Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

280 Az országgyűlés felsőházának 49, ülése *'194.1. évi Július hó 18-án, pénteken. Az úgynevezett demokrácia védelmében Litvi­nov, ennek angol sógora, Eden (Szüllő Géza: Nem sógora! Sohasem volt sógora! Ez rágalom! Finkelstcinnek semmi köze nincs Edenhez!) és egész sora a nemzetközi vonatkozásban ezen a téren nevezetes egyéniségeknek szerepel és in­tézi nemzetek sorsát. Ha nehézségekkel jár is, de meg kellett volna oldani ezt a problémát. Sokan azt mondják, hangoztatják és olvas­hatjuk a demokrácia védelmében álló hazai új­ságokban is, hogy a zsidóság elvesztette élet­lehetőségeit és szenved, hogy minden területen vissza van szorítva, hogy megélhetése forog kockán és hogy közel 800.000 ember sorsáról kell döntenünk, nem is szólva arról, hogy a statisz­tika megállapítása szerint állítólag közel 200.000 félvér sorsáról is. Ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy a nemzet nagy érdekei, a magyar faj jövője, az ország jobb sorsa, Európa újjárendezése, az új szellem, amelyben a magyar nemzet nacionaliz­musa is kell, hogy érvényesüljön, parancsolólag mielőbbi éspedig végérvényes megoldást sürget ezekben a kérdésekben. Sokan azt mondják, hogy ez a törvényja­vaslat sok tekintetben a már régen beharango­zott harmadik zsidótörvényt előzi meg, előbb azt kellett volna tető alá juttatni. Bármiként is áll a helyzet, ha ebben a tekintetben lehetnek is elvi kifogások, a fontos az. hogy a vegyes­házasságok kérdése végre mielőbb megoldas­sák. Megoldást kíván ez a kérdés egyéb vona : lakon is, minden hivatási ágban is. A nemzeti eszmének kell győzedelmeskednie és nem en­gedhető meg az a lépten-nyomon tapasztalható, egyenesen sértő, sokszor fölényes, sokszor fenn­héjázó viselkedés, amelyet a zsidóság egy ré­sze még ma is kifejezésre juttat. A szerénység a zsidóság jórészének sohasem volt faji tulaj­donsága, alkalmazkodni azonban tudtak és tud­nak és ez az alkalmazkodás azt a látszatot kelt­heti, mintha nemzeti vonatkozásban teljesen át­alakulnának és átalakulni készek volnának. Szomorúan tapasztaljuk ezt a helyzetet, külö­nösen a mi szép fővárosunkban, amely elvesz­tette magyar jellegét (Ellenmondások.) és, még sok idő kell ahhoz, hogy ezek a tünetek eis je­lenségek megszűnjenek. , Mindenki tisztában van azzal, hogy a zsidó­ság kérdése világprobléma, amelynek megol­dása a világ nemzeteinek és fajainak egyfor­mán várva-várt óhaja, de a zsidóságnak is ér­deke, amely éppen szétszórtsága mellett kény­telen évszázados küzdelmet folytatni és nem tud nyugvópontra jutni, mert nincs önálló sa­lát otthona. Pedig ez a végcél és ezt mint ön­álló faj el nem vitathatólag jogosan meg is követelheti. Alig több, mint 17 millió zsidó van a világon: elég nagy szám ahhoz, hogy önálló állami életet élhessen. Ez a nagy szám szét­szórva a világba, nagyobb tömegekben fok ént ott gyökeresedett meg, ahol jobban tudott ér­vényesülni. Ezek közé az országok közé tar­tozik különösen Magyarország. Olyan vérségi kapcsolatok és érdekeltségek keletkeztek, ame­lyek nemcsak ennek a törvénynek a megvaló­sítását, hanem a zsidótörvény olyan megoldá­sát és megalkotását, is megakadályozzák, amely megfelel a mai kor szellemének és ^igényei­nek, de a magyarság érdekeinek is. Sokan azt mondják, hogy megoldhatatlan ez a kérdés Magyarországon, vagy csak úgy oldható meg, hosy mindenkit kivételezünk; hiszen már arról is szó esett, 'hogy ne minősíttessélk zsi­dónak az sem, akinek három nagyszülője zsidó. A törvényjavaslat indokolásában az