Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-47
348 Az országgyűlés felsöhézmm.k U7. iUése % 18&Ï. évi jútms ho 4~én> pénteké».. tás érzete kifejlődjék és megerősödjék bennük. Abban a legjobb meggyőződésben vagyok, hogy a kormány részéről ez a szeretet és megértés nem fog hiányozni és ezért bizalommal fogadom el a törvényjavaslatot. A büntetőjog terén kétségtelenül szokatlan, hogy a javaslat rendelkezései nem csupán cselekményeket, hanem mulasztásokat is büntetnek, mtként ez az 1. $ 1. pontjából kitűnik. Mi még csak fokozottabb mértéköen kívánja meg, hogy a végrehajtás a legteljesebb körültekintéssel és óvatossággal történjék. ISI agy megnyugvásul szolgált a bizottsági tárgyalás so ran az igazságügyminiszter úrnak az a kijelentése, amelyet a bizottság egyik rendkívül illusztris, kiváló jogi tudású tagjának felszó lalására tett s amely szerint a jelen törvényjavaslatban foglalt rendelkezések csakis a kifejezetten szándékosan elkövetett cselekményekre alkalmazhatók, de semmi esetre sem a gondtalanság ból elkövetettekre. Helyes és megnyugtató a törvényjavaslat 1.. §-ának utolsó bekezdésében a képviselőházi tárgyalás során beszúrt az a rendelkezés, hogy bűnvádi eljárás az 1. § 1. pontja alapján csak akkor indítható, ha az illető termelési ágra nézve illetékes miniszter külön szakbizottság meghallgatása után közérdekből szükségesnek tartja. Hallottuk, miképen tervezi a közellátási miniszter úr a szakbizottság összeállítását azonban nem tudjuk, hány ilyen szakbizottság szervezése van tervbe véve. Annak a nézetemnek kell kifejezést adnom, hogy egyetlen szakbizottságnak a szervezése az egész ország területén nem volna elegendő, az hivatását kellőképen be nem tölthetné. Leghelyesebb, ha minden termelési ágra vármegyénkiiit szerveztetik külön-külön szakbizottság, mert olyan kérdések merülnek fel, amelyeknél a helyi ismeretek igen nagy, fontossággal bírnak és amelyeknél nagyon fontos az, hogy a bizottság tagjai közelről tájékozva legyenek azokról a kérdésekről, amelyeknek eldöntésével foglalkozniok kell. Feltétlenül szükséges, hogy a végrehajtás tigy történjék, hogy amikori a közellátás fontos érdekeit védi, semmi esetre se hasson bénítólag vagy hátráltatólag a termelésre. Ezért szükséges a legnagyobb körültekintés, óvatosság és szeretet a végrehajtásnál, de azért van szükség a legteljesebb szakismeretre is, éspedig nemcsak ott, ahol a törvény a szakbizottság meghallgatását rendeli, hanem a törvényben foglalt összes rendelkezések végrehajtásánál. Amidőn elismerjük, hogy a közellátás érdekéiben szükség van az azt veszélyeztető cselekményekkel szemben büntető rendelkezésekre, ugyanakkor rá kell mutatnunk arra is, hogy a közellátás ügyét elsősorban mégsem ezek szolgálják, hanem legelsősorban és leghathatósabban szolgálja ezt a termelés biztosítása. A közellátás érdekében tehát a termelés folytonosságát biztosító intézkedésekre van elsősorban szükség. A termelési ágak közül pedig kétségkívül a legfontosabb és legnélkülözhetetlenebb anyagokat a közellátás részére a mezőgazdaság szolgáltatja, hiszen ezen nyugszik az ország közélelmezése. így tehát a mezőgazdasági termelés életlehetőségeinek és zavartalanságának biztosítása, a mezőgazdasági termelés megerősítése és rentábilissá tétele a legbiztosabb erőssége és legerősebb alapja az ország közellátásának. A mezőgazdasági termelés érdekében történt