Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-47
Az országgyűlés felsőházának 47. ülése mezőgazdasági állam — most éppen erről beszélhetek, mert kivételes állapotban vagyunk, tehát nem sértek meg senkit — mégis a mezőgazdasággal kapcsolatos vezető poziciók betöltésénél csak a legritkább esetben szokott kritérium lenni a gyakorlati mezőgazdaságban való jártasság (Ügy van! Ügy van!), sokkal inkább a politikum vagy pedig más személyes vonatkozás. (Ügy van! Ügy van!) Ennek azután az a szomorú következménye, hogy a mezőgazdaság vezetésében hiányzik nálunk a nagyvonalúság, hiányzik bizonyos céltudatosság, elleiiöen a bürokrácia minden teret hatalmába kerít (Ügy van! Ügy van!), megfoszt minket a rentabilitástól, ennek következtében mi anyagi eszközök hiányában messze elmaradunk a nyugati gazdasági kultúrától. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés és taps!) Ilyen körülmények között egy ilyen pontot, mint amilyen az 1. § 1. pontja, törvénybe iktatni, egy ilyen kísérletet megszavazni, szerintem egy kicsit félős, hogy szépen fejezzem ki magamat. Hiszen még frissen emlékezünk arra, hogy ne mondjam a szájunk ízében vannak, a múlt árkormánybiztosság halomra halmozott helytelen intézkedései, amelyekből beláthatjuk azt, hogy a mezőgazdasági gyakorlati jártasság nélkül nagy hibákat lehet elkövetni, mert egyszerűen agyonüthetjük a legrentabilisabb termelési ágakat; megmutatta a múltbeli árkormanybiztosság, hogy gyakorlatlansága folytán a legfontosabb életlmicikkeket valósággal kiseperte a piacokról. .v À termelés fokozásánál ugyanis nem drákói rendszabályokra van szükség, a termelés irányításánál nem szigorú bírói eljárásokkal való fenyegetőzésekre van szükség, hanem szükség van a helyes árpolitikára, vagyis a mezőgazdaság rentabilitásának alátámasztására. (Ügy van! Úgy van! Taps!) Mélyen t. Felsőház! Ezt a tételt igazolja az a tény is, hogy ma a legtöbb állam gazdaságpolitikájának központjában a helyes ármegállapítás és annak szigorú ellenőrzése áll. Nálunk is a termelés egyensúlya és annak jövőbeli alakulása, az árak helyes kiegyensúlyozó dásától függ, de ettől függ a több termelés is. Ennélfogva a termelés minden faktorának, szigorúan belevéve az államhatalmat is, mindannyinak együtt kell dolgoznia abban az irányban, hogy a helyes ármegállapítások minden szempontot kielégíthessenek. A mi árpolitikánknak eddig határozottan érdeme az, hogy nagyban és egészben sikerült meggátolnia az indokolatlan árspekulációt és a lelketlen árdrágítást, de viszont nagy hibája, hogy szem elől tévesztette a mezőgazdaság szempontjait, már pedig a mezőgazdasági többtermelés fokozása ma az ország eminens érdeke. Ezt azonban csak rentabilitással lehet elérni és pedig egy összefüggő, nagy egyetemes gazdasági irányításba beleékelve, nem pedig egyoldalúan, mint azt ma látjuk, vagyis elismerve az iparnak és kereskedelemnek, illetve ezek üzemeinek és vállalatainak azt a jogát, hogy rentábilisan termelhessenek és ugyanezt megtagadva a mezőgazdaságtól. Már pedig a jövedelmező mezőgazdasági többtermelésnek alfája és ómegája, legfontosabb faktora, hajtómotorja a jövedelmezőség, mert a töbibtermelés is a kétszer kettő törvényén alapszik. De ez természetes is, mert a termelőnek először is feltétlenül vissza kell kapnia befektetett tőkéjét, hogy a termelést folytathassa, de meg kell kapnia munkájának gyümölcsét is, hogy abból becsületesen megélhessen. Ha tehát ma mindenki elismeri az ipar és kereskedelem üzemeinek és vállalatainak azt 1941. évi július hó 4-én, pénteken. 