Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-36

16 Az országgyűlés felsőházának 36. ülése dolatában az egész világot Lehet* hogy ez ideálisan hangzik, de megvan ennek a gondolatnak a maga praktikus háttere is. Erre na gyón fel kell készülniük az orvosi intézményeinknek, sőt minden országos intézményünk nek is. Ezzel kapcsolatban ismertetem röviden dr. bükéi Papp Lajos tanár levelét, amelyből ;i legfontosabb idevágó javaslatokat szükségesnek tartom felolvasni (olvassa): »1. -A középosztályú és szegény beteg is részesülhessen a l'ürdőkúra áldásaiban még akkor is, ha fekvőbeteg. Megoldás: olcsó fürdőszanatóriumok és fürdőkórházak a források felett.« Én már 15 évvel ezelőtt beszéltem erről Vass József néhai népjóléti miniszter úrral, de még ma is ott állunk, hogy a fürdőkórház kérdése nines megoldva. Elszégyenlem magam. (Tovább olvassa): »2, Álljanak e fürdők a népegészségügy szolgálatában és német minta szerint tegyük le hetővé Budapesten, hogy nagy tömegek együtt kaphassák a napfényt é.s a gyógyvíz áldását. Megoldás: ingyenes vagy olcsó thermal strandfürdők ezres tömegeknek a Széchenyi-fürdő körül. Budapest fürdőváros csak úgy lehet, ha egy orvos tudományosan foglalkozik a fürdők 1 látásmódjával és a reumás betegükkel.« E? adja tudniillik a márkázást. (Tovább olvassa); Megoldás: fürdő- és reumakutató intézet kibővítése, amely már ma is működik Bélák és bilkei Papp egyetemi tanárok vezetése alatt.« Ez bizonyos klinikákon elosztva már megvan (Tovább olvassa): »A magyar orvosnak meg kell tanulnia a balneológiai tudományokat é-* a modern fizikális gyógymódokat. Ez a keze^ lésforma ma már éppen olyan fontos, mint a receptírás. Megoldás: balneológiai és reumától ógi ai tanszék.« Nekünk azért is fel kell készülni a. háború utánra, mert a Duínamedence közepén vagyunk, Kelet és Nvugat között, a kereskedelmi kicserélődés gyupontján. Nagy gazdasági és kereskedelmi feladatok fognak reánk hárulni. A békekötés után a mi gyáriparunkra mind a két küzdőcsoportnak múlhatatlanul szüksége lesz, ezt tehát teljes erővel ki kell építenünk már akkor, amikor Erdély a maga kincseivel itt van mellettünk. Fellendülésünk mindenki javára fog elkövetkezni. Felhívom tehát erre a fontos kérdésre a mai és a mindenkori kormány figyelmét és igen komolyan hívom fel, mert ha ezt elhanyagoljuk, ilyen hanyagságért nem vállalhatjuk a felelősséget sem a jelenben, sem utódaink előtt. Kérjük tehát a kormányzat őrtállását ezen a vonalon. Bízzuuk benne, hogy őrt fog állni. Egész röviden térek át egy igen érdekes kérdésre, a magyar feltalálók kérdésére. Beteg ügy. Csak rövid szavakban vázolom. Igen nagy a magántőke hiánya. Nem tudjuk a feltalálókat támogatni. Ennek következménye a vállalkozási kedv hiánya és a bizalmatlanság. A harmadik baj, hogy az 1895-ből származó szabadalmi törvény elavult és rossz. Fel kell tehát állítani a feltalálók és szabadalombirtokosok kamaráját vagy pedig létesíteni kellene egy állami szervet, amely a feltalálóknak nemcsak tanáccsal szolgálna, hanem amely az arra alkalmas találmányok kikísérletezését és értékesítését is előmozdítaná. Lehetne azonban esetleg egy autonómiával rendelkező félhivatalos szervet életre hívni. Felkérem a t. iparügyi miniszter urat, aki maga is feltaláló, tehát ismeri ezeket a bajokat, hogy valamilyen javaslatot dolgozzon ki. Az új szabadalmi törvénynek kidolgozása pedig igen