Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-36

18 Az országgyűlés felsőházának 36. ülése 1940. évi december hó 11-én, szerdán. méltósága, múltja és jelene mellett. Ez a nem zeti öntudat. Erős nemzetekkel csak erős hangon lehet beszélni. Ha próbálkoznak, nem kell mindent zsebrevágni, hanem becsületesen, kedvesen megmondani a saját nemzeti erős, bátor véleményünket, akkor az a nemzet is meg fog becsülni minket és nem fog átgázolni rajtunk, mint kisebbségen. Ez a vezérnép fogalma. Azt hiszem, hogy Magyarországnak igenis isteni küldetése volt, van és lesz a Duna-medencében, öntudatos erők iramai ezek. És ha valamiről valahol beszélünk, mindig az utolsóelőtti feladatról beszéljünk. Mindig arról fogunk szólni, ami az utolsóelőtti kívánság, azt fogjuk kifejezésre juttatni, mert utolsó kívánsága csak amnak van, aki az akasztófa alatt áll, mi pedig élni akarunk és fogunk. Mit tud magából kitermelni egy nemzet, ha egészséges? Vezéreket, vezérgondolatokat, vezérirányokat. Ebben van a mi fajunk kiváló ereje. Ez egy nemzet isteni küldetése. Nálunk már földrajzi adottságainknál fogva is meg van ez határozva. Kelet és Nyugat hullámtörői mi vagyunk. Ezer évig azok voltunk ós nem koptunk el, Valami nagyon nagyra kell elkészülnünk. Nincs kizárva, hogy a nagy világmozgalmak tapasztalatait leszűrve, a magyar nép lesz hívatva arra, hogy magán keresztül világra hozza az új nagy szociális, nemzeti és vallásos irányt. Korszakalkotó nemzetnek hiszem a magyar nemzetet. Szent István jobbja irányítja. Korszakalkotó nemzet, olyan, amely az idők szavával újjá tudja kovácsolni magát saját szenvedéseinek és erőinek tüzében. Ütések, megaláztatások értek minket 1914 óta minden oldalról, de a vasat és a nemesanyagokat is így kovácsolják. Salakjuk lehull ós rostos egyen irányított acéllá és akarattá lesznek. Ez legyen a magyar nemzet tömör egységének nagy hivatása, ez a mi sorsunk. Mégegyszer ismétlem: mindenünnen, még Sztálintól is át kell venni azt, ami jó. Nem szolgailag lemásolni és utánozni, hanem a magyar néplélekbe átgyúrni, átdolgozni a magyar néplélekkel, a magyar középosztály lelkületével átitatni, új eszméket a világra hozni, ez lesz a magyar vezérnép, vezérgondolat a Dima-Kárpát-medenoét messze túlsugárzó hivatása. Ezért volt Trianon, ezért volt húsz év vesztegzára, letiltása, ezért kellett a felosztást is végigszenvednünk, hogy magunkba szálljunk, tömörüljünk, hogy a böjt által, a lelkileg és testileg elszenvedett böjt által, a nemzeti aszkézis által olyan szívósakká legyünk, hogy minket már kettészakítani ne lehessen. Most jön a feladat, most jön a hivatás. Példát kell adni az új rendszerrel az egész világnak, minden gyűlölet, minden retorzió nélkül a nagy nemzeti akarás ritmusában. Nem kísérletek kellenek ide, nem kalandok, nem a hatalom átvételére irányuló vágyak, mert a hatalom csak eszköz, fegyver, út arra, hogy utat törjünk egy nemzet akaratának, követeléseinek, az igazságnak és az új életnek. A gazdasági élet különböző ágait élet- és hivatásfolytonosságában kell egészséges egymásutánban és jó e-orrendben kapcsolni, hogy ne legyen rövidzárlat, ne legyen fennakadás. Ahogy a gazdasági katasztrófák elemei egymást vontak a pusztulás Örvényébe, úgy kell a gazdiasági felépítés elemeit is kényszerű és helyes egymásutánba kapcsolni, hogy egymá >t emeljék fel a nagy nemzeti jólétbe. Ez a szakemberek dolga, keressék meg' a gazdasági egymásutánokat, hol keli