Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-47

Az országgyűlés felsőházának 47. ülése vitéz. Purgly Emil: Nagyméltóságú Elnök Úr! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat a közlellátfc'is érdekét veszélyeztető cselekmények büntetéséről szól. A törvényjavaslat tulajdoniképpen nemcsak a szakaszok szerint, hanem a valóságban is két fontos részre oszlik. Az egyik rész meghatározza a büntető szankciókat, kimondván például az 1. §-ban, hogy vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki az ország Gőzellátásának érdekét súlyosan veszélyezteti azzal, hogy termény

: nek vagy terméknek rendelkezése alatt álló készletét jogszabály rendelkezése ellenére a forgalombahozataltól visszatartja, avagy nem olyan módon, nem olyan mennyiségben vagy nem olyan célra hozza forgalomba, mint ahogy azt jogszabály rendeli. Nekünk gazdáknak nines és nem is lehet észrevételünk az ellen, hogy ha valaki meglévő készletét az érvényben lévő jogszabályok ellenére használja fel, akkor ez büntetendő cselekménnyé minősíttessék és a megfelelő konzekvencia az illetővel szemben levonassék. Ebben a vonatkozásban egyébként megnyugszom a szakasznak ama kiegészítése következtében, amely azt mondja, hogy ezen az alapon bűnvádi eljárást csak akkor lehet indítani, ha ezt az illető termelési ágra nézve illetékes miniszter — külön szakbizottság meghallgatása után —közérdekből szükségesnek tartja. De mi a helyzet az 1. §-al kapcsolatban? Legyen szabad úgy kifejeznem magamat, hogy az 1. § talán nem is passzol bele ennek a törvényjavaslatnak a keretébe. Ez az 1. § a termelésre vonatkozóan tulajdonképpen egy olyan intézkedésnek a leendő meghozatalát tartalmazza, amely a termelés milyenségét, minőségét, mennyiségét határozza meg és a különféle termeivényeknek meghatározott termelésére vonatkozik. Ez már nem irányított gazdálkodás, hanem kényszergazdálkodás. (Ügy van! Úgy van!) Kérdem: a kény szergazdáikod ás nem legerősebb formája-e az, amikor eentralisztikusan óhajtjia a törvényjavaslat szerint a kormányzat megállapítani azt, hogy ki milyen terményt termeljen, milyen módon termeljen és minőségileg is milyen terményt kell előállítania? Aki a gazdálkodás rendjével tisztában van, az nagyon jól tudja, hogy az egyes vidékek legkisebb körzeteiben is a különféle viszonyok és különféle tényezők folytán a termelés lehetősége, a termelvén y ek megválasztásának mikéntje gazdaságegyedi leg különböző és a legtöbb esetben még egy körzettre nézve sem mondiható ki általános szabály alá vonhatónak. Igen t. Felsőház! Én sokszor kértem a (kormányzatot és most is kérem, méltóztassék nagyon vigyázni: a termelés Magyarországon nem olyan normálkeretek között folyik ma, — a mezőgazdasági termelésről beszélek — amely kereteiket mindnyájan kívánatosnak tartunk és amelyek mellett a termelésnek az a nívója, amelyet a kormányzat oly soksan* hangoztatott — tudniillik, hogy minél többet és minél jobbat termeljünk — megfelelő )<>-' gyem. Különféle vidékekről jövő gazdatársaimmal beszélek és mindenütt egyformán az a panasz, hog*y a termelést a maga rendjében nem tudják oly módon teljesíteni, mint ahogy azt a múltban tudták tenni. Különböző okok miatt, mint pl. a fegyelem megbomlása, a munkateljesítmény csökkenése s sok más ok miatt, amelyek a termeivények különböző ágából-bogából erednek. Nem lehet a termelést úgy folytatni, mint ahogy az a múltban