sürgős, mert e nélkül nincsen megvédve sem a 194.0. évi december hó .11-én, szerdán. gyáros, aki a szabadalmat átveszi, sem az, aki keserves munkával és talán vagyonának veszélyeztetésével kidolgozza a szabadalmat. Ai alkalmazott feltaláló érdekeinek összeegyeztetése a munkaadó érdekeivel rendkívül fontos, mert az alkalmazott feltaláló mellett a munkaadónak is meg kell találni a maga jutalmát. Ma az a. helyzet, hogy az alkalmazott találmányát minden kártalanítás nélkül veszik el nemcsak idehaza, hanem külföldön is. Viszont nagyon gyakran megtörténik az is, hogy a feltaláló szabadalmát nem akarják átvenni, hiszen egy találmány miatt valamely gyárnak az egész üzemét nem lehet átalakítani, ez majdnem lehetetlen. Csak lassú és sima átmenetről lehet szó. Ezzel kapcsolatban rendkívül fontos lenne a szakbíráskodás kiterjesztése ezen a téren is. Sajnos, a bírák közül nem sokan értenek ehhez a kérdéshez, itt szakembereket kellene alkalmazni, és különösen egy dologra volna szükség a kis feltalálók érdekében: használati munkaalkalmat létesíteni, mert a kisember nem bírja a 100 pengős és ennél is nagyobb szabadalmi díjakat, amelyek pedig csak a magyar szabadalomra vonatkoznak, hiszen a külföldi szabadalmi díjak sokkal magasabbak. Ennyit a szabadalom és a feltalálók kérdéséről. Most még a mi legkedvesebb kérdésünkről akarok szólni, ,ez pedig Erdély kérdése, Erdélyé, amelyet magunkhoz öleltünk. Gyönyörű jelenetben volt itt részünk nemrégen, amikor gróf Banff y Miklós ő nagyméltósága idehozta közibénk Erdély szellemét és gyönyörű beszédet mondott. Tömör, erős beszéd volt az. Azt mondta, hogy semmi el nem szakíthatja azt a szellemi egységet, amely erdélyi magyarságunkat mindenkor összefogta az itteni magyarsággal. Ezeket a szavakat köszönöm neki. Új megpecsételése Erdély és az itteni országrész együttes, mégis külön és önálló működé sének. Mert Erdély önérzetét nem akarjuk megsérteni, igenis, bizonyos önállóságra kötelessége és joga is van a húsz év szenvedései alapján is. Ilyen önállósággal és együttműködéssel többet teremtünk, mintha egymást nyomjuk el kölcsönösen. »Azt a valótlátó, tárgyilagos és testvéri szellemet, — mondta ő nagyméltósága — amit megedzett edidigi sorsunk, elhoztuk ide«. Mi üdvözöljük ezt a szellemet és erősödni kívánunk benne. Minden visszatérő országrészben az kellene hogy történjék, — amint melegen üdvözlöm is a miniszterelnök úr mostani marosvásárhelyi beszédéhen felcsendült gondolatot — hogy az ott lévő szellemi vezetőséget, amelynek magyar a lelkülete, a vezető állásokba emeljük. Erre megvan a garancia a miniszterelnök úr beszédében. Végzetes hibának tartanám, ha a csonka országból helyeznék oda az embereket. A csonka ország emberei idevalók, átmehetnek, jöhetnek onnan is ide, de esak vendégsze

: repre, az általános vezetői szerep bennszülötteké legyen. Ezek az elhivatottak, a vezetők, húszéves szenvedésüket országépítéssé fogiák átalakítani velünk együtt. A székely fajra térek itt át. A legtehetségesebb, tömör, a szelleme erős. Öt kell behelyezni a gazdasági kulcshelyzetekbe, bankokba, gyárakba, kereskedelembe. Megvan a furfangjuk és ügyességük. Ha egy kicsit be is fognak minket csapni, szeretettel vesszük, mert székely furfanggal és kedéllyel történt, -— legfeljebb tanulunk tőlük. (Tetszés.) Fel kellene állítani tehetségkutató intézeteket, ahol a fiatal székelyeknek és itteni ma-