Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-47

242 Az országgyűlés felsőházának 47. ülé illetőleg az árkormánybiztosság, hivatkozással arra, hogy a honvédelmi miniszter úr őexcellenciája magasabb gyapjúárakat nem engedélyez, mert a honvédelmi tárca többet nem bír meg, a gyapjúárat megállapította 2'SO pengőben akkor, amikor a szomszédos Romániában 4-62 pengő volt. Jugoszláviában pedig 5'20 pengő volt, sőt, mint itt vitéz Baskay őméltósága a Házban említette, Mezőhegyesen az állami birtokon 1 kilogramm gyapjú előállítása nem kevesebb, mint 7 pengőbe került. (Mosdás.) Előre el lehet képzelni, hogy ennek mi lesz a

( következménye. Az, hogy a juhászatok nem bírván el a folytonos ráfizetést, csak a törzsnyájukra fognak szorítkozni és ennek következtében a juhállomány nagyon le fog csökkenni. Ennek számszerű eredményét csak a tavaszi állatösszeírások eredményeinek összegezéséből fogjuk megtudni, egy kis ízelítőt azonban tudok belőle adni. Az Abauj-Torna vármegyei közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén — amint sebtiben feljegyeztem — a törvényhatósági főállatorvos bejelentette az állatösszeírás eredményét, amelynek adatai szerint csak Abaujban 8075 darabbal csökkent a juhállomány. Méltóztassék most ezt a számot megszorozni a vármegyék számával, 41-gyel és többletként hozzáadni, hogy Abauj területe kicsiny a nagy vármegyék területéhez viszonyítva és akkor is hozzávetőlegesen 3—400.000 darabbal kellett csökkennie à tavalyi esztendőben juhállományunknak. Ebben az esztendőben, tavasszal már nem mi állapítottuk meg, nehogy elfogultsággal vádoljanak, mert hiszen mindenki azt tartja rólunk, hogy mi csak sírunk ok nélkül, hanem a földmívelésügyi miüisztérium által kreált és Reichenbach Béla profeszor vezetése alatt álló mezőgazdasági üzem- és termelési költségvizsgáló intézet állapította meg az 5'50 pengős önköltségi árat. Ezzel szemben az árkormánybiztosság ez idén is megállapította 430 pengős alapáron a gyapjút. Van azonban a gyapjúrendeletnek még egy végtelenül sérelmes része. Méltóztatnak tudni, hogy a tavalyi nagy esőzés után a mételykor és más betegség borzalmas pusztításokat vitt véghez a juhállományban, tehát az árkormánybiztosság megállapította, bele vette a rendeletbe azt is, hogy a bőrgyapjút külön kell kezelni és megállapította annak árát 2 pengőben, azét a bőrgyapjúét, amelyet a textügyárosok éppen úgy fognak felhasználni, mint a 4:30 pengős gyapjút. Mindennek nem lesznek jó következményei, a gyapjú éppen úgy, mint. a zsír, el fog tűnni a piacról, mert a juhászatok nem bírják meg évről-évre ezt a fokozatos ráfizetést. A nemzet csak akkor fog felhördülni, amikor azt fogja látni, hogy az ő esetleg akkor is hadbanálló hadseregét nem tudja már gyapjúba beöltöztetni, mert gyapjú már ni tics, hanem csak valami pótanyagba. De nem értem azt sem, miért kell a földmívelésügyi miniszter úr őexcellénciájának bárány- és kosakciókat rendezni, aminek nagy költsége sárba dobott pénz, mert amit ő az egyik oldalon felépít, azt a másik oldalon a gyapjú árának lie] y telén megállapítása egyszerűen lerontja. Ahhoz, hogy a termelés folytonossága fenntartható legyen, elsősorban az szükséges, hogy árpolitikánk helyes mederbe terelődjék, mert ha ez nem lesz meg, t. Felsőház, akkorit falusi lakos nem lesz hajlandó falujában 'e 1941. évi július hó 4-én, pénteken. | megmaradni, meg