igaz­ságügyminiszter úr, mint a leghivatottabb té­nyező, azt mondotta, törekednünk kell arra, I hogy a magyar nemzet faji tisztasága meg­óvassék erősen eltérő fajokkal való vérkeve­redéseiktől, amelyeknek természeti következ­| menyei csak további keveredéstől mentes több ! nemzedéken keresztül oszlanának el. De azt is I mondja, hogy a nemzsidó és zsidó házasságok j iránt érzett társadalmi ellenérzés és a zsidók tár­sadalmi és gazdasági visszaszorítására irányuló jogszabályok ^sem bizonyultak elegendő visz­i szatartó erejűeknek a nemkívánatos fajkeve­vedés megakadályozására. Ez alkalommal ismét akörül forog a vita a í'elsŐházban ós forgott a felsőház bizottságai­! ban, hogy ki tekintessék zsidónak. A parla­: mentarizmus elve, hogy kettős kamarai rend­| szer mellett, mint nálumk is, a képviselőház és j a felsőház egyforma jogokkal és kötelességek­| kel hfozzák a törvényeket a nemzet érdekeinek 1 szemmeltartása mellett. A felsőháznak s zu ve­; rén joga — és ezt senki el nem vitathatja, — ; hpgy a képviselőház által elfogadott törvény­javaslatok felett a maga jogos kritikáját gya­korolva, természetesen azok megváltoztatását is megkívánhassa. Amidőn azonban a nemzet­itek, a magyarságnak vitális érdekei forognak [ kockán és a képviselőház a nemzet összessé.gé­1 uek közóhaját kifejező törvényjavaslatot jut­| tátott el a felsőház elé, amely, alapos megfon­I tolás és vita után már módosítva jut a felső­I ház plénumába, úgy érzem, hogy itt komoly megfontolás tárgyává teendő a döntés. Enyhíteni óhajt a felsőház a képviselőház által elfogadott javaslaton. Ha a felsőiház ezt megteszi és a nemzet képviseletével, a képvi­selőiházzal szemben olyan újabb enyhítést óhajt megvalósítani, amely a nemzet hatalmas többségének felfogásával és óhajával, ellenke­zik és szembenáll, akkor ez csak újabb tápot adhat arra, hogy a felsőházba vetett hit és bi­zalom fokozotíaDban megrendüljön (Mozgás. — Farkasfalvi Farkas Géza: Nem rendült meg!) és a felsőház létjogosultsága jelenlegi . összetételében komoly megfontolás tárgyává ! tétessék. (Élénk ellenmondások a Ház minden oldalán. •— Farkasfalvi Farkas Géza: Sőt abba vetik az emberek a reményüket!) Nyilvánvalóan minden magyar ember a nemzet javára legjobb megoldást akarja. Más­részt tndatában vagyunk annak, hogy egyéni és családi keserűségek és sérelmek adódnak és adódni fognak. De mindez el kell, hogy törpül­jön a nemzet nagy érdekei mellett. Sajnos, az utódoknak kell szenvedinÖk a magyarság poli­tikai vezetőinek és irányítóinak előre nem Iá­i íása miatt és ma kell új törvényekkel jóvá­tenni a multak bűneit, (Zaj.) amelyekért első­sorban azok a felelősek, megítélésem szerint, akik ezt a helyzetet teremtették, és nem a zsi­dóság. (Szüllő Géza: Tisza Istvánnak és We­kerle Sándornak is volt annyi esze, mint a mostaniaknak!) A javaslat célja a fajnemesítés, a mennyi­ségi és minőségi javítás, a családvédelmi és egészségvédelmi szempontok mérlegelésével. A kötelező orvosi vizsgálat, amely a házasság­kötést megelőzi, a javaslatnak legfontosabb pontja. Kétségtelen nemzeti érdek, hogy az egészséges utódlás minőségileg és mennyiségi­leg is biztosíttassék. Ez mindenesetre nehéz és [ nagy probléma. Helyes lenne a házasság előtti orvosi bizonyítvány kiadására nemcsak a tisztiorvost hatalmazni fel, mert ez kissé kö­rülményes és hosszadalmas volna, hanem az összes hatósági orvosokat, kórházakat, kliniká­kat is úgy, amiként azt a javaslat a honvéd­orvosok és honvédkórházak részére nagyon helyesen biztosítja.

Next

/
Thumbnails
Contents