elindulni, hová kell be kapcsolni a kisipart, a nagyipart, a kis vízimalmosokat, a kisexiszteneiákat, a kis- és nagykereskedőket, a szállítási vállalatokat, a gyümölcstermelőket, a törpe- és a kisgazdákat, az őket bekötő szállítási utakat, a nagybirtokot, a középbirtokot, a nagyipart, a középipart és az államvasutakat. A vasutak azonban ne csináljanak fojtogató versenyt az autós szállító vállalatoknak. Hogy hová kapcsoltassanak be a hitelintézmények, az egészségügyi intézmények, a magyar honvédség segítő keze, a tudományos gazdasági konjunktúrakutatás, ez már a szakemberek és a kormányzat feladata. Hogy hová állíttassanak be a gazdasági kutató rohamcsapatok, mert ilyenekre is szükség van, ez megint a gazdasági élet feladata. Ezt mind meg kell szervezni egy nagy nemzeti mozgósításban. Haljanak meg a pártok, támadjanak fel a szellemi és testi munkásegyesülések, mindenki ott, ahol van, de mindenki egész ember legyen. Nincs a hivatások közt különbség, csak színárnyalatok vannak, minden hivatás nemzetépítő. Szét kell ágyúzni minden akadályt minden eszközzel. És milyen eszközökkel'? Életre támasztott, életbe átvitt egészséges eszmékkel. Nincs lehetetlen, csak a tömegek és az egyesek tehetetlensége van meg. A tömegeket meg lehetne mozdítani, az egyeseket el lehet mozdítani. Megfontolt, de gyorsan cselekvő emberekre van szükségünk és minden értékes poli tikus mellé egy megfelelő szakembert kellene állítani, állandó vagy legalább hosszabb ideig hivatalban maradó szakminiszterekre van szükségünk, akik legalább öt évig nyugodtan dolgozhassanak, ne távolítsa el őket a hirtelen fellépő kormányválság, mert még a legkitűnőbb államférfi is csak tehertétele az országnak, ha bizonytalanságban dolgozik. Egy örvendetes dologról akarok itt még megemlékezni és ez az államfő erdferne a mohácsi beszéd alapján. Kijelentette, hogy Jugoszláviával keresssük a barátságot. Ez az Örvendetes tény most a megvalósulás útján van. Teljes figyelemmel kísérjük Csáky miniszter úr útját Belgrádba. A barátság legmélyebb kiépítése szükséges, minden gyűlölet nélkül, igaz megértéssel. A jugoszláv nép lovagias, bátor és katonanemzet. Ilyen nemzetekkel meg lehet egyezni. Ez egy erős barátság', amely a béke iieyét szolgálja. Erre szükség van, és azt hiszem, ez a tengelyhatalmak célja is. Beszédemnek végéhez értem. Az idők lí>14 óta példátlanul súlyosak. Enyhülés nem következett be egyik vonalon sem, csak a helyzetek változtak, néha váratlanul, viharszerűen és rohamosan. Állunk a magyar vártán, foajuk a fegyvert és nem ijedünk mes semmitől, nem lepődünk meg' semmin. Ezt megszoktuk. Súlyos felelősség van rajtunk és ezt a felelősséget egyéni és nemzeti hivatásunk teljes öntudatával és örömmel viseljük. Büszkék vagyunk a felelősségre. Kívánunk egyénileg felelős embereket a legkisebb állásoktól a legmagasabb akig. Ne felejtsük el, hogy a mi emberöltőnk^ és nemzedékünk vállalta az országépítést azért, hogy fiainknak crősebb és biztosabb jövőt adhassunk át. Ezért vagyunk, ezért szenvedünk. A mi jelünk az Istenben való rendületlen bizalom, a nemzet nagy hivatásában való rendületlen bizalom, az áttörés és a lehetetlennek nem ismerése. E jelcsoportban fogunk győzni. Isten mindet úgy segéljen! (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a felsőház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik gróf Somssieh László ő nagyméltósága. (Halljuk! Halljuk!) C*róf Somssieh László: Nagyméltóságú K1--