Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-36
12 Az országgyűlés felsőházának 36. ülése lat és ezzel kapcsolatban az állami ingatlanok elidegenítéséről szóló kimutatás tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a pénzügyi bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Biró Zoltán jegyző (felolvassa a jelentést). Elnök: Szólásra «elentkezett vitéz József Ferenc királyi herceg úr őfensége. vitéz József Ferenc királyi herceg: Nagyméltóságú Elnök Ür! Tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt beszédem tárgyára térnék,- kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom. Mégis szükségesnek tartom, hogy egyes nagyfontosságú kérdésekről itt ma megemlékezzem, éspedig azért, bogy az ország lelkiismeretébe és a mi saját lelkiismeretünkbe bevéssem ezeket az aktuális és szükséges gondolatokat. Első és legfontosabb része beszédemnek a honvédelmi kérdésekről fog szólani és köszönöm, hogy a miniszter úr őnagyméltósága megjelent. Életképes, egészséges, honvédelem csak ott lehet, ahol erős és egészséges gazdasági élet alkotja annak alapját. Csak ilyen ország véderőképes és csak iiyen országnak és ilyen ország hadseregének van ütőképessége. Ilyen ország népe szívesen fog mindenkor adózni azért, hogy honvédségét már legsajátabb érdekében is kiépíthesse. Közérdek és ma gánérdek: itt, ebben a gondolatban karolják át egymást a legszebben és legérdekesebben. Hogyan akarnának ott erős és jól felszerelt katonaságot, ahol az adóalanyok a legjobb indulat mellett is alig bírják már a megterhelést és ahol'az e miatt bekövetkező családi gondjaik révén demoralizálódtak. Nagy művészet egy nemzet egészséges teherbírását felismerni és azt a teherbírást egészséges egyensúlyba vinni át. Engem az a nagy kitüntetés ért az idén nyáron, hogy saját kérésemre résztvehettem a honvédség erdélyi megszállásában. Először is azért kértem ezt, mert érdekelt a kérdés, másodszor azért, mert a szeretet vitt engem oda, — nem mulaszthattam el ezt a történelmi pillanatot — harmadszor pedig bizonyos fokig buzdítást és példát akartam adni azzal, hogy honvédeinkkel együtt megyek Erdélybe. Köszönöm is ő nagyméltóságának, hogy ezt a kitüntetést részemre kieszközölte. Ez alkalommal nagy betekintést nyerhettem honvédségünk kiváló munkájába s amennyire lehetett, nagyon szép és kedves emlékek mellett bizony értékes tapasztalatokat is szereztem. Sok újat tanultam, mint mindnyájan, akik egy modern hadsereg felszerelését kellőképpen még nem ismertük. A. honvédség szelleméről kell itt még röviden megemlékeznem. Mind a tisztikar, mind az altisztikar és a legénység magasszínvonalú szellemben él és élt. Ezt aláhúzom. Mindegyikben benne él az ezeréves magyar katona ősi szelleme, amelynek lendülete Vereckétől ináig ugyanaz maradt: változatlanul egészséges, erős és megtámadhatatlan. A közkatonák azt mondták: Szívesen áldozzuk fel aratásunkat, szívesen nélkülözünk és nélkülözzenek családjaink is, csak engedjenek be már Erdélybe. Soká vártunk, amíg beengedtek. Azután mentünk az élen. Amikor megnyílt a Visó völgye és megnyíltak a többi völgyek, akkor az élen benyomultunk. Honvédeink nagy teljesítőképességet mutattak. Felvirágzott fegyverekkel, vígan, dalolva mentek előre és a magyar falvakban éppen úgy, mint a román falvakban —- és hangsúlyozom itt, hogy a román falvakban — nagy szeretettel fogad19U0. évi decernber hó 11-én, szerdán. ták a magyar katonákat. Ügylátszik, ez a nép húsz év alatt sem felejtette el a testvériséget Ezek a kapcsok jól összetartottak. Az élen menni gyönyörű gondolat, a régi, de mégis új földet visszavenni az élet egyik legszebb pillanata. Olyan ez, mint az újjászületés, amikor a visszatért ezeréves földből örökérvényű erőket és törvényeket veszünk fel magunkba. És ami csodálatos volt: az a csapatok teljesítőképessége. 70 kilométeres menetek voltak, amelyekről a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltósága a képviselőházban is igen érdekesen beszélt. Ez a teljesítőképesség' szokatlanul nagy volt. De a pozitív akarat lelkesedésével ment és húsz év visszafogásával és lendületével. A honvédelmi miniszter úr ő nagyméltósága e téren már mindent elmondott képviselőházi beszédében. Ez Verecke'lendülete volt a húsz év várása után. Az egész országban felerősödött a katonai lelkiség, Ez a meg nem : ' alkuvó, jókedvűen, okosan bátor és éppen ezért nem vakmerő, hanem megfontolt lelkiség az igazi bátorság-. Ez a magyar népjellem, ez a magyar kisgazda lelkülete, aki ugyanúgy katona a maga tanyájának földjén, mint amikor az egész magyar földet védi, sőt amikor idegen érdekeket is kellett védenie. Mindig férfias, teljes kiállás az ügyért és teljes kitartás. Ezt nevezem én felerősödött lelkiségnek és ez szorosan összefügga magyar nemzet erősödésével. Mi ezeknek a következménye 1 ? Láttam egy a helyzetbe igen gyorsan betanult fiatal honvédséget, láttam kitűnő felszereléseket; nem mindenki tudott velük bánni, —- a fiatalok különösen nem — de rátaláltak és a tisztek kitűnő vezetése folytán nagyon gyorsan beletanultak. Ez a magyar leleményesség, amelyre a jövőben még nagyobb szükségünk lesz. Most rátérek még röviden a honvédelmi miniszter űr ő nagyméltóságának beszédére. A honvédség újjászületéséről beszélt. Az ország megnagyobbodása ez. A kettő sziorosan összefügg. Csak akkor életképes egy hadsereg, ha mindig újból és űiból a saját erejéből, a népi erőből és az ő tudásából meríti lelki, szellemi felszerelését is. Csak ebben az esetben érvényesül a technikai fölény, különben nem. Nagy on szépen emlékezett meg ő nagyméltósága a szervezett munkásságról és arról» hogy a hadseregben nincs ellenszenv a munkásság értékes részével és munkájával szemben. Igaza van a miniszter úrnak, mert a munkásság munkája támasztja alá fegyverek készítésével az egészséges és ütőképes hadsereget. A nemzet önbizalmát az erősen felkészült honvédség visszaadta; visszaadta — mondjuk — elnyomott önbizalmát, mert önbizalmunk meg volt mindig. Mi következik ebből? Most, amikor középhatalommá lettünk, — mert azok vagyunk — még jobban fel kell erősödnünk; korántsem elég az, ami van; ami van. az jó. elsőrendű, de nem elég. Tovább kell motorizálnunk hadseregünket, fejlesztenünk kell légi és páncélos erőnket. Ez a legfontosabb. Ezt mondja a miniszter úr; én csak az ő szavait húzom itt alá. Itt motoros hadtestek és nagy repülőkötelékek kellenek. A magyar nemzet mindig lovas nemzet volt. A modern lovasnemzet pedig repülőnemzet. A szellem, a bátorság és a sportkedv ugyanaz. Többet kérünk. Felszerelés térén a legtöbbét kérjük, mert az mindig jó befektetés lesz. Ehhez azonban — ismétlem — jól megalapozott gazdasági élet kell, ehhez le kell törni a drágulást, ehhez emelni kell a nemzet polgá-