241 a,jogát, hogy a ráfizetéses termelés ellen küzdjenek, ha kell egészen az üzem leállításáig is, akkor szerintem ugyanez a jog megilleti a mezőgazdasági üzemet is. Feltéve azonban, hogy, elfogadjuk azt a divatossá vált jelszót, hogy a föld a nemzet egyetemének tulajdona, az úgynevezett birtokos vagy tulajdonos pedig csak mandátumot nyer annak megművelésére és ha ezt elnyeri, akkor azt tartozik lelkiismeretesen elvégezni, mondom, ha ez így van, akkor ebből önként következik az is, hogy a mandáns nemzetnek kötelessége gondoskodni arról, hogy a mandatariús ebből a mandátumból meg is élhessen, mert azt hiszem, olyan mandátum után, amely csak gondot, munkát, izgalmat és Markó-utcai fogházat hoz, de nem ad megélhetést^ senki gem fog kapni, még az sem. aki ezt a jelszót kita lálta, sőt szabadulni fog tőle, meg fog indulni az invázió a faluról a városok felé. a falu üresen fog maradni, a föld parlagon fog heverni. (Ügy von! Üay van!) A mandáns nemzetnek az a kötelessége, hogy a mandátummal megélhetést is adjon, ma annyival is inkább fennáll, mert hiszen az árakat ma nem a kínálat és kereslet szabja meg, hanem eddig' az árkormán vbiztossá«?- szabta meg, most _ pedig r a közellátási miniszter úr ő excelleneiáia, ennélfogva a kormányzatnak minden lpbptő«ép-eTTipo-van arra. hogy az árakat úgy szabia mese. hogy respektálva a mezőgazdaság jogait, azok ne a termelési költségen alul mára diának, mint azt például a legutóbbi ármegállapításoknál, így a gyapjúnál láttuk, ami miatt az egész országban általános az elégedetlenség. Ezek miatt a helytelen ármegállapítások miatt a felsőházban évről-évre felemeljük szavunkat, de Magyarország agrárország, természetes tphát. hogv az agrárférfiak szava a legtöbb és legjobb rsetbp 1 ! csak misztábau elhangzott szó. (Úgy van! Üay von!) Nagyon hálás téma lenne elővenni ma ezeket a helytelenül megállapított mezőgazdasági cikk-árakat, die minthogy az alsóházban ezt nagyon alaposan elvégezték és így ezekről a közellátási miniszter úr őí exöellenciája alaposan tájékozva van, eltekintek ettől; minthogy azonban a gyapjú árát ott nem érintették, ennélfogva röviden kitérek erre. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak még rá emlékezni, hogy amikor az 1938. évi nagy dekonjunktúra alatt a világpiacokon a gyapjú ára annyira leszállt, hogy Magyarországon nem lehetett már a juhászatot fenntartani, akkor Kállay Miklós ő excellenciája a tőle megszokott nagyvon oksággal egy egyszerűnek látszó, de zeeniál 5 'kezdeményezéssel olyan konstrukciót alkotott. amelynek alapján a gyanjú belföldi árát pie^ikította a világpiaci ártól, ennek következtében a gyanjú ára nagyon szépen felszökött és a birkaállomány megszaporodott, úgy hogy 1,056.000 darabról, amelyről már csak 4.7 millió kilogramm gyapijtít nyírtunk, a birkaállomány egyszerre 1,868.000 darabra szökött fel, amely ről 8.8 millió kilogramm gyapjút nyírtunk. De a kormányzat, nem tudom mi oknál fogva, mert hiszen bár akkor a behozatal még lehetséges volt, csakhogy nagyon drága devizák ellenében, a gyapjú árát az előző évihez képest leszállította 25 százalékkal és r mi hiába mutattuk ki a 2.80 pengős önköltségi árunkat, megállapították 1,70 pengőben. Ennek az lesz a következménye, hogy egy esztendő alatt nem kevesebb, mint 266.000 darab birkával csökkent a jruhállomány. 1940-bén, amikor mi a gyapjú önköltségi árát 380 pengőben mutáltuk ki. ugyanakkor a kormányzat
