Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

Az országgyűlés felsőházának 49. ülése gen fennálló és a magyarságot vérségileg veszélyeztető helyzetet óhajt megszüntetni. Mint ilyent a legmelegebben kell üdvözölnie minden magyar embernek ezt a javaslatot, amely alkalmas arra, hogy egy áldatlan állapotot küszöböljön ki, hogy a magyar nemzetet fajilag megmenthesse. Fajvédelmi javaslatnak is szokás ezt a javaslatot most már nevezni. A képviselőház az eredíeti törvényjavaslaton bizonyos változtatásokat már eszközölt és ezekkel a változtatásokkal enyhítést kívánt megvalósítani. A javaslat négy részre oszlik, éspedig a házasságkötés előtt szükséges orvosi vizsgálatról, a házasodási kölcsönről, a házassá,g megtámadására és felbontására vonatkozó rendelkezésekről és végül a nemzsidó és zsidó házasságkötésének tilalmáról szóló részre. A képviselőház már részben módosított törvényjavaslatot fogadott el, amelyet az igazságügyminiszter úr is magáévá tett. A felsőház igazságügyig és közjogig bizottsága a törvényiavaslaton újabb módosítást eszközölt és pedig a 9. § eredeti szövegével szemben szótöbbséggel elfogadott egy módosított szöveget, amelyet a felsőház elé terjeszt elfogadásra. Ugv érzem, hoery ezt nem csak én, hanem a felsőház nagy többsége sem teßzi és teheti magáévá. Amidőn az ifirazságüeryminiszter nr alaposan megindokolt törvényjavaslatát előterjesztette a képviselőházban, de a felsőház együttes bizottságában is, előtte állottak a multak tapasztalatai. Az igaz«ágügvminiszter úr a multak tapasztalataiból okulva és figyelemmel azokra a gyakpr latban is állandóan előfordult nehézségekre, amelyek a két zsidótörvény után is a véö-reha jtás során, de a földbirtokreform zsidó földjeire és azoknak^ kisajátítására vonatkozólag is ismételten adódtak és amelyek igazolták Őt, fontos nemzeti, fai védelmi okok tekintetbevételével olyan törvényjavaslatot alkotott, amelv kizárhatja azt a burkolt, homályos, félremagyarázható és kibúvókkal teli törvényalkotást, amely a már említett törvényekből adódott. (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Hogy ezek ilyenek voltak, azt beismerte néhai boldogemlékű Teleki Pál gróf volt miniszterelnök úr, de az igazságügyminiszter úr is és Teleki Mihály gróf volt földmívelésügyi miniszter úr is itt a nagy nyilvánosság előtt, a képviselőházban és a felsőházban is. Miután megítélésem szerint nem lehet célja és szándéka a felsőháznak újra kivételezésekkel telt törvényt hozni, sőt ennek alátámasztására egy i'setről-esetre működő bizottságot is alkotni, — amiként ezt a kivételezések elbírálására már a zsidótörvény megalkotása során is szándékolta, — ennélfogva annak a megállapítására, hogy ki zsidó és ki nemzsidó, mert ennek a törvényben kell lefektetve lennie félremagyarázhatatlanul, a módosítást semmiesetre sem fogadhatom el. Örömmel üdvözlöm Fischer Béla ós Viezián István felsőházi tag uraknak az együttes bizottságban elmondott értékes felszólalásait, úgyszintén az igazságügyminiszter úrnak tárgyilagos, következetes állásfoglalását, amelyben ragaszkodott az általa benyújtott törvényjavaslathoz. Hogy az együttes bizottság a törvényjavaslathoz bizonyos tekintetben még' ma is inkább felekezeti, mint faii kérdésnek tekinti, emellett szól az a tényállás, hogy a tervbevett és javasolt bizottságba a tagok közül FELSŐHÁZI NAPLÓ n. 1941. évi július hó 18-án, pénteken. 279 hármat a keresztény felekezetek vezető-személyiségeiből óhajt kijelölni. Mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy én egy 21 év előtti kérdésre és fontos ügyre térjek vissza. A Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete több, mint 21 esztendővel ezelőtt komoly időkben, a kommunizmus nehéz óráiban alakult meg es fektette le a magyar tájvédelem alapelveit és azóta ebben az irányban dolgozik, küzd a magyar faj tisztaságáért és a magyar nemzet fokozottabb érvényesüléséért. Elmondhatjuk, hogy nemzetközi vonatkozásban úttörő volt a magyar keresztény orvosi rend és azok az eszmék, amelyek világeszmékké lettek, ott születtek meg a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületében, tehát nem idegen eszmék importja, hanem kifejezetten saját magyar szellemi termékek ezek, amelyekért csak hála illeti meg azokat, akik itt úttörők voltak, mint Avarffy, Bársony, Kéthly, Ritoók, Csilléry, Orsós vagy vitéz Ősik és még igen sok más érdemes orvosi vezető egyéniség. Ezektől merész kiállás volt ezeket az elveket hangoztatni és ezek mellett szint vallani, hiszen tudjuk, hogy kik uralkodtak akkor, kik tobzódtak és kik irányították ennek a szegény nemzetnek a sorsát. Végre évtizedek után valóra vált az a felfogás, hogy a zsidóság nem felekezet, hanem faj, amely szétszóródva mindenfelé a világon a maga hihetetlen ellenállóképességével és szívósságával többezer év óta megtartotta a maga fajiságát, de rányomta bélyegét és faji jellegét mindazokra a nemzetekre, amelyekkel együttélve fokozottabban tudta érvényesíteni a maga faji tulajdonságait és célkitűzéseit. Magyarország ebben a tekintetben eldorádó ja, paradicsoma volt és sok tekintetben még ma is az a zsidóságnak. Közel száz esztendeje aunak, hogy a zsidóság^ minden jogot élvez. Elérte mindazt, amit az állam bármely polgára emberileg elérhetett, sőt fokozottabban érvényesült és számarányához mérten túlzottan elfoglalt minden helyet, megszállt olyan területeket, amelyeken hegemóniát és monopóliumot is élvezett. Évtizedes könnyelműség és nemtörődömség eredményeként ma ott állunk, hogy három év óta kísérletezünk, küzdünk és vergődünk, keressük a megoldás lehetőségeit, hogy megtaláljuk azt a formulát, amely a magyar faj megmentése által megszüntetheti azt a kétségbeejtő helyzetet, amelyben a nemzet szenved, hogy a nemzet végre saját portáján úr lehessen. Mélyen t. Felsőház! Igen szomorú és nagy gyengeségre valló tény az, hogy amidőn a világ és benne a magyarság a legkomolyabb élet-halál-harccal egyenlő küzdelmet folytat és amidőn az ősi magyar fegyver úira nagy és nehéz küzdelmet vív orosz földön a bolsevizmus ellen, akkor a zsidókérdés immár három év óta harmadszor kerül a magyar parlament elé. Bizony, amikor ez a kérdés elsőízben került a parlament elé, akkor kellett volna radikálisan, egyenes, nyílt, félre nem érthető módon megoldani, nem pedig homályos, kibúvókkal teli törvényt hozni és azzal a zsidókérdés megoldását elodázni. Igen szomorú, hogy nemzeti, gazdaságpolitikai, faji és szociális problémák, országos fontosságú ügyeink állandóan elodáztatnak a zsidókérdés és a zsidó ügyek miatt. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, — hiszen magunk tapasztaltuk és végigéltük a kommunizmust — hogy a zsidóság világvonatkozásban ma is milyen nagy szerepet játszik. 44