Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-36

Az országgyűlés felsőházának 36. ülése osztályhoz kell kapcsolni, egységes szellemet kell beleoltani, a kisgazdák egészséges szellemét kell beleoltani. Sok közös munkaalap van itt, csak meg kell őket keresni, össze kell hozni a magyar kisgazda-asszonyt a magyar középosztály asszonyával. A háziiparban például ezt igen szépen létre lehet hozni. A hivatás gondolatával kapcsolatban még a magyar mágnássághoz is volna egypár szavam. A magyar mágnásságnak, amelynek igen nagy hivatása van, regenerálódnia kell. A magvar nemzet építő munkájában neki és mindnyájunknak a nemzet múltját a nemzet jelenévé kell alakítania, a nemzet alkotó jövőjávé kell átalakítania. Ez nyilvánuljon meg Oía'ádi életük megbecsülésében is, a házasságok átgondolt megkötésében, hogy az.ő értékes fajuk és fajuk nemessége, gondolataiknak tisztasága új nemzedékekbe ültettessék át. Ezek nem az én gondolataim, ezek Széchenyinek régen kihordott és belénk oltott gondolatai. Anynyi erő, annyi tehetség, annyi fantázia van a magyar mágnásságban, hogy én magam hiszem és bízom az ő hivatásukban. A fiatal urak között megismertem egynéhányat, akikben szívemnek egész öröme telik. Felismerték hivatásukat, belekapcsolódtak a nemzetbe és építenek. Ennek súlyát öntudatos felelősséggel magam is érzem és hiszem, hogy a magyar mágnásság ezt ugyanolyan súllyal érzi magáról, az a magyar mágnásáig, amely Wesselényieket, Széchenyi Istvánokat, Bethlen Gáborokat és egyebeket tudott kitermelni. Hivatásuk: mindenáron fennmaradni éppen ma. amikor sokszor a tekintélyt rombolják akarva nem akarva a világon az emberek. Nagy és szent hivatás ez. Ezekben beszéltem röviden a népi kérdésekről. Kérném a miniszterelnök urat arra, hogy a telepítési törvény végrehajtási utasítását, amennyiben lehet, lassan mégis csak hozza elő, hogy meg lehessen kezdeni a telepítési munkálatokat. Sajnos, azt tapasztaltam, hogy bármennyire is kell telepíteni, ott, ahol már nincs osztható- föld, igen nagy a nyomor, például Szeged vidékén és más ilyen tanyavidékeken, ahol már nem lehet földet osztani, mert a tanyák mindi«- jobban oszlanak és ezáltal elszegényedés áll elő. Ezért itt egy birtokminimumot is kellene előírni, hogy esetleg 25 holdon alul ne lehessen osztani. Kis hitbizományok ezek, amelyekről már Gömbös ő nagyméltósága is beszélt. Ez azonban nehéz kérdés. Ismerem a magyar gazdát, a magyar föld bátor katonáját, megvívott áz az orgoványi ho mokkái, más sívó homokkal is és gyönyörű gyümölcsösök vannak most ott, ahol hajdan sívó homok volt. Az ő keze egy áldott, bátor kéz. Jártam tanyáikat, ismerem, kicsodák. Egy dolog volna azonban itt tekintetbe veendő, imég periig az, hogy köteleznék azokat, akik a művelődés magasabb fokára, tehát az ogye^ temre is akarnak menni, hogy egy reverzáli-st írnának alá, hog-y lia az egyetemet elvégezték, visszatérnek ősi hivatásukhoz. Ez nehéz kérdés, de erre szükség lesz. Kivételeket akkor is lehet majd csinálni kivételes tehetségekkel. Ahol földet kell osztani, ahol telepíteni kell: ott állítódjék át a nagybirtokosság — ideiglenes állami segítséggel, kölcsönnel — a mezőgazdasági, gyári és bányászati iparra. Tegye át értékeit házakba, áramfejlesztő telepekbe. Itt nem vagyonelkobzásról, de vagyoni energiák áthelyezéséről és átcsoportosításáról van szó. 19W' évi december hó 11-én, szerdán. 15 Ezekben voltam bátor röviden a szociális kérdésekről beszélni. Még egypár kérdés van. amelyet csak röviden dobok itt fel. Munkapiacot kell teremteni, pályaválasztási tanácsadókat kell létrehozni. Ez ugyan nagyon nehéz dolog*. A városokba, különösen a Budapestre való bevándorlás ellen mégis csak az kellene, hogy történjék, hogy a fővárosnál egy zárlat alkalmaztassák, hogy ne vándorolhasson be legalább mindenki, mert a bevándoroltak úgyis csak a munkanélküliséget fogják fokozni. Igen nagy lakáshiány van a fővárosban. Itt is kell majd segíteni. A téli foglalkoztatásra tervszerű előmunkálatok még sok helyen nem történtek. Ott is kell majd gondoskodni sok mindenrőL Az állami munkaközvetítőknek máris kellene működniük. Még nem működnek, úgy mondják. A munkanélküliség lehető megelőzését célzó munkába a már működő családvédelmi alapnak is tervszerűen és azonnal be kellene kapcsolódnia. Melegen üdvözlöm a miniszterelnök úrnak azt a tényét, hogy a családvédelmi alapot létre tudta hozni. Ez az alap igen szép nemzetmentő munkára hivatott. Igen ám, de a szellem mégis csak a miniszterelnök úrtól árad ki. Jól megszervezett munkatáborokban kell elhelyezni azokat, akik nem akarnak, vagy nem tudnak foglalkozni munkával és rátanítani, rászoktatni őket bizonyos katonai fegyelemmel a munkára. Tervszerűen irányított városi nagy építkezésekre van szükségünk. Olyan nagy a lakáshiány, hogy egyes családok albérletbe ad

