Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

292 Az országgyűlés felsőházának U9. üléi gyár nemzet keresztyén szellemi és művelődési közösségéből, a kilencszázéves keresztyén Magyarország kipróbált nemzetépítő alapelveivel teljes ellentétben olyan állampolgárok, seregét zárná ki mindörökre ivadékaikkal együtt, akik vagy akiknek már elődeik is Krisztus Urunkhoz és a keresztyén magyarság életrendjéhez és legértékesebb hagyományaihoz lélekben odakapcsolódtak vagy legalább is afelé már őszintén és jóhiszeműen útban voltak. (Ügy van! balfelöl.) Ezeknek akár a számukra már idegenné, sőt ellenségessé vált nem keresztyén és nem magyar életkapesolatokba való erőszakos visszataszítása, akár lelki meghasonulásba kergetése sem Istennek tetsző és a Krisztus evangéliumának megfelelő nem lehet, sem nemzetünk valódi érdekét nem szolgálja. Ez a javaslat törvénnyé válása esetén kényszerűleg maga után vonná a házasságonkívüli együttélések tömeges elszaporodását, általában az ország lakossága megkeresztelt és meg nem keresztelt részében az amúgysem erős lábon álló erkölcsiség újalbb lazulását és épp azoknak a vérkeveredéseknek ellenőrizhetetlen folytatódását, amelyeket a javaslat legitim formában meggátolni, illetőleg ellenőrizni kíván. Ez pedig szintén éppoly kevéssé lebet Isten akarata, mint amennyire nem szolgálja egy testben és lélekben ép és erős, megifjodó magyar nemzeti élet várvavárt kialakulását. Ezért a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés, éljenzés és taps a .jobb- és baloldalon.) Elnök: T. Felsőház! Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom és javaslom, hogy a tárgyalást ma délután 5 órakor folytassuk. (Felkiáltások: Holnap! Hétfőn!) Akik az elnöki javaslatot fogadják el, vagyis, hogy ma délután folytassuk a tárgyalást, azok méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Most azok méltóztassanak felállani, akik az elnöki javaslatot nem fogadják el. (Megtörténik.) Kisebbség. Hatámzatilag kimondom, hogy a tárgyalást ma délután 5 órakor folytatjuk. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk kiegésztíéséről és módosításáról rendelkező törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Szólásra következik Viczián István ő méltó«ága. Viczián István: Nagyméltóságú Elnök ITr! Mélyen t. Felsőház! Nagy figyelemmel és őszinte tisztelettel hallgattam előttem szólott egyháznagyjainknaik és ezek között legutóbb saját fő lelkipásztoromnak m vallásos aggodalmait a törvényjavaslattal szembeai. Em mint laikus ember az ő megmagyarázás ai kkal szemben velük természetesen vitába nem bocsátkozhatom, mert hiszen az ő keresztény hitelveik rám nézve is hitelvek és azoknak ők a hivatott képviselői és magyarázói. Az éremnek azonban másik oldala is van és én mint laikus ember az éremnek csak ezz'el a másik lapjával foglalkozom. Mi, akik itt a felsőházban nem a hitfelekezeteket képviseljük, fokozottabb mértékben állunk a minket ide küldő nagyközönség közhangulatának hatása alatt. De nem azért, mintha mi talán csak hangulatok után indulnánk, hanem azért, mert mi magunk is a nagyközönség soraiból valók vagyunk. A közönség 'revésbbé az elvont igazságok, mint sokkal ine 1941. évi július hó 18-án, pénteken. kább a saját borén megszerzett keserves tapasztalások nyomán alkotja meg a maga meggyőződését. Ilyen meglátások és tapasztalások hív| ták életre az úgynevezett zsidótörvényeket is, inert a keresztény magyar társadalom közgazdasági és társadalmi téren hihetetlenül elnyomva érezte, sot még ma is érzi magát. Ha erre mi, amint erre tanácsokat kaptunk, azt mondjuk nekik, hogy legyenek amazokkal szemben megértők, igazságosak, lovagiasak stb., méltóztassék elhinni, hogy ez azonos azzal, mintha mi <a magyar közönséget szabad prédául engedjük át a szélsőséges demagógiának. A mi közönségünket az előbb vázolthoz hasonló nyugtalanság tölti el a nemzeti fajvédelem kérdésében is. Es ha ebben a tekintetben nyugtalan a közönség, ez nem csodálható akkor, amikor még a statisztika is azt mutatja, hogy a zsidók házasságai közül a zsidók és nemzsidók közti vegyesházasságok száma 1895-től, tehát az egyházpolitikai törvények meghozatalától 'kezdve, 1938-ig alig 2%-ról 13'6%-ra emelkedett, (Úgy van!) pedig ebbe nincsenek is beleértve a házasságkötés előtt megkeresztelt zsidók házasságai. Ezt a horribilis magas arányszámot még a zsidótörvények hatása is 1939ben csak alig 10°/o-ra bírta csökkenteni. Ennek láttára méltán nyugtalankodik a keresztény magyar közönség és méltán kérdezi, hogy hová vo.zet ez a folyton fokozódó fajkeveredés, . , . Mélyen t. Felsőház! En nem tudom, hogy oz tudatos, avagy csak ösztönös faj fenntartó politika-e a zsidóságnál? De tényként azt látom, hogy ma Magyarországon van egy fajtiszta zsidótársadalom és ezenkívül hovatovább, már csak egy másik, mind jobban és jobban keverékeseé váló társadalom lesz. Mert ők, miközben kínosan ügyelnek saját fajtisztaságuk megőrzésére, ugyanakkor mind nagyobb és nagyobb mértékben bocsátják bele — hogy úgy mondjam - vérfeleslegeiket a keresztény magyar társadalomba. (Ügy van! Ügy van!) Ez a folyton fokozódó vérkeveredés nyugtalanítja a nemzet jövőjéért aggódó keresztény magyar társadalmat, (vitéz Meskó Zoltán: Jogosan!) Közönségünknek ezt a közhangulatát nem lehet politikai elfogultságnak tekinteni, de éppen úgy nem lehet a kormány ezt megértő törvényhozási kezdeményezését sem idegenből átültetett neofita álláspontnak minősíteni, mint ahogyan ez a bizottsági tárgyalás során elhangzott. Kérdem: hol voltak még akkor az Összes többi országok, az akkor még weimari Németországot is ideértve, amikor nálunk, Ma! gyarországon, már öntudatosult a keresztény | nemzeti és fajvédő gondolat? Igenis, előljárj tnnk és világviszonylatban is úttörők voltunk I s én azt tartom, hogy ezt nincs okunk sajnálni, í mert hiszen a történelem máris kezd minket | igazolni ebben a kérdésben. Sőt tovább megyek, mélyen t. Felsőház és azt mondom, hogy e gondolat történetében még messzebb tekinthetünk vissza: Már száz évvel ezelőtt is sok mások között ugyanezt vallotta nemzetünk legnagyobb prófétája, gróf Széchenyi István, is, aki 1844-ben ugyanezzel a most is szóban lévő veszedelemmel szemben és éppen A zsidókra vonatkozó törvényjavaslat országgyűlési tárgyalása során tette azt az emlékezetes kijelentést, hogy »zagyvalék nép leszünk«, amihez még hozzáfűzte azt is, hogy »ő előtte i mindenek előtt áll hűség a fajtánkhoz«. E törvényjavaslattal kapcsolatban, ennek várható hatásaként egyéni tragédiákról beszél-