Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

Az országgyűlés felsőházának 49. ülése mázó házassági akadállyal kapcsolatban még csak azt kívánom megjegyezni, hogy kedvező bizonylat ki nem állítása esetén a javaslat gondoskodik orvoslásról, ellenben kedvező bizonylat kiadása esetén ugyanakkor, amikor a kormányzat a házasság szilárdságának védelmei és a válások 'megnehezítését hirdeti, a javaslat az 1894 : XXXJL te. alapján kitárja a válások zsilipjét, mert fertőző gumókor, iertöző nemibetegség, valamint gyógyíthatatlan elmebetegség esetén, — amit pedig a hibás vagy szerencsetlen lel a házasságkötés után is szerezhetett, de aminek a házasságkötéskor való elhallgatását magára vállalja vagy olyan orvosi bizonyítványt produkál, amely betegséget jóhiszemüleg a kötés előtti időben mar meglévőnek állapítja meg — a másik fél megtévesztés címén, de tulajdonképpen az 1894:XXXI. te. 77. ^-ának analógiájára közös megegyezéssel könnyen és biztosan felbonthatja a házasságot, ainikor akarja. Ami már most a származásbeli házassági akadály felállítását illeti, ez t. felsőház, éppeai úgy ellenkezik a pozitív isteni és természeti törvénnyel, mint a niár említett két betegség címén felállított akadály, feltéve, hogy a zsidó származású fél is meg van keresztelve. Mert ha nincs megkeresztelve, akkor az isteni jogban gyökerező házassági akadályt, a cultus disparitas-t az egyház is hirdeti és érvényesíti. Ezért, amikor a polgári házasságról szóló törvény előkészítése idején az akkori magyar kormány az izraelita vallású zsidóknak a keresztényekkel való házasságát szorgalmazta, az akkori magyar püspöki kar a cultus disparitas akadálya címén szembehelyezkedett a javaslattal, aminthogy én is szembehelyezkedtem volna vele. Ha most viszont az előttünk fekvő törvényjavaslat csupán az izraelita vallású zsidók házasságát tiltaná meg a keresztényekkel, a javaslatnak ezt a részét én magam is elfogadnám, inert akkor az állami tilalom egybeesnék a cultus disaparitasna'k nevezett és az isteni jogban gyökerező egyházi házassági akadállyal. (1070. kánon.) Csakhogy a javaslat nem tesz különbséget izraelita vallású és megkeresztelt zsidó között, hanem mindkettőnek egyaránt meg akarja tiltani a házasságot a keresztelt nemzsidókkal is. Amennyiben tehát a tilalom a keresztényekre is vonatkozik, a javaslatot el nem fogadhatom, mert az egyházban sohasem volt, most sincs és a jövőben sem lesz olyan törvény, amely a keresztelteknek, — ha egyébként közöttük házassági akadály nem forog fenn — pusztán származásuk miatt megtiltaná a szentségi házasságot, (Úgy van! Ügy van!) Pedig ez a törvényjavaslat, amely a keresztény Magyarország keresztény országgyűlése elé került, talán legnagyobbrészt éppen a zsidó származású keresztényeket érinti s ezek házasságát kívánja lehetetlenné tenni, illetőleg őket és gyermekeiket s ezek utódait in aeternum visszazsidósítani (Ügy van! Ügy van!) s ezzel a zsidók számat még növelni, nem pedig, mint a javaslat indokolása gondolja: »hazánk népesedésének minőségi és mennyiségi javítását előmozdítani«. Mivel a lapok híradása szerint a képviselőházban elhangzott miniszteri kijelentés értelmében ez a törvényjavaslat a nemzet •lelkét a zsidó-nemzsidó házassági tilalom kényszerű eszközével kívánja megvédeni, szeretnék ezzel kapcsolatban is néhány tiszteletteljes észrevetelt tenni. (Halljuk! Halljuk!) r A kijelentés szerint »Az egyház es általában a keresztény vallások szempontjából bizonyos elvi aggályok merültek fel. En ezeket — mondotta a miniszter úr — száz százalekig ' 1941. évi j&lim lm IH-ám, pénteken. 