Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-47

Az országgyűlés felsőházának 4T. ülésé a törvényjavaslat címét, utána pedig a szakaszok sorszámát felolvasni méltóztassék. vítéz Görgey László jegyző (f elolvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. §-ainak sorszámát. A felsőház a címet és a szakaszokat hozzászólás nélkül elfogadja). ' Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogad ja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott yégszerkezetben, igen, vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak^ azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetében elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti végszerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik az igazságügyi, f öldmívelésügyi, iparügyi* valamint kereskedelemügyi és közlekedési bizottságok együttes jelentése alapján »a közellátás érdekét veszélyeztető cselekmények büntetéséről« szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a jelentést). Elnök: Szólásra jelentkezett Téglássy András őméltósága. Téglássy András: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Kétségtelen, hogy a háborús gazdálkodás folytán előállott korlátozások általában, de különösen egyes kevésbbé fegyelmezett egyénekre nyugtalanítólag hatnak és ez a nyugtalanság nem egyszer a közellátás érdekeit veszélyeztető cselekmények elkövetésre ragadtatja őket. Nem csoda tehát, ha az államhatalom a mai nehéz időkben és a kedvezőtlen gazdasági viszonyok között az eddiginél sokkal szigorúbb megtorló jogszabályok megalkotására határozta el magát. Ma, amikor az európai kontinens egy ostromlott vár helyzetében van, mi sem természetesebb, mint hogy számolva a behozatali nehézségekkel, készleteink számbavételével, nyilvántartásával, he; lyes és egészséges elosztásával, de nem utolsó sorban termelésünk folytonosságának fenntartásával, különösen pedig a termelésnek egésze a maximumig való fokozásával kell hogy valamennyiünk szívből és lélekből illeszkedjünk bele a helyzet adottságaiba. Kétségtelen tehát, hogy azokkal szemben, akik sajátmaguktól nem akarnak vagy nem tudnak beleilleszkedni a közösség szellemébe, sőt ama ténynél fogva, hogy a háború borzalmas pusztításainak hatásait ma még nem kénytelenek a saját bőrükön közvetlenül érzékelni, magának a háborúnak a tény érői sem akarnak tudomást szerezni és így azokat a gazdasági hátrányokat, amelyek pedig más államok viszonyaihoz mértén valóban csak kellemetlenségeknek nevezhetők, rendeletek, és törvények kijátszásával igyekeznek ma guktpf elhárítani. Azt hiszem, senki sem vonhatja^ azt sem kétségbe, hogy ma, amikor Európa népei nagy általánosságban nagy nélkülözések között, élnek, nálunk is nemcsak a közellátás biztosítását célzó intézkedések megtételére van szükség, hanem szükség van az ezek ellen fellépő és mutatkozó > visszaélések , megtorlására ' és megakadályozására is. (Ügy van!) Az sem kétséges, és az sem lehet vita tárgya , hogy ha az államhatalom azt látja, hogy az általa célszerűnek vélt intézkedések, a törvények mai hiányosságai folytán nem valósíthatók meg, akkor a törvényhozásnak kell gondoskodnia arról, hogy 1941. évi július hó 4-én, pénteken, £39 a kormányzatnak megadja a hatalmat arra, hogy a közellátás bármely fázisában, bármely egyénnel szemben keresztülvihesse a maga akaratát, mert hiszen a közellátást ma senkinek sem szabad veszélyeztetnie, mert különben a nemzet nem tudja biztosítani azt a lelki harmóniát, amelyre pedig a nemzet jelene, jövője és biztonsága szempontjából feltétlenül szüksége van. Ezeknek előrebocsátása után, azt v hiszem, nyugodtan szögezhetem le azt a nézetemet, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatra, mint a közösségi szellem kifejezőjére is feltétlenül szükség van, Ha azt akarjuk, hogy a közösségi szellem érvényesüljön és a nemzet lelki egyensúlya a mai háború borzalmai között meg ne zavartassék, akkor elsősorban a mi lelkünkben is élénken élnie kell a közösségi szellem gondolatának és ennél a gondolatnál fogva igyekeznünk kell azon, hogy a közellátást mindenki számára biztosítsuk. Ennélfogva nemcsak a kormányzat iránti legteljesebb bizalomból, hanem magának a törvényjavaslatnak célkitűzéseiből kifolyólag is elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Amikor azonban éppen ezeknek az érveknek hatása alatt elfogadom a javaslatot, ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül ennek a javaslatnak sem a büntetőjogi része, sem pedig különösen amellett a kormányirányzat, törekvés vagy kísérlet mellett, amely a javaslat 1. §-ának első pontjából ütközik ki. A javaslat büntetőjogi részére csak annyi megjegyzésem van, miszerint [ nem látom semmi szükségét annak, — s emiatt azután különösen eleinte élénk aggályaim is voltak — hogy ilyen szigorú büntetőjogi szakaszokat iktassunk be olyan bűncselekményekre,^ amelyeknek kritérumait nem ismerjük. Bár az igazságügyminiszter úr maga is elismeri azt, hogy ez a törvényjavaslat nem valami ideális jogalkotás, mégis őexcellenciájának a képvi^ selőházban kimagasló elmeéllel t előadott jogi érveinek hatása alatt ezek az én aggályaim némiképen elhalványodtak, annyival is inkább, mert hiszen, amint az indokolás is mondja, a magyar judikaturáhan már van rá precedens, hogy törvényt alkotott a törvényhozás olyan bűncselekményekre, amelyeknek kritérumát nem ismerte, anélkül, hogy abból bárkire is kár háramlott volna. He tehát ezek után jogi szempontból nem is emel-. hetek ellene kifogást, de mezőgazdasági szempontból annyival is inkább tehetem,ezt, mert tény az, hogy a mezőgazdaságban drákói rendszabályokkal ideig-óráig talán biztosítani lehet a meghunyászkodást, de olyan engedelmességet, amelybe egyúttal bele legyen ékelve a többtermeléshez feltétlenül szükséges akarat és munkakedv is, biztosítani nem lehet. À magam részéről sokkal szívesebben láttam volna ezek helyett a drákói rendszabályok helyett a termelés fokozását és a termelés megszervezését célzó rendszabályokat, anynyival is inkább, mert a magyar gazdának szerintem egész mentalitásából, egész természetéből s saját jól felfogott érdekén kívül a föld szeretetéből is önként következik és szinte tudat alatt benne van a többtermelésre való törekvés. De hogy munkájának eredménye legyen, annak előfeltétele van. Első előfeltétele a rentabilitás, amelyet ma a magyar gazdától megtagadni nem lehet és nem ' szabad, mert ha a magyar gazda azt fogja látni, hogy ahelyett, hogy támogatásban részesülne, mindun-