Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-36

H Az országgyűlés felsőházának S6. ülé szellem magasságát jelenti. Egy hiba van, — nem ott. hanem az egész rendszerben — hogy a tudományos, vagyis iskolai kiképzés, a polgári kiképzés nsm. halad egy vonalon és elég szorosan együtt a katonai kiképzéssel a leventéknél. Nekünk nem kellenek félmüveitek és tíÜéMudósok. akik többet tudnak mindazoknál, akik többet tanultak, de nekünk fegyelmezett intelligencia kell. amely felelősségteljesen tud engedelmeskedni otthon is és ha parancsolnak neki, a katonaságnál. Otthon az asszonyoknál retndesen fegyelmezetten engedelmeskednek, (Derültség.) de kint is szükség van erre. A fegyelmezetlen intelligencia a forradalom. Annak voltunk mindig áldozatai. Ehhez nemzetnevelésre van szükség és ez nem működik eléggé együtt. Itt kérném valahogyan a kultuszminiszter úrnak és a honvédelmi miniszter úrnak segítségét. Egy igen fontos kérdésre térek még itt ki a honvédelmi kérdésben, a mozgósításra ós behívásra. Mindenkit foglalkozásának szakhelyében kell mozgósítani és ebbe a szakmunkába beállítani, tehát orvost orvosi munkába, kémikust kémiai munkába és a többi, kisiparost kisipari munkába, természetesen ott, ahova behívták. Az ő fegyveres szolgálata mellett tehát az Ő szakszolgálatát mint szakmozgósított végezze el. Akkor sokkal könynyebb lesz az egész összmunkája a honvédségnek komoly esetten isA hadseregnek a szelleme nem. kormányozható rendeletekkel. Ezt azért mondom, mert a propagandára is igen nagy szükség van, és azt tapasztaltam, hogy, nem volt elég propaganda most nyáron sem a rádió révén, sem egyéb téren. Könnyebben lehetett volna a szellemet még ruganyosabbá tenni és talán még áldozatkészebbé, ha összekapcsolták volna az Otthont és a szolgálattevő frontot a propagandával, a rádióval és a technikának anyagi és szellemi minden vezetékét rákapcsolták volna a mozgósításra. Akkor az áldozat, a miért és a meddig kérdése is könnyebben oldódott volna meg, mert bizonyos bizonytalanság azért mutatkozott az emberekben, hogy most megyünk-e vagy nem megyünk, megyünk-e hátra, vissza aratni vagy megyünk Erdélybe. Ez bizonyos szervezési hiány volt, amelyre később komolyan kell gondolni, hogy ez többé ne következzék be. különben kitűnően ment minden. Hangsúlyozom,-hogy mindnyájan inkább előre akartunk menni, mint haza, mert »előre« a magyar szellemnek legerősebb kulcshelyzete. Arról is esett szó, hogy a családi segély a bevonultaknál nem volt elegendő. Ez később megoldandó kérdés, erről később k»ll vitatkozni. Ezekben voltam bátor röviden a honvédségről beszélni és ezt tartom mai beszédem legfontosabb részének. Van azonban itt egy másik kérdéscsoport is, és egy kis íürelmüket kérem, — lerövidítem, ha megunják — egy beszédet lerövidíteni mindig könnyű. A külső honvédelmi front mellett áll a belső honvédelmi front. Mit jelent ez? Erre kell építeni ezt a belső honvédelmi frontot. Ez a belső honvédelmi front egy nemzetnek minden gazdasági veszély, ellen való szociális biztosítása. Rendkívül nehéz. Rendkívül sokba kerül; ugyanolyan sokba, mint egy jó hadseregnek felszerelése, de egy jól felszerelt hadsereg mögött egy szociálisan jól felszerelt rendszernek kell állania (Élénk helyeslés.), akkor győzhetünk. Nagyon sok kérdésre bomlik szét. Az első a családvédelmi kérdés. Erről egészen röviden, mert már foglalkozte 