286 megértem. Természetesen nem is várhattunk volna más felfogást az egyházi férfiak részéről.« Majd a házassági tilalomnak a nemzet, illetve a nemzeti lélek szempontjából való szükségessége mellett a következő.érvet hozta fel. (olvassa): »A jó Isten rendelte el azt is. hogy itt a Kárpátok medencéjében telepedjék meg a magyar; és ha ez a Mindenható rendelése, akkor nekünk kötelességünk emberi és isteni jogon is ennek a nemzetnek erejét megvédeni minden olyan külső és belső támadással szemben, amelyek nemcsak anyagi létét, hanem főleg és elsősorban a lelkét veszélyeztetik.« Erre a kijelentésre mély tisztelettel a következőkben reflektálok: 1. Mivel idevonatkozóan a katolikus felfogás mind az egyházi férfiak, mind pedig a laikus katolikus hívek részéről csupán egy és ugyanez lehet: kérdésünkben nemcsak az egyházi férfiak, hanem a laikus katolikus hívek részéről is ugyanazt a felfogást kell várnunk, amelyet a miniszter úr kijelentése szerint az egyházi férfiak részéről várt és száz százalékig megértett, 2. Azt magam is az Isten rendelésére vezetem vissza, hogy a magyar nemzet a Kárpátok medencéjében telepedett meg, hogy itt élje le nemzeti és állami életét; továbbá, hogy ezért nekünk a természeti törvény alapján, tehát isteni jogon is kötelességünk ennek a nemzetnek erejét, főképpen pedig a lelkét megvédeni, azonban azt is tudom és vallom, hogy ugyancsak isteni jogon kötelességünk tiszteletben tartani a magyar állampolgároknak azt a szabadságát, amely szerint házasságot köthetnek, ha azt nekik Isten sem közvetlen, sem közvetve, egyháza által meg nem tiltja. Hasonlóképpen isteni jog alapján kötelességünk tiszteletben tartani a keresztény magyar állampolgároknak a szentségi házasságra vonatkozó jogos igényét is, úgyhogy ezeknek a házassá goknak az állam részéről akadályokat nem állíthatunk, mert különben szembeállítanánk az egyik isteni jogot a másik isteni joggal, pedig ezek között ellentét nem lehet, hiszen mindkettőnek a szerzője az Isten, aki cselekedeteiben sem mondhat ellent önmagának. Ha tehát mégis szembeállítanánk az isteni jogot az isteni joggal, akkor nyilván Isten akarata ellen cselekednénk, amivel nem von nánk az Ö áldását a nemzetre, sőt a polgári házasság újabb alátámasztásával még inkább elősegítenénk a magyar házasságok, valamint à magyar családok végzetes szétzüllését és terméketlenségét. Mivel pedig ez a törvényjavaslat, illetpleg a miniszteri kijelentés szembeállítja az egyik: a nemzet védelmére vonatkozó isteni jogot, a másik: a házasságra vonatkozó isteni joggal, ezért semmiképpen sem egyeztethető, össze az Isten akaratával, sőt súlyos elvi aggályok merülnek fel ellene. Nézetem szerint a javaslatnak erre a részére sincs szükség, mert a cél más módon, az isteni és természeti törvény sérelme nélkül is elérhető, amint illetékes tényezők előtt erre is rámutattam, A zsidó származású magyar állampolgárokat ugyanis, akár meg vanna.k_ keresztelve, akár nincsenek, mar az eddigi és a. gyakorlatban sokszor világos rendelkezéseiknél is szigorúbban végrehajtott zsidótörvények annyira háttérbe szorították, hogy velük nemzsidók igen súlyos, esetleg lelkiismereti ok — törvénytelen viszony megszüntetése stb. —