fog indulni az invázió a vái rosok felé, a mezőgazdaság pedig le fog gyengülni, úgyhogy a népeknek a háborút követő nagy gazdasági versenyében nem fogja tudni fenntartani az iramot, ennek következtében í az állam sem fogja tudni megőrizni azt a lelki nyugalmát, amelyre pedig jelenünk, jövőnk és J Diztonságunk szempontjából feltétlenül szükségé lesz. Az a baj nálunk, hogy mi a múlton sohasem okolunk, pedig a múltbeli dekonjunktúra világosan megmutatta azt, hogy a nemzet boldogulása a mezőgazdaság prosperitásától függ; akkor is, amikor a mostoha elbánás miatt a mezőgazdaság elgyengülve a földre zuhant, rögtön mellé estek a többi termelési ágak is és először a mezőgazdaságnak kellett lábraállnia, hogy azután a többi termelési ágak is magukhoz térjenek. Csakhogy nem szabad elfelejtenünk, hogy a mezőgazdaság ek kor olyan rendkívül mély sebet kapott, hogy emiatt ma is csak reeonvalescens állapotban van. De hogy ezt az állapotot is elérte, ahhoz nekünk olyan magyar fajszeretettől eltelt államférfiúnknak kellett lennie, mint Gömböc Gyula volt és kérdés, hogy lesz-e nekünk másodszor is egy Gömbös Gyulánk. A jelen a múlt szülötte és a jövő anyja. Nekünk tehát nemcsak előreszögezett szemekkel kell figyelnünk, hanem a multak tapasztalatait is le kell szűrnünk. Nem szabad a mezőgazdaság vállára olyan terheket rárakni. amelyeket az nem bír meg, amelyek alatt öszszeroskad. sőt ellenkezőleg, a mezőgazdaság prosperitását kell minden körülmények között elősegítenünk. (Ügy van! Ügy van!) Kállay Miklós őexcellenciája az ő kezdeményezésével megmutatta, hogy a belföldi használatra szánt árak nincsenek összefüggésben a világpiaci árakkal. Nekünk tehát az árak megállapítását sohasem felülről kell elkezdenünk és nem szabad azt mondanunk, hogy a búza ára csak ennyi és ennyi lehet, mert a fosryasztó magasabb árakat megfizetni nem tud. Ha a fogyasztó nem bírja megfizetni a termelési költséget, akkor itt a termelés irányításában van a hiba. Erre a hibára nekünk nem építeni kell, ezt nem elkendőzni kell, hanem ki kell irtani. A fogyasztóközönségei abba a helyzetbe kell hozni, hogy legalább is a termelési költséget meg tudja fizetni. Nem szabad azt mondani, hogy a gyapjú ára csak ennyi és ennyi lehet, mert a honvédelmi tárca többet, magasabb árat nem bír el. Azt hiszem, mindenki előtt világos az, hogy nekünk, mezőgazdáknak a hadsereg szívügyünk, a Jövő szép ígérete, a „mi biztonságunk záloga, tehát mi a hadseregért minden áldozatra készen állunk, álltunk a múltban és állunk a jövőben is, mégis bizonyos igazságosságot kérhetünk magunk iránt, mért hiszena honvédelmi tárcát nemcsak a mezőgazdaság dotálja, hanem dotálja azt a nemzet e«veteme. tehát a mezőgazdaság dotációját meffoótlékolni a többi termelési ág javára, a mezőgazdaság" gal szemben határozott méltánytalansáer. Az árak megállapítását mindig alulról kell kezdeni, (Ügy van! Ügy van!) és azt kell mondani, hogy ez a termelési költsésr. ez a polgári haszon, és így ennek ez az ára. Ha ez nem fog bekövetkezni akkor, ismétlem, hogy a falu nem lçsz hajlandó minden kultúrától távol, sötétben, sárban reggeltől estig nehéz munkával, ina szakadtaié dolgozni csak azért, hosry egy helytelen ármegállapítás folytán koldusbotra jusson, — elvégre ' ezt elérheti munka nélkül is. A világért sem célom, mélyen t. Felsőház, kiélezni az ellentéteket — ez az egész mentali-