Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-47

244 Az országgyűlés felsőházának 47. ülése 19^1. évi július hó h-én, -pénteken. biztosítva látják az exisztenciájukat. (Egy hang a középen: Ez így van!) Ennélfogva az életszínvonaluk nem emelkedik, de emelkedik a gazda rezsije és az eldegalt napok száma. Mélyen t. Felsőház! Amikor a munkabér­megállapításról szóló javaslatot itt ebben a Házban tárgyaltuk, én magam is bátor vol­tam felszólalni és a következőket mondtam (olvassa): »Ha a munkabér nem lesz arány­ban a mezőgazdaság teherviselő képességével, akkor ezzel a törvényjavaslattal nem jót, ha­nem rosszat cselekszünk, mert nem teszünk egyebet, mint törvényes alapon ugyan, de el­vonjuk a gazdától azt a kevés vagyont is, amelyet az elmúlt közgazdasági krízis még meghagyott. A legnagyobb baj azonban az lesz, hogy ezzel a vagyonelvonással nem fog­juk olyan magas szintre emelni a mezőgazda­sági munkásság helyzetét, mint amilyen mélyre fogjuk lerántani a nemzet egyik nagyon ér­tékes, nélkülözhetetlen rétegét, a magyar gaz­dát.« Sajnos, úgy látszik, mélyen t. Felsőház, hogy ez a jóslásom bekövetkezett, a vagyon­elvonás a gazdáktól megindult, anélkül, hogy ebből kifolyólag- a munkásság életszínvonala emelkedett volna. A hiba természetesen ott kezdődött és ott van ma is, hogy amikor a munkabéreket meg­állapítják, nem vették és nem veszik tekin­tetbe azt, hogy a mezőgazdasági cikkek árai rögzítve vannak, ennélfogva az egyoldalú munkabérmegállapítás valahbl kell, hogy ked­vezőtlenül kiütközzék. Leginkább a szerződé «es termelésnél ütközik ki, amit a kormány­zat azzal igyekszik eliminálni, például most a cukorrépánál, hogy a régi termelők minden mázsa beszállított cukorrépa után 46 fillér prémiumot kapnak. Ezt várjuk mi a gyapjú­nál is. Amint'én tudom, az illetékesek előtt két javaslat is fekszik. Az első javaslatot az Országos Mezőgazdasági Kamara adta, amely azt javasolta, hJogy a gazdák kárainak elimi­nálására minden juh után kapjon a gazda 4 pengő prémiumot. A másik az OMGE javas­lata, amely viszont xígy szól, hogy minden ki­logramm beszállított, közcélokra beadott gyapjú után kapjon a gazda 1 pengő pré­miumot. Ez a rendelet, sajnos, még mindig nem látott napvilágot, ezért mély tisztelettel arra kérem a közellátási miniszter úr ő excel­ienciáját, hogy ilyen irányban intézkedni méltóztassék, mert a gazdák ennek a rende­letnek minél előbb való megjelenését várják. Mélyen t. Felsőház! Ezenkívül a szociális intézkedésekből én csak azt a konzekvenciát vonom le, hogy ha szociálpolitikát csinálunk, nem szabad a szemünket levenni a termelés­ről, mert ha a sziociálpolitikát nem helyezzük erős fundamentumra, akkor nemcsak a ter­melést zavarjuk meg, hanem a termeltetőket is rendkívül nehéz anyagi helyzetbe hozzuk. Egészséges szociálpolitikát csak a termelés fokozására lehet felépíteni, amint azt Német­országban látjuk, nem pedig hatalmi szóra, amint azt Magyarországon látjuk. Ha olyan szociálpolitikát folytatunk, amely nem néz a termeles lehetőségére, hanem csak azokat a hangosokat akarja kielégíteni, akiknek szájá­ban állandóan benne van a szociálpolitika nzó, de annak terhét mindig csak mással akarják viseltetni, sőt maguk is harácsolni alkarnak belőle, akkor sokkal rosszabbat csi­nálunk, mintha semmit sem csináltunk volna. Mélyen t. Felsőház! Ezzel felszólalásomnak végére értem. Amikor ismétlem, hogy az előbb előadott érveim alapján a javaslatot elfogadom, mély tisztelettel kérem a kormányzatot, hogy észrevételeimet figyelemre méltatni kegyesked­jék. