Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-47

Àz országgyűlés felsőházának ht. ülése vazatommal a kormányzat működés© elé ne­hézségeket gördíteni. Nagyon kérem azonban különösen _a köz­ellátási miniszter úr őexcellenciáját, adjon né­hány kérdésemre megnyugtató választ. A tör­vényjavaslat szövege azt mondja, hogy a kí­sérlet büntetendő és hogy az 1. pont alapján bűnvádi eljárást csak akkor lehet indítani, ha ezt az illető termelési ágra illetékes miniszter •— külön szakbizottság meghallgatása után — közérdekből szükségesnek tartja. Tudom, hogy ez a külön bizottság hat gazdából és az ezek által választott elnökből fog állni, tehát tulaj­donképen egy hét tagból álló bizottságra akar­ják ezt bízni. Ebben megnyugtató momentu­mot látok, és azt mondom: ha ennek a bizott­ságnak határozatán fordul meg, hogy meg kell indítani a bűnvádi eljárást egyesek ellen, ám legyen, indítsák meg az illető ellen. Ha azon­ban a bizottság véleménye nem ez, akkor ter­mészetesen ne lehessen megindítani a bűnvádi eljárást; azt kellene leszögezni tehát, hogy ez a .szakbizottság nem javaslatot tesz, hanem ha­tározatot hoz. Azt kérem továbbá, hogy az 1. §-szal kap­csolatban szintén ezt a bizottságot méltóztas­sék azzal a jogkörrel megbízni, hogy a szakmi­niszter csakis olyan termeivények, illetve csakis olyan minőségű termeivények termelé­sét rendelhesse el, amelyeket a szakbizottság helyesnek vél. Tehát csak a bizottság határo­zata alapján lehessen rendelkezést kiadni. Ez a gondolat a bizottsági ülésen kifejezésre ju­tott, a miniszter úr őexcellenciája a kormány nevében nyilatkozott és ez bele van szöve­gezve • a bizottság jelentésébe, amennyiben a jelentés azt mondja (Olvassa): »Az együttes bizottság jelentésében leszögezni kívánja, hogy a törvényjavaslat 1. §-ának 1. pontja úgy értelmezendő, hogy a törvény vagy miniszteri rendelet a termelés jövedelmezőségének bizto­sítása után és a termelés adott feltételeinek figyelemebevételével hozassék meg, illetőleg bocsátassék ki.« Ez a gondolat fedi azt, amit én voltam bátor itt néhány szóval előterjesz­teni, csak talán szabatosabb a meghatározás j akkor, ha azt mondom, hogy a törvényben j említett szakbizottság határozata alapján csak a jövedelmezőség biztosítása, után és a termelés érdekének figyelembevételének j megállapítása után rendelkezhet a miniszter, illetve a minisztérium, vagy egy törvény s j minthogy pedig ilyen még nincsen, úgy arra kell gondolni, hogy a kormányzat egy ilyen új törvényt akar hozni, mellyel a termelési rendet újra szabályozni akarja. Nagyon kérem a miniszter úr őexcellen­ciáját, nyilatkozzék erről és nyilatkozzék ar­ról is, hogy a végrehajtási utasításban ezek a rendelkezések szintén bennfoglaltatüak majd, hogy ha már a javaslat eredeti szöve­gébe nincs is beleszövegezve az általam emlí­tett gondolat, akkor legalább a végrehajtási utasításba való beleszövegezés nyújtson bizto­sítékot arra, hogy ez a kérdés az általam em­lített szellemben fog megoldást találni. Igen t. Felsőház! Ennek a gondolatmenet­nek ismertetésével be is fejeztem, amit mon ; dani akartam. Csak ismétlem azt, hogy az igen, t. kormány nagyon vigyázzon: ezekben a sú­lyos időkben ne méltóztassék a magyar gazda társadalmat olyan rendelkezésekkel szaba* lyozni akarni, amelyekkel talán egyes egyé­nek cselekvését, mondjuk, megnehezíti, de vég­eredményben, minthogy nem egyes egyéneken fog az ország sorsa megfordulni, hanem a gaz­1941. évi július hó 4*éfo r pénteken. 