Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-47

Az országgyűlés felsőházának 4-7. ülése tásominal ellenkezik — de én valahogyan úgy j látom, hogy most a falut érő igazságtalansá- j goktól valahogyan magasan és messze vannak a vezető férfiáink és a mai szervilis világban j az ezekről szóló jelentések nagyon szépen ki- j fésülve, nagyon derűlátóan jutnak el hozzá- j jnk, tehát vezető f érf iáink talán tájékozva sin- ; csenek. Hiszen ma már ott tartunk, hogy egy 15—2(1 ' holdas gazda szeme előtt vágy ál ómként jelenik ineg egy bakteri állás, amelyet pedig azelőtt arisztokratikus gondolkozásánál fogva mélyen lenézett. Ha azonban elgondolkozunk rajta, I igaza van annak a kisgazdának. Mert ő mit látl Azt. hogy 20 pengős búzaár mellett- — sőt ta- : vnly, amikor nem volt meg a minőség, volt rá ! eset, hogy csak 17—18 pengőt kapott a gazda a búzájáért, márpedig a kisgazdának ez a fő terménye. — nem tudta megfizetni az adóját ! sem, emiatt természetesen bizonyos egzekválásoknak volt kitéve, de nem tudta megfizetni ! adósságának a kamatát sem. Az állatát sem tudja ugyanis eladni, minthogy arra a járatlevélre rá van vezetve a kincstári tartozása, tehát nem tudja adósságának a kamatát sem fizetni. Sötétben él, nincsen világítása, mert egy család egy hónapra a télen egy liter petróleumot kapott. Nálam is, amikor őszkor a legsürgősebb volt a cséplés, az én szakmányos munkásaim, amikor még a nap az égen volt, azzal az indokolással, hogy »Uram, minekünk haza^ kell mennünk, megmosódnunk, megva- j csoráznunk és lefeküdnünk, amíg világos van, I mert nincs otthon egy csepp petróleum sem«, j abbahagyták a cséplést. De fája sincs a falusi embernek, ott sem, ahol nagy erdőségek van- ! nak, mert ott is legfeljebb az erdőtisztítás so- 1 rati jut fához, minthogy a színfát elviszik és az olyan drága, hogy nem tudja megfizetni. Ennélfogva a legkisebb helyiségben kénytelen egész családjával összehúzódni, emiatt természetesen nem is óhajtja a sok gyereket. Az előtt a dilema. előtt áll, hogy vagy fázik, vagy erdei kihágást követ el. Hogy melyiket választja, az az egyéniségétől függ. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Ï De a ruhát sem igen tudja megvásárolni magának, mert a hetivásárokon, a nagyvásárokon nincsen kifüggesztve az árkormánybiztosság által megállapított ár, ott azzal a szerencsétlen emberrel annyit fizettetnek, amennyit tudnak. A legutóbbi napokban is egy vándor gazdasági választmányi ülést tartottam egy mezővárosban és miután az éppen összeesett a vásár napjával, saját magam láttam, hogy egy 39-es 18—20 pengősi csizmáért 50—60 pengőt fizettek, sőt az általuk ünneplőnek nevezett csizmát 100 pengőért vásárolták. Ezzel szemben azt látja a gazdaember, j hogy a bakter nagy kalapáccsal a vállán és j nagy anyacsavarral a kezében nyugodtan, méltóságteljesen sétál a sínek mellett, úgy, hogy kánikulában sem izzad meg, viszont kap az államtól természetben lakást, villanyvilágítást, tüzelőjét Jfrázhoz szállítják, a feje búbjától a sarkáig ellátja az állam kitűnő szövetből készült ruhával, a tehene kap nagyon szép legelőt a vasúti sínek mentén, a tejből is pénzel, kap nagyon szép fizetést, sőt már élete derekán nyugdíjba küldik, mert én még nem láttam öreg nyugdíjazott baktert, miad FELSŐHÁZI NAPLÓ IL 19Uí. évi július hó 4-én, pénteken. 