokolásom egészen rövid. Indokolásom az, hogy egy államot keresztyénné nem politikai irányzatok és nem a modern politikai eszmeáramlatokhoz való igazodás tesz, (Ügy van!) hanem az állam alapvető kérdéseinek keresztyén szellemmel való megtöltése és az élet különböző viszonyainak a keresztyénség sínpárjára való átváltása. Ezt a törvényjavaslatot ebből a szempontból nem látom olyannak, mint amely az állam igazi érdekét szolgálja. Második indokom az, hogy forrongó időiben a kormányzatnak különösképpen figyelnie kell arra, hogy az államban megőrizve maradjon az az összhang, amely a kereszténység szellemének megerősítését eredményezi. Az állam tana, fogalma évtizedeken belül óriási evolúción ment keresztül. Amíg régebben az állam és az egyház a maguk különállásában egymás mellett haladtak, avagy egyik a másikat ön maga elé kívánta rendelni, amíg a későbbi törj ténelmi korszakokban kialakult az a kedvező helyzet, hogy az egyház az államot engedte államnak lenni és az állam az egyházat erősítette, hogy egyház lehessen, addig az új állani lényeg a totalitás vonásait hordozza magában, az állam egyedül való állam, amely mindent a maga számára abszorbeál és amely igényt támaszt mindazokra a templomon kívüli lelki, nevelő, világnézeti és szoeiális munkákra is, amelyek az egyházak kezében jó helyen voltak. Ha körültekintünk, ennek az államfogalomnak a megtestesüléseit láthatjuk magunk előtt. Én, mélyen t. Felsőház, annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a mai időkben, amikor eszmeáramlatok hullámoznak^ világnézetek csatáznak és amikor az államélet és szervezet szélsőségek felé sodródik, nem állami érdek az, hogy nálunk az állam szembeforduljon az egyházzal (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) vagy az egyházak azt gondolják, hogy az állam szembefordult velük. Ma az^ állam érdekét önmaga kiépítésén és erősítésén kíyül ab

: ban látom, hogy olyan egészséges jogi és lelki viszonyt teremtsen Önmaga és az egyházak között, amely képesíti az államot arra, hog^y a maga feladatait keresztyén szellemben, lélekkel, igazságérzettel töltse be. Ezt a törvényjavaslatot nem látom olyannak, hogy megállná ezt a mórtéket, azért sem tudom elfogadni. De nem tudom elfogadni a törvényjavaslatot nemzeti, szempontból sem. A nemzet fogalmának megkonstruálásánál a mi időnkben szintén a faji gondolat lép előtérbe. De a délelőtt folyamán hallottunk mélyreható és ünnepi rezgésű megnyilatkozásokat, amelyek a faji gondolat mellé egy kérdőjelet rajzoltak. Én sem bocsátkozom bele a faji kérdés tárgy alá sába, ezzel knilönben is úgy van az ember, hogy ha mélyen tekint bele, akkor nem tájékozottabb, hanem tájékozatlanabb lesz általa, körülbelül olyan formán, mint ahogyan az ember a zsidótörvénnyel van, (Derültség.) minél jobban belenéz az ember, annál kevésbbé érti még annak labirintusait. A történelem azonban azt mutatja, hogy a