Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-47

252 Az országgyűlés felsőházának 47. ülése 19^1. évi július hó 4-én, pénteken. ismét csak a fővárosi lakosságnak kedvez, amelynek egyébként is legmagasabb a cukorfejadagja*, A befőzési énkor kiosztására vonatkozó rendelet, bármilyen jóakaratú volt is, szintén nem mondható szerencsésnek. Az a rendelkezés, amely szerint 18 éven aluliak általában jogosultak befőzési cukor igénylésére, igen nagymérvű pazarlásra vezetett, mert hiszen ilyenformán olyan nagy tömegek kerültek be a jogosultak közé, amelyek sohasem főztek be gyümölcsöt. Az a rendelkezés pedig, amely szerint csak legalább két katasztrális hold kiterjedésű gyümölcsössel rendelkező gazdák igényelhetnek befőzési cukrot, a termelők legnagyobb részét kizárta a juttatásból éspedig nemcsak a gazdaközönség legnagyobb részét, hanem azokat a tisztviselőket és más foglalkozásúakat is, akiknek a legtöbb esetben jóval kisebb kiterjedésű kertjük van és akik a múltban éppen a leginkább szoktak gyümölcsöt befőzni. Itt ismét igen tág tere nyílik az üzérkedésnek és a láncolásnak. Sokkal helyesebb lett volna bizonyos mennyiségű cukrot felemelt áron szabadon forgalomba hozni, mert ez esetben csak azok vásárolták volna, akiknek tényleg szükségük van rá és mégis jóval kisebb mennyiségre lett volna szükség országos viszonylatban. ' • . A közellátás egyik legfontosabb es kétségtelenül egyik legnehezebb problémája a bőrés lábbelielílátás kérdése. E tekintetben néhány dologra volnék bátor felhívni a közellátási miniszter úr nagybecsű figyelmét. Ma, midőn igen nagy szükség van az országban nyersbőrre, a nyersbőr ára olyan alacsonyan van megállapítva egyrészt az állatárakhoz, másrészt a készbőr árához viszonyítva, amilyen alacsony még sohasem volt. A marhabőr öt osztályba van sorozva. Az első osztályú bőr (ira 1.20 pengőben, a másodosztályú bőré 1.10 pengőben, a harmadosztályúé 92 fillérben, a negyedosztályúé 80 fillérben, az ötödosztályúé pedig 57 fillérben van megállapítva kilogrammonként. Emellett a bőr átvételevei megbízott közegek nem bírnak kellő szakértelemmel és ezért majdnem minden bőrt csak negyed-, ötödrendűnek osztályoznak és vesznek át, miután pedig nincs szabadforgalom, a gazdák ki vannak szolgáltatva az átvevőknek. A tőröket még be is kell szállítani az átvevőhöz, amit megtenni ilyen potom áron igazán nem érdemes. Ezért nagyon. sok elhullott állat bőre kárbavész: vagy szemétre kerül vagy pedig kellő kezelés hiányában megromlik és már tönkrement állapotban kerül az illetőhöz, aki a bőröket összegyűjti. A marhabőr árának rendkívül alacsony megállapítása igen lényeges kárt jelent a gazdáknak, főként most, amikor sajnos, a sokféle állatbetegség következtében a marhaállományban is nagymérvű volt a pusztulás, amidőn tehát teljesen jogosult lenne, hogy a gazdák legalább az állat bőréért kapják meg a tisztességes árat, főleg amikor a csizma, amelyet a gazdáknak be kell szerezniök, szinte megfizethetetlenül drága és hosszú utánjárás után is alig vásárolható meg. A sertésbőr ára valamivel magasabban, de szintén túlságosan alacsonyan van megállapítva, ami igazán nem ösztönözheti főleg^ a gazdákat arra, hogy a sertésről a bőrt lenyúzzák, annál kevésbbé, mert hiszen ez különleges hozzáértést és meglehetősen nagy munkát igényel. Ami a juhbőröket illeti, a helyzet az, hogy a juhbőrökön gyapjú is