;

ák a szobáikat és ezzel olyan összezsúfoltság kelet kezik a lakásokban, hogy ez erkölcsileg is lehetetlen helyzeteket teremt. Ezekkel a kérdésekkel végezvén, röviden rátérek még a kereskedelem kérdésére. Ez ma nagyon divatos cikk a szónokok szájában. Volt idő, amikor derogált kereskedőnek lenni és amikor az iparosokat iparlovagokuak gúnyolták. Ez az idő elmúlt, nagyon ráfizettünk erre a hamis tételre. Igenis, a magyar faj rátermett a kereskedői pályára, de már az elemi iskolában kellene a tanítást, a ker^kedői pályára való nevelést elkezdeni. A gazdasági alapfogalmakat ott kellene már bevezetni és tanítani, úgyszintén a számokkal való bánás megszokását is, az utóbbit esetleg játék formájában oktatni. Volt is egy terv, — nálam van —- amely egy gyermek-bank iskolai felállításának tervezetét tartalmazza és amelynek lényege az, hogy a gyermekek már az elemi iskolában megbarátkozzanak játék formájában a bank-gondolatokkal. (Gr. Andrássy Mihály: Igen, ez megvan!) Megvan, tudom, de ezt sokszorosítani kell, meg kell valósítani. A nevét nem tudom, do nálam megvan az egész. A közömbös keresztényekben van a hiba, ezenkívül a tőkeszegénységben van a hiba. Valahogy a Pénzintézeti Központ bevonásával kellene tőkét teremteni arra, hogy bizonyos arra érdemes kereskedők önállósíttassanak. Ezt kivettem az Ilovszky János képviselő úr beszéd ébol. aki nagyon harcolt ezen írondolatok mellett. Most egy igen fontos pontra kívánok rátérni, szintén röviden. Fel kell készülnünk a háború utánra. Ez nem jelszó, ez egy rendkívül súlyos kérdés. Eel kell készülnünk gaz dasági vonalon, idegenforgalmi vonalon, a gyógyfürdők vonalán. Rengeteg rokkant és sebesült lesz. Miért ne gyógyítsák azokat, akármilyen nemzetből valók, Budapesten? Valahogyan össze kellene hozni a szeretet gon-