Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-36

Az országgyűlés felsőházának 36. ülése 194-0. évi december hó 11-én, szerdán. 19 nök Ür! Mélyen t. Felsőház! A költségvetés vitája a törvényhozónak megadja a jogot és lehetőséget, hogy bírálatot mondjon a kormányzatnak nemcsak pénzügyi és gazdasági ügyviteléről, hanem általában plitikai vonalvezetéséről is. B bírálatnak tárgyilagosnak és szakszerűnek kell lennie, ha azt akarjuk, hogy termékenyítőleg hasson a kormány további ténykedésére. Az előttünk fekvő költségvetés, annak ellenére, hogy meg nem foglaltatnak benne az újonnan hozzánk visszacsatolt területekre fordítandó külön költségek, mégis a múlttal szemben lényeges emelkedést mutat. Ha ezt az emel kedést elemezznk, magyarázatát megtaláljuk egyrészt aboan, hogy a honvédelmi kiadások tetemesen emelkedtek, másrészt pedig megtaláljak a szociális célokat szolgáló kiadások hatalmas fokozódásában. Mindkét tétel emelkedését teljesen indokoltnak és jogosultnak kell találnunk, mert a rendkívül kritikus nemzetközi viszonyok között honvédségünk ütőképességének fejlesztése elsőrendű kötelesség- és hogy ez a fejlesztés milyen kitűnő eredményeket mutatott, azt a i eg fényesebben bizonyította a hozzánk most visszacsatolt területeknek nehéz teljesítmények között rendkívül gyors megszállása. A legnagyobb megnyugvással tölt el az a tudat, hogy szociális téren is képesek vagyunk az eddiginél jóval fokozottabb mértékű segítséget nyújtani az ország lakosságának részben közmunkák által, részben más utakon. Aki ezek után nem találja elég gyorsnak az ütemet és elég nagyoknak az áldozatokat, amelyeket szociális téren hozunk, az vagy nem ismeri az ország pénzügyi helyzetét és teher bíróképességet vagy pedig, ha ismeri és mégis ilyen szempontból bírálja a költségvetést, csak gáncsvetést űz, (Ügy van! Ügy van!) mert nem tudja megmutatni és kijelölni azokat a pénzforrásokat, amelyekből az általa, elgondolt terhek fedezhetők lennének. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Szerintem az előttünk fekvő költségvetés az ország jelenlegi teherbíróképességének legszélső határáig ment el — (Ügy van! Ügy van!) és — azt hiszem— még így is súlyos gondjai lesznek a pénzügyminiszter úrnak, hogy, tekintve az elmúlt gazdasági év rendkívül rossz termését, az ebben a költségvetésben felsorakoztatott bevételeket tényleg mind be is tudja hajtani. Hogy ezt elérhessük, mindenképpen arra kell törekednünk, hogy a termelést az Összes gazdasági ágakban • egyrészt fokozzuk, másvészt jövedelmezővé tegyük, mert csak így állhat elő az a jövedelemtöbblet, amely a közterhek és egyéb, az állam részéről támasztott és emelt igénylések kielégítésére szolgálhat. A mai nemzetközi viszonyok között mind a náborúban ténylegesen részvevő, mind pedig az azon kívül álló országokban a küzdelem sikeres befejezése nemcsak a fegyvereken, hanem nagy mértékben a gazdasági felkészültségen és kitartáson is nyugszik. E gazdasági kitartás alappillére a termelés fenntartása és fokozása. Termelési csata folyik most, amelyben mi is benn vagyunk s amelyet feltétlenül ro.eg kell nyernünk. A termelés tehát semmiképpen sem szorulhat háttérbe bármi más politikai tekintettel szemben. (Ügy van! Ügy van!) Hogy a termelés mit jelent, azt legjobban külkereskedelmi mérlegünk mutatja, amely erősen szenvedő. Ez a szenvedő állapot egyrészt a fokozódó behozatalban, másrészt a meFEkSÖTUZI NAPLÓ II. zőgazdasági termények lényegesen csökkent kivitelében leli magyarázatát. A pénzügyminiszter űr ő excellenciaja a képviselőházban elmondott expozájíában azt mondotta (olvassa): »Lehetetlen, hogy az ország kétharmadát eltartó gazdasági ág hosszú időn keresztül veszteséggel termeljen, tehát helyre kell állítani a mezőgazdaság jövedelmezőségét.