intézkedések tehát a legszorosabban szolgálják magát a közellátást. A legnagyobb mértékben helyeselnem kell, hogy a közellátási miniszter úr, éppen úgy, mint a földinívelésügyi miniszter úr is, időről időre meghallgatja a különböző mezőgazdasági érdiekképviseleti szerveket. Nagyon kívánatos lenne azonban, bogy a gazda-érdekképviseletek szakszerű véleménye neosak meghallgattassék, hanem elfogadásra is találjon és főleg a közellátási minisztérium által kiadandó rendeletekben érvényesülést is nyerjen. Szármos ízben és oldalról rámutattunk már arra, hogy a gabona- és lisztellátás tekintetében beállott nehézségeknek nemcsupán a múlt évi rendkívül kedvezőtlen termés volt az oka, hanem jorészben a nem egészen szerencsés rendeletek, főleg a gabonaértékesítés multévi rendszere is. A múlté vi rendelet a búza és a rozs fajsúlyát, amely a megállapított maximális ár alapját képezte, aránylag magasan állapította meg, olyan magasan, aminő fajsúlyú gabona a múlt évben aligha termett. Ennek következtében a búza és rozs átvételénél igen nagymérvű minőségi kifogások és árlevonások történteik, a gazdák tehát jóval kevesebbet kaptak a megállapított áraknál. E mellett a 'kenyérgabonák árát jóval alacsonyabban állapították meg, mint az abraktakaranányokét. Áll ez főleg a rozsra nézve, amelynek árát jóval alacsony abban állapították meg, mint az árpa és zab árát, a tengeri ára pedig különösen magasan föléje szökött a kenyérgabonák árának, sőt a korpa ára is magasabb volt, mint a rozsnál tényleg elérhető ár. Ehhez hozzájárult, hogy az árpát a sÖr ,VT 'áraik korlátlan mennyiségben vásárol ták össze és ezáltal az árpa jelentékeny részét elvonták a takarmányozástól. Mindezek a körülmények idézték elő, hogy a gazdák a nozsot nagy mértékben takarmány ózták fel. ami egyébként az első időben meg is volt en gedve, de kénytelenek is voltak rá, mert Hiszen az aránytalan ármegállapítás miatt r< zs helyett mást beszerezni alig lehetett. (Az elnöki széket báró Perényi Zsigmond foglalja el.) Azt Jehet remélni, hogy a multak hib'vjjol az idei gabona értékesítésénél a tanulságot le fV"ák vonni. Néhány nappal ezelőtt jelent meg a magyar királyi minisztérium 4500. számú rendelete a folyó évi gabona- ós lisztforgalom szabályozása tárgyában. Csak a legnagyobb mértékben helyeselhetem az új rendeletnek azt az intézikedését, amely az árpának a sörgyárak és egyéb ipari üzemek ré szere való vásárlását, és felhasználását a közellátási miniszter úr engedélyéhez köti. Nézetem szerint az állattenyésztés és a hizlalás sokkal nagyobb fontossággal bír a közellátás szempontjából, mint a sörgyártás, és lia a^er més után az tűnnék ki, 'hogy az abraktakar-' mányozás terén hiány mutatkozik, még a sörgyártás teljes beszüntetését is megfontolandónak tartom a hizlalás és a zsírellátás érclekében. Az új gabonarendelet még nem szabályozza az árakat. Mindenesetre kívánatos, hogy .az idevon atkozóla g kiadandó rendelet a multevi rendszerrel szemben a keuyérgabona árát jóval magasabban állapítsa meg az abraktakarmányok áránál. Ezt feltétlenül megkívánja a/, ország kenyér- és lisztellátásának érdeke. Helyes volna, ha nem maximális árak lennének megállapítva a búzára és a rozsra nézve, hanem bizonyos alacsonyabb hektoliter sulyrü vonatkoztatott minimális árak, amelyekhez a minőség emelkedésének arányában minosegj ártöbblet lenne hozzászámítva. Ez a megoldás.