243 fiatalember és kap olyan nyugdíjat, hogy az egész falu irigységének tárgya. Mélyen t. Felsőház! Bátorkodtam mindezeket elmondani és meghúztam a vészharangot. Az oltás nem az én dolgom. Ha ezen az áJlapoton nem tudunk változtatni, méltóztassék elhinni, hogy a robbanás elkerülhetetlen. (Ügy van! a középen,) márpedig; tudjuk, hogy a robbanás akármilyen módon jön létre, min>denkire egyaránt veszélyt rejt magában, mert ha a puskapor felrobban, nemcsak maga körül semmisít meg mindent, hanem közben maga is megsemmisül. Mélyen t. Ház! Egy pár szóval rá kívánok még- térni a kormányzatnak a mezőgazdasági munkásság érdekében hozott szociális intézkedéseire, különösen bérmegállapításaira és ezeknek a munkamorálra és a munkateljesít menyre gyakorolt hatására. Méltóztatnak rá emlékezni, hogy; amikor tavaly áprilisban az errevonatkozó javaslatot itt tárgyaltuk, akik a javaslat mellett felszólaltunk, bár erős kritikát gyakoroltunk, de mégis örömünknek adtunk kifejezést és reméltük bizonyos kedvezőbb eshetőségek bekövetkezését, mert bem nünk, gazdákban mindig kiolthatatlanul benne van a patriarchális ősi együttérzés az alkalmazottainkkal, akármilyen bransban dolgozik is nálunk. De éppen ebből az érzésből kifolyólag kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy ez a legkisebb mezőgazdasáe-3 munkabérek megállapításáról szóló 1940:XV. törvénycikk kihirdetése óta rendkívül sokat ártott a mező gazdaságnak és azon keresztül a közgazdar ságnak. (Úgy van! a középen.) Artott először azért, mert a kihirdetés meglehetősen rossz időpontban történt, akkor, amikor a mezőgazdasági munkák dandárja volt, a mezőgazdasági év kellős közepén, tehát nagyon sok üzemi tervet, rentabilitási számítást fenekestül felfordított, azonkívül nagyon sok megkötött mezőgazdasági munkaszerződést egyszerűen hatálytalanított. Ebből a munkások nagyon sok helyen azt a konzekvenciát vonták le. hogy rájuk nézve többé a munkaszerződés kötelező erővel nem bír, ennélfogva a munkaszerződések komolyságába vetett hit megingott és a mezőgazdaságban bizonyos fajta jogbizonytalanság lett úrrá. Ezt a magam esetével is bizonyíthatom, amikor a magyar királyi malomréti erdőfelügyelőség a télen át Kárpátaljára munkásokat toborzott Abauj-Torna vármegyében. Ebből azt a konzekvenciát vagyok kénytelen levonni, hogy hála Istennek, inségmunkákra Kárpátalján nem lesz szükség, mert a rutén testvérek túlon-túl el vannak halmozva munkával, viszont látom belőle azt is, hogy a malomréti erdőfelügyelőség nem válogatja meg a munkásokat, mert tőlem is az akkor már az egész esztendőre leszerződött munkásokat fogadta fel, akik még csak be sem üzentek a gazdaságba, hogy el akarnak menni, egyszerűen vonatra ültek és némelyik csak most jött haza. Ez tehát a munkamorál. (ïgûz! Ügy van! a középen.) Ártott azonban másodszor azért is, mélyen t. Felsőház, mert csak a munkaadóra rótt bizonyos kötelezettségeket, a munkások munkateljesítményét azonban még csak nem is érintette. Miután a törvény alapján kiadott remeteietek megszabják a munkabéreket, ellenben nem szabják meg a munkateljesítmény mértékét, ennélfogva a munkások nagyon Ímmelámmal dolgoznak, a hétből csak egypár napot, mert a felemelt munkabérek következtében ;Í9