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot töb­ben üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Ghyczy Elemér ö méltósága. Ghyczy Elemér: Nagyméltóságú Elnök Űr! T. Felsőház! Az előttünk fekvő törvényjavas­lat 1. §-ának 1. pontja olyan szokatlan és aggo­dalmat keltő intézkedéseket tartalmaz, hogy ha a kormány részéről ezirányban megnyugtató nyilatkozatot nem kaphatunk, irészemről kény­telen leszek általánosságban a javaslat ellen szavazni, jóllehet belátom, hogy ilyen irányú törvényre a mai viszonyok között szükség lehet és szükség van. Az 1, §. 1. pontja vétségeket állapít meg a magyar gazdaközönség olyan ténykedéseire, amelyek ellentétben állnak olyan törvény, vagy esetleg miniszteri rendelet paragrafusaival, amely törvényt, vagy rendeletet ma még nem ismerünk. Nem tudom megérteni, miért nem terjesztette be a kormány a javaslattal kapcso­latban, vagy ez előtt azt a törvényjavaslatot. amely megállapítja, hogy mely cselekmények ezek a büntetendő vétségek. Elvégre agrár állam volnánk és a magyar gazdaközönség megérde­melte volna szerintem, hogy mielőtt ilyen drá­kói szigorúságú törvényt megszavazunk, amely­nek büntetése vagyonilag, szabadság tekinteté­ben és becsületében érheti, esetleg Önhibáján kívül is, legalább megtudhatta volna előbb, hogy mi az a vétség, amelyért büntetés jár, hogy tisztában lehessen a helyzettel. Ugyanennek a pontnak az utolsó pár szava azt mondja, hogy »ahogy azt törvény vagy minisztériumi rendelet rendeli«. Ez azt is je­lentheti, hogy törvény egyáltalában nem is lesz. hanem majd csak miniszteri rendelet lógja megállapítani azokat a paragrafusokat, amelyek ellen való cselekedet vétség és akkor a gazdaközönség kezéből még az a kis f egy ver is kivétetik, hogy legalább hozzászólhasson és védekezhessen ezek ellen a paragrafusok ellen, ezeknek a megszövegezése idején. Két kérdést vagyok bátor a mélyen t. 'kor­mányhoz intézni. Először: szándékozik-e a kor­mány mielőbb a parlament elé terjeszteni azt a törvényjavaslatot, amely részletesen megál­lapítja azokat a deliktumokat, amelyekről az előttünk lévő törvényjavaslat 1. §-ának 1. pontja beszél. Másodszor: szándékozik-e a kor­mány ennek a törvénynek a megszövegezése előtt gazdasági szakértők tudását igénybe­venni, mégpedig nemcsak úgy, hogy meghall­gatja a véleményüket, hanem % hogy ez a véle­mény legyen irányadó a törvény megszövege­zésénél. T. Felsőház! Ez a felszólalásom egyáltalá­ban nem a kormány elleni bizalmatlanságból ered. Ha ennek a törvényjavaslatnak csak egy pontja" volna, amely azt mondaná, hogy e tör­vény ereje, érvényessége addig tart, ameddig az a kormány vezeti az ügyeket, amely ezt a törvényjavaslatot beterjesztette, akkor talán nem is szólaltam volna fel. De a kormányok nem örökéletűek. Ez a törvényjavaslat és a rendeletek politikai visszaélésekre adhatnak alkalmat, a mai időkben pedig nincs kizárva az a lehetőség, hogy egy olyan kormány is jö­het, amely ezekkel élni akar. Ha ebben az irányban nem kaphatok megnyugtató választ, akkor kénytelen leszek a javaslat ellen sza­vazni. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik vitéz Purgíy Emil ő nagyméltósága.

Next

/
Thumbnails
Contents