1940. évi december hó 11-én, szerdán. tam vele. De még ez előtt egy következő szomorú képet nyújtok, ahol azonban az állam már segített. Sok ilyen tér van. Kaptam egy levelet. Megrendítő adatok. Bököny szabolcsmegyei község fiü családjában 505 gyermek született. Átlag 8—9 egy családban. Életben maradt 406. A 20%-os veszteség legnagyobbrészt a nyomor következménye. A falu fekvése miatt a háziipar közmunka által keresethez nem juthat. Leírhatatlan nyomorban élnek. Mondom, ez csak egy kép, de itt már az állam intézkedett, csakhogy sok ilyen hely és helyzet van. A családvédelemről beszélve tulajdonkeppen demoralizáló, hogy az embert azt mondja: védelem. Azért, mert ez már egy lemondás. Nem védeni kell a családot, hanem megerősíteni az élet útjainak megkönnyítésével, egy bizonyos egészséges pénzbőséggel, hogy fogyasztani tudjanak. Minden harmadik gyermek kellene, hogy különleges védelem alatt legyen, mert csak minden harmadik gyermek jelent nemzetszaporodást, kettő csak kettő marad, és az egyed nem lesz több. Két szülő után két gyermek kevés. Ezzel nem lehet új terüleket benépesíteni. Tehát minden harmadik gyermek valahogyan az állam védelme alá kellene, hogy kerüljön, hogy az államé legyen ós kitelepíttessék a gyermekszegény vidékekre, például az Ormányságba, ahol egyes családokban nincsen gyerek. Oda kellene telepíteni, hogy neveljék, és ő legyen az örökös, és addig nem kapna házhelyet és földet az a kisgazda, míg a harmadik gyermeke a világra nem született. Ezzel esetleg kényszeríteni lehetne őket arra. hogy a több szaporodás eiőidéztessék. A születések számát nem akarom itt részletezni, elég szomorúak, de az utóbbi években egészségesebb gyarapodás mutatkozik. A nemzet erősödik és egészségesebb lesz. A legnagyobb baj itt az, hogy nagyon sok a válás. A nagyon sok válás a nemzet haldoklásának veszedelmes jele lehet. Itt lehetne segíteni azzal, hogy válási adót lehetne bevezetni azok ellen, akik válni akarnak, és ezt a családvédelmi alapra fizetnék be. A miniszterelnök urat különben arra kérném, hogy figyelje meg a mi családvédelmi szövetségünk munkáját, amely szövetség nagyon sok helyen, nagy városokban és a vidéken is, tanácsadókat állított fel, családvédelmi és házassági tanácsadókat, amelyek igen jól működnek és nem kényszer alkalmazásával dolgoznak, nem kényszerítenek senkit, de tanácsot adnak, hogy ki házasodjék és ki ne házasodjék. A másik kérdés igen érdekes, ez a föld, a földbirtok kérdése, és ez szintén ebbe a szociális frontba tartozik. Ügylátszik, az országban mindig jobban terjed az a gondolat, hogy hivatásrendiség építtessék ki. Én úgy tudom, maga a miniszterelnök úr is beszélt erről a kérdésről. A hivatásrendiséget tehát ki kell építeni, azután a fő iparágakban kamarákat kell létesíteni, munkáskamarákat, munkaadókamarákat, az összes földbirtokosokat: nagy-, közép-, kis- és törpebirtokosokat egy nagy egységbe kell tömöríteni, úgy mint a Gyosz.-t, egy érdekegységbe kell megszervezni, a munkást, a fogyasztót és a munkaadót is. A magyar munkának a rendjét, a magyar munka nak az alkotmányát is létre kell hozni. A magyar értelmiséget pedig minden eszközzel fel kell ráznunk. Fel kell rázni, hivatásának öntudatára ébreszteni, mert a nemzet fő oszlopa a középosztály, amely középosztály a haladás jeleit mutatja és másrészt a halódás jeleit is. A magyar középosztályt a magyar kisgazda-