241 da társadalom, egyetemleges munikaszorgalmán, hazafias érzésen és Önfeláldozó készségén, ezeket pedig minden magyar gazda nevében készséggel bocsátjuk a kormánv rendelkezé­sére: éppen ezen eshetik csorba. Tessék hagyni minket nyugodtan dolgozni. Mi meg­ígérjük, hogy dolgozni fogunk az ország, a magyar nemzet egyetemleges érdekében és biztosíthatom a kormányzatot, hogy a magyar gazdatársadalom készségesen, áll az igen t. kormány háta mögött mindaddig, ameddig ezt a hivatást teljesíti és azokat a magasztos gon­dolatokat szolgálja, amelyekre ma az ország­nak feltétlenül szüksége van. Azzal zárom szavaimat és kérem a minisz­ter úr ő excellenciáját, hogy ha már a tör­vényjavaslatot megszavazzuk, legalább méltóz­tassék ezeket a megnyugtató kijelentéseket itt a felsőházban előttünk megtenni. Amikor mi ezt kérjük, ezzel a magunk részéről meg is tettük kötelességünket. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Jókáy-Ihász Miklós ő méltósága. Jókay-Ihász Miklós: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőházi Az előttünk fekvő tör­vényjavaslat az ország közellátásának érdekeit súlyosan veszélyeztető cselekményeket, sőt mu­lasztásokat is a közönséges bűncselekmények közé kívánja iktatni, vétségnek, sőt súlyosabb esetekben bűntettnek minősíti és azok ellen sú­lyos ^büntetéseket rendel. Első pillanatra túlszigorúnak látszana ft en­nek a törvényjavaslatnak a rendelkezései, úgy tűnnek fel, mint amelyek mélyen belevágnak a gazdasági élet szabadságába. Voltaképpen nem ennek a törvényjavaslatnak a rendelkezései azok, amelyek a súlyos korlátozásokat és meg­kötéseket megteremtik, hanem ezeket azok a jogszabályok hívják és hívták életre, amelyek a gazdasági élet rendjének szabályozására és az ország közeliátásanak biztosítására irányul­nak és amelyekre a mai rendkívüli viszonyok között feltétlenül szükség van s az ország első­rendű érdekeit szolgálják. A törvényjavaslatban részletezett rendel­kezések csupán e jogszabályok áthágóival szemben kívánnak szigorú eljárást és súlyos büntetéseket alkalmazni. Az ezekben a jogsza­bályokban foglalt és a gazdasági élet szabad­ságát igen sok tekintetben és nagyon erősen korlátozó rendelkezések az összesség érdekeit kívánják szolgálni, az összesség érdekének pe dig a mai rendkívüli időkben feltétlenül keik hogy minden egyéni érdek teljes mértékben alá legyen vetve és hogy minden magyar em­ber át legyen hatva attól a tudattol, Hogy egyéni érdekeit a közérdeknek a legteljesebl» mértékben alá kell rendelnie. Hogy egy törvény rendelkezései az életben miként érvényesülnek, az elsősorban annak végrehajtásától és a végrehajtás mikéntjétől függ. Főként áll ez az itt megalkotandó tör­vényjavaslatra, amelynél végrehajtásnak na­gyon is tág tere lesz és a végrehajtó szerveik­nek igen lényeges hatáskör lesz biztosítva. Elsősorban a kormányzat az, amelynek kezébe le lesz téve ennek végrehajtása. Kell,, hogy a végrehajtás a legteljesebb szeretettel, .a legna­gyobb körültekintéssl és megértéssel történ­jék, hogy a szigorú büntető intézkedések csakis az igazán bűnösöket sújtsák, hogy a végrehaj­tás ne annyira megtorló, mint inkább nevelő­hatású legyen, hogy ezáltal azok, akik nem tudják még kellőkép felfogni az Összesség erde­keinek mindenekfelett álló egyetemes voltát, ezt megtanulják és a nagy nemzeti szölidari-

Next

/
Thumbnails
Contents