Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-36

At országgyűlés felsöhámnak BS, ülése raíban a fogyasztóképességet, ehhez egyensúlyba kell hozni a mezőgazdasági termények ós a gyári termékek árait, ehhez egészséges pénzbőséget kell teremtenünk, amely nem infláció, hanem csak a pénznek jobb forganclósága> hogy a gazdasági élet jobb lendületbe kerülhessen. Ehhez meg kell teremtenünk a gazdasági és politikai közbizalmat. A tőke hasznát — amint a miniszter úr mondotta — egészséges minimumra kell csökkenteni, azonban nem annyira, hogy elveszítse munkakedvét. Erre nagyon kell vigyáznunk. Ebben az esetben a töke igen szívesen fog itt rendelkezésre állani. Elmultak azok az idők. amikor holt tőkék léteztek. Ilyenek a nemzet megbetegedési jelenségei. Nekünk élő, robbantó, előrevivő energiájú tőkék kellenek. Természetesen tartalékok is szükségesek. Az, hogy a munka, a munkás — a gyári és szellemi munkás egyaránt — és a tőkés együtt kell hogy haladjanak, ma már nem kérdés. A jobboldali érzelmű országok, Olaszország, Németország ezeket a kérdéseket máiigen szépen kezdik megoldani. Nincsenek a végén, ez mind átmenet, de mennek a jó úton. Ezt az utat követhetjük mi is. Ez volt a gondolata XIII. Leó pápának is az ő nagy enciklikájában, amikor azt még senki sem értette meg. A munkást, a tőkést érdekeltté kell tenni a gyár összmunkájában, — ez is honvédelmi kérdés — akkor biztos gazdasági életünk lesz, amelynek alapján mint sziklán fog állni a honvédség ereje. Lélekben azonban — hangsúlyozom — sohasem voltunk leszerelve; ezt mondotta a miniszter úr. Hozzáfűzöm, hogy 22 év nyomása csak tömörítette e téren akarásunknak szilárdságát. Azt hiszem, a Kelet-Nyugat határvonalán álló magyarság a legjobb zárköve lesz a középhatalmak és a többi hatalmak újonnan elgondolt nagy békepolitikájának. Magyarországra szükség van. Azt nem lehet kitörölni a történelemből és letörölni a térképről. Megkísérelték ezt, de ez a kísérlet nagyobb katasztrófához vezetett. A katonai szellemről még csak annyit, hogy az legyőzhetetlen volt. Az itteni és az erdélyi katonai szellem találkoztak, összeölelkeztek, amikor a határon átléptünk. Egyik felerősítette a másikat, egyik megszentelte a másikat. Minden magyar esaládnak katonákat kell nevelnie, mégpedig elsősorban az ifjakat, de a lányokat is; a lányokat ugyan a családi hivatásban. Ott van a finn példa. A finn szellem mutatta meg, mit jelent azt, ha az asszonyok ott vannak a katonák mögött. A finn hadsereg ezáltal is legyőzhetetlenné vált. Katona, hazaszeretet, vallás elválaszthatatlan. Akárhogyan próbálkoznak egyesek ezeket elválasztani, ez lehetetlen, mert ezek egy fogalom és egyik a másikat támasztja alá. A katona becsülete ugyanúgy az ő hitvallása, mint az Ö katonai hivatása. Egyik alátámasztja a másikat. Most egypár kényesebb honvédelmi kérdésről fogok beszélni. Ezekre azonban — ha feszélyezi a honvédelmi miniszter urat — ne adjon választ, csak kérem, gondolkozzék róla, vájjon meg tudja-e ezekre találni a megoldásokat. Az első kérdés az, hogy nagy hiány van a tisztikar utánpótlásában. Ezen segíteni kell. A tisztek az intelligenciából származván, kereső, gazdasági pályákon helyezkednek el. Úgylátszik, az Óvadéknak igen nagy magassága okozza, hogy az emberek nem mernek annyira W.lf.0. évi december hó llén, szerdán, Ï3 katonai pályára lépni. Sok