van éspedig annál töhb gyapjú, minél közelebb van a nyírás I ideje, tehát a tél végén és a tavasz folyamán elhullott birkák bőrén aránylag sokkal több. A juhbőrök árának megállapítása már több, mint egj» esztendővel ezelőtt történt, amidőn még a 2.80 pengős alapár volt érvényben, ennek figyelembevételével lett tehát az annakidején megállapítva. Ez az ár most már természetesen teljesen elavult, lehetetlen módon alacsony és ennek ellenére a gazdák mégis ezen az áron kénytelenek átadni a bőrbizomái nyosoknak a juhbőröket. Amidőn — miként már voltam bátor rámutatni — éppen a juhállományban igen nagymérvű volt a pusztulás s ennek következtében a gyapjútermés is kevesebb lett, lehetetlen helyzet, hogy a gazda még az elhullott birkák bőrét sem értékesítheti megfelelő áron, ami pedig igazán méltányos és igazságos lenne. Ügy látszik, az, illetékesek elfelejtették a juhbŐr árának rendezését, amire pedig a legsürgősebb szükség lenne. De szükség lenne feltétlenül — nemcsak a gazdák érdekében, hanem a közellátás jól felfogott érdekében is — a bőráraknak az egész vonalon való felemelésére és arra is, hogy több szakértelemmel rendelkező emberek bízassanak meg a bőrök átvételével. Az idevonatkozó rendelet megengedi a gazdáknak, hogy elhullott állataik bőrét kidolgoztassák, de csak a puha bőrré való kidolgozás van megengedve, amely legfeljebb szerszámok készítésére alkalmas, talpbőrré kikészíttetni azonban nem szabad. Ennek a tilalomnak a célját alig lehet megérteni, hiszen ha megengedik, hogy a gazda elhullott állatának bőrét talpbőrré is kikészíthesse, akkor úgy a kisebb, mint a nagyobb gazdák is el tudnák látni nemcsak saját családjukat, hanem a gazdasági cselédeket és munkásokat is megfelelő minőségű talpbőrrel, mindenesetre sokkal jobb minőségű talpbőrrel, mint amilyeneket hosszú utánjárással kiutalás útján kapni lehet. Az ilyen módon talpbőrrel ellátottak nem szorulnának többé talp- és cipőutalványra, ami viszont a fogyasztók többi rétegeinek is előnyére volna. A közellátás érdekeit tehát ez egyáltalán nem sértené, mert hiszen, amint rámutattam, nagyon sok bőr ma nem kerül forgalomba és miután a gazdák egyébként is dolgoztatnak ki bőröket, de nem talpbőrré dolgoztatják ki azokat, nyilvánvaló, hogy a talpbőrré való feldolgozás azokból a bőrökből történnék, amelyek úgysem kerülnek a bőr bizományosokhoz és így a közellátás elől úgyis el vannak vonva. Tehát a saját elhullott állataik bőrének talpbőrré való feldolgozásának a gazdák részére való megengedése nemcsak gazdaérdek, hanem a közellátásnak is elsőrendű érdeke lenne. Meg kell itt említenem, hogy a nagynehezen megkapott utalványok alapján kiutalt talpbőr gyakran olyan silány minőségű, hogy egy hét alatt is kilyukad, összeszakad. Hogy ez így van, erre nézve magam vagyok a koronatanú, mert ez megtörtént a saját fiammal is. Ezen a téren szigorú intézkedésre van szükség, hogy az a talpbőr, amelyhez hosszas utánjárás és várakozás után, végre az arra igényjogosult hozzájut, tényleg kifogástalan minőségű legyen. A közellátás kérdéseivel kapcsolatban általam elmondottakat a legtávolabbról sem azért hoztam fel, mintha nem viseltetnék kellő bizalommal a közellátási miniszter úr és a közellátási minisztérium működése iránt, — sőt le kell szögeznem, hogy a közellátási miniszter úr személye és az ő működése iránt a legteljesebb bizalommal viseltetem — hanem