« Ebből — azt hiszem — megállapíthatom, a pénzügyminiszter úr ő excellenciaja is beismeri, hogy a mezőgazdaság a múltban veszteségesen termelt ós hogy ezen változtatni kell. Meg vagyok győződve arról, hogy a pénzügyminiszter úr előbb idézett mondatát nemcsak barátságos szólamnak szánta a mezei?azdaság felé, hanem -— ismerve kitűzött terveinek végrehajtásában megnyilvánuló akaraterejét — helyre is fogja állítani a mezőgazdaság jövedelmezőségét, különben azt mi gazdák tőle állandóan számon kérnők. A termelés jövedelmezőségének egyik alapkiindulási pontja a termények áralakulása. Tekintve, hogy ma nem a piacon megnyilvánuló kereslet és kínálat közötti arány alakítja ki az árakat, hanem egy teljhatalmú árdiktátor állapítja meg azokat, a mezőgazdaság nem képes előre bizonyos reménybeli számításokat végezni egy hosszabb ideig tartó termelési folya* mat jövedelmezőségi számításainál. Az áraknak olyanoknak kell lenniök, hogy teljesen fedezzék a termelési költségeket és ezenfelül megmaradjon egy bizonyos tisztes polgári haszon. Visszatekintve az elmúlt évben a kormány í'észéről a mezőgazdaság szempontjából folytatott árpolitikára, erős kifogásaink voltak jmár tavaly ősszel a csöves tengeri árának maximálásánál, továbbá a borsófélék, a sertéstermékek, a hízott sertések árának megállapításánál. A búza árát az idén 23 pengőben állapították meg, amidőn ugyanakkor az árpa ára 26 pengő, a tengeri ára pedig 27 pengő volt. Ez természetesen érthető ingerül szolgált az olcsó búza egy részének feletetésére. Az idei zsírhiánynak egyik oka éppen a helytelen árpolitika, mert a gazda nem akar beállítani a hízóba sertést, ha ez az üzlet veszteséggel jár. Ez vezetett azonban egyúttal a sertésállomány csökkenésére is, éppúgy, mint ahogyan a juhállomány is csökkent, ^ ami a helytelen gyapjúárpolitikára vezethető vissza, (Ügy van! a jobboldalon.) A dohány beváltási árát igen helyesen emelte a pénzügyminiszter úr, amiért a termelő gazdák részéről a leghálásabb köszönet nyilvánult is meg, ellenben a cukorrépa árát az igen t. földmívelésügyi miniszter úr az elmúlt termésre vonatkozólag* nem óhajtja újból felemelni, azzal indokolva ezt, hogy mikor a cukorrépa ára az előző 2'20-ról 280-ra emeltetett fel, ebbe már bele vannak kalkulálva az emelt munkabérek. Nem tudom, hogy milyen mértékben kalkuláltattak ezek bele, de engedje meg az igen t. pénzügyminiszter úr, hogy én kétségbevonjam az ő látnoki tehetségét, hogy ő előre tudta azt látni, hogy amikor a cukorrépa kiszedésére kerül a sor, egy hold cukorrépa kiszedéséért még 100 pengőt is elkérnek és a fuvar- és egyéb költségek még fokozottabb mértékben emelkednek. Ezek nem voltak benne a 2"80-as árban. Ennek következménye valószínűleg az lesz, hogy ez igen sok embert vissza fog tartani veszteséges termeléstől és^ így jövő évi eukorréptaterm élésünk a levegőben lóg (Ügy van! a jobboldalon.) Minthogy a megállapított maximális .árat *ok vonatkozásban veszteségessé teszi a terme5