országban eltörölték az óvadékot. A másik pedig: a megnagyob bodott ország különböző helyein, katonai állomásain az élet nagyon különböző. Elvégre ahova a tisztet odaállítják, kötelessége ott maradni és nem bírálni a helyzetét. Mégis sajátmaga ban lehetnek bizonyos keserű érzések a miatt, hogy az illető, aki a városban szolgál, minden vonalon kielégítheti kullúrigényeit, társadalmi, házi kényelmi igényeit, az pedig, aki — mondjuk — fönt van Kárpátalján, sárban, sötétben, legfeljebb a sportnak szolgálhat, ami igen jó, de iclegennyelvűek között élvén, elég nehéz a helyzete. Itt esetleg- bizonyos fizetés ja vitással lehetne a dolgon segíteni és — ami fontosabb ennél — oda a helyi nyelveket tudó urakat kell állítani, tehát szükséges lenne nyelvtanfolyamokat igen erősen foganatosítani minden katonai jellegű, de még- nem katonai jellegű iskolában is. Azokat a nyelveket kell ott tanítani, amelyeket Szent István birodalmában beszélnek, mert Szent Istvánnak új birodalmát csak a nyelveket tudó magyar honvédség fogja tudni összetartani. A magyar nyelv természetesen mint vezető és hivatalos íjyelv fog fennmaradni Az altiszti karról egészen röviden ennyit: igen megbízható és kitűnő volt. Ismertük a világháborúból: nem változott. Itt azonban valamit meg kell törni. Hangsúlyozom, nem elvek megtöréséről van szó, hanem különös esetekben jutalom adásáról, hogy egy egészen kiváló és intelligens altisztből lehessen tiszt. Ne törjük át az általános elvet, de használjuk ezt fel mint példátadó, biztató, nagy jutalmat az ország előtt. Végre a vitézi rendben is akár rendőr az illető, akár királyi herceg vagy miniszter, a »vitéz és nemzetes« címet mindenki egyenlően viseli. Ebben igen szép szociális egyenlőségi gondolat van, és ezért harcolok én áz altiszti kar érdekében is. Most még a kiképzésről. Hangzik a tisztikarban, hogy nagyon helyes az erős súlyt a lő kiképzésre fektetni és a többi kiképzésire, csak hogy itt fellépett egy új tényező, amely ma ugyanolyan fontos és ez a mechanikai kiképzés. (Üffy van!) A német villámba/ború ezáltal sikerült csak. Ez rendkívül fontos. A hadseregnek átütő ereje és ütő képessége- éppen ezáltal lesz igen nagy. Elsősorban a jól alkalmazott mechanikai műveleteken nyugszik. a géphez pedig érteni kell. A gén a gyorsaság, a gép, a jó szellemben vezetett aén az ütközet megnyerése. A motor vezérszerepe ez. — és nincs elég g'épkocsivezetőnk és motorhoz értő emberünk, pedig a magyar ember nagyon jól megtanulja ezt. Történjék csak egy elromlott gépnek keresztbenállása egy szűk völgyben, az egész utánpótlás megállhat

r órákra, komoly esetben t azután repülőtámadás vagy más támadás jöhet és elszakadhat az él és az aktív hadsereg az utánpótló «are-srtől. A motorizálás, a motorhoz való értés és a mechanikai intelligencia kifejlesztése igen fontos A leventekérdésről is csak azzal kapcsolatban akarok szólni, hogy a mechanikai intelligenciát kell ott először kiképezni, amivel kenyeret is adunk az embereknek, akik hazajönnek és motorral tudnak bánni. (Gróf Andrássy Mihály: Országosan ïgy kell megoldani!) Majd megtaláljuk ennek módjait. Werth kegyelmes úrnak szívből gratulálok ahhoz a sízabályzathoz, amelyet a leventékiképzés terén kidolgozott és amelyet láttam is. Elsőrendű es tökéletesebb, mint a balilla-kiképzés es A Hitler-Jugend kiképzése. Ez megint a magyar 4*