tör1941. évi július hó h-én, pénteken, 245 tént s így nemhogy emelésről, de határozottan bizonyos visszaesésről van szó. Ehhez hozzájárulnak azok a rettenetesen mostoha éghajlati viszonyok is, amelyek ránk zúdultak, amelyek nemcsak belvizekben és árvizekben, hanem a csapadéknak igen bőséges áldásában is megnyilvánultak, úgy hogy nagyon nehéz körülmények között van ma a magyar mezőgazdaság. Csak az egyénekre bízott gondoskodással, az egyéni ós szellemi értékeknek, a tudásnak teljes kifejlődésével és a tapasztalatoknak teljes igénybevételével lehet eliminálni ezeket a nehéz körülményeket. Mentül centralisztikusabban s mentül inkább kényszerrel fogják a magyar gazdát a termelésre rákényszeritcui. annál nehezebb, annál körülményesebb s merem állítani, annál sikertelenebb lesz az eredmény. Nem én mondtam először, bár én is sokszor montam, hogy a legjobb termelési politika az árpolitikán keresztül nyilvánul meg. Ismételten hangoztatom, hogy megfelelő árakon nem olyan árnivót értek, amely a megengedettnél nagyobb kereseti lehetőséget biztosít, hanem olyan meghatározott értékesítési árat gondolok, amely a gazdának a termelés költségét, magának és családjának a szokott nivón való megélhetést biztosítsa. Ezek azok az árak, amelyek mellett — nekem ez meggyőződésem és itt a Házban is ismételten hangsúlyozom nom kellenek a terméshez kén y szer rendszabályok. Van a magyar gazda olyan élelmes és rendelkezik annyi szakismerettel, hogy ha ezeket a tényezőket megkapja, igenis fog termelni olyan növényt is, amelyet eddig nem termelt, ha azt fogja látni, hogy az a rentabilitással összeegyeztethető. Nem az volt a magyar gazdánál eddig sem a baj, hogy nem igyekezett alkalmazkodni a viszonyokhoz. Méltóztassék visszaemlékezni rá, hogy pár évvel ezelőtt is az volt a főbajunk, hogy ha egy termelvén?? rentabilitássá kezdett lenni, akkor olyan mértékben termelték a gazdák, hogy a következő évben már túltermelés jelentkezett. Nagyon sok termeivényt tudnék felemlíteni, amely ebbe a példába beleillik. Nem az a mi bajunk, hogy nem tudunk alkalmazkodni a viszonyokhoz, hanem, az, hogy azok a tényezők, amelyek ezt az alkalmazkodást megengedik, sokszor nem állnaik rendelkezésünkre. Itt van a rögzített árak kérdése. Az. igen t. közellátási miniszter tírral már voltam, bátor felfogásomat ebben a vonatkozásban ismertetni. Kögzített ár csak akkor lehetséges, ha azek a tényezők, amelyek az árat kialakítják, szintén stabilok. Ha azok a tényezők változnak, természetszerűen változnia kell magának az árnak is, nem egy csúszó árról akarok beszélni, hanem egy olyan árról, amely minden esetben és mindenkor fedi előbb elmondott elveim alapján a rentabilitás biztonságát. Ilyen ár keletkezésénél, ilyen ár mellett ne méltóztassanak arra gondölni, hogy szükség volna az 1. §-ban foglalt és elveimmel össze nem egyeztethető kényszerintézkedésekre. Eddig sem volt ebben az országban erre szükség s nekem szent nieggyőződésem, hogy ha megfelelő okossággal s megfelelő' irányelvek alkalmazásával irányítják a gazdasági termelést, nem lesz ezentúl sem erre szükség. Ez az első paragrafus olyan, hogy aki egy termel vényt nem olyan mennyiségiben termel, mint ahogy azt a központban a miniszter elrendeli, vagy nem olyan eljárással állítja elő, mint ahogy a törvény vagy a minisztérium előírja, már beleesik a. közellátás• érdekeit veszélyeztető bűncselekmények, soroza39*