Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-43
Az országgyűlés felsőházának 4,3. ülése 1941. évi március hó 21-én, pénteken. 207 rühre, az utóbbi községre zúdult. Fokozta a veszedelmet a nagykiterjedésű belvizeket takaró^ jégtömeg', amelyet az áradat nekivitt Solt község házsorainak és ezeket valósággal lekaszálta. Ilyén körülmények között a kiürítés munkája csak részben sikerülhetett, inert ennek megkezdése után egy órával a községet elöntötte az ár. Ugyancsak az első órákban elöntötte az árvíz a községi villanytelepet is, úgyhogy megszűnt az áramszolgáltatás és sötétség borult & r falura, . a legnagyobb veszély órájábau megbénítva minden mentési munkát másnap reggelig. Az elöntött részek lakosai esak puszta életüket tudták megmenteni, kész. léteik, felszerelésük és számos állat odaveszett. Sajnos azonban, emberéleteket is követelt a katasztrófa. Az azóta Soltau megtörtént összeírás a következő elképesztő adatokat szolgáltatta. Egy éj leforgása alatt hajléktalanná, földönfutóvá lett három és félezer ember. Teljesen összedőlt 566 ház és 564 gazdasági épület; megrongálódott 579 ház és 240 gazdasági épület. A megrongálódott házak közül 150 öss<zedőléssel fenyeget. Az összeomlott házak tulajdonosai közül 502 tíz holdon aluli törpebirtokos, aki a maga erejéből nem tudja házát felépíteni; a 150 rombadőlni készülő ház tulajdonosai valamennyien tíz holdon aluli birtokosok, akik szintén képtelenek házukat felépíteni. Az öszszes anyagi kárt 2,018.835 pengőben állapították meg. A mezőgazdasági kár ebben az öszszegben nines benne. 28.000 katasztrális Imid — a község egész határa — került víz alá. Az azóta foganatosított levezetési munkák folytán eddig a területnek csupán a fele szabadult fel. Mélyen t. Felsőház! Ez a solti helyzet. A Duuainellék többi községének pusztulásáról nincsenek adataim. Meg kívánom jegyezni, hogy majoromat teljesen elöntötte a Duna és ennek következtében mozgási, szabadságomban teljesen korlátozva voltam, úgyhogy nem volt módom más községekből adatokat beszerezni. A. Dunamellék többi községének pusztulásával kapcsolatban esak annyit mondhatok, hogy a Dunavecsétől Kiskőrösön át csaknem Bajáig elterülő óriási terület községei között egy sincs olyan, amely tetemes kárt ne szenvedett volna. Az elöntött terület nagyságának megítélésénél talán támpontul szolgálhat a földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltóságának ma egy hete kiadott tájékoztató jelentése, amely szerint a töltés-átvágások folytán 96.000 holdnyi termőföld szabadult fel a víz alól. A solti tapasztalatokból ítélve, ennek a területnek a kétszerese volt víz alatt Dunavecse és Baja között. Mindez a pusztulás egyetlen gátszakadás eredménye. Ha már most ennek a szerencsétlenségnek a főokait vizsgáljuk, akkor a távoli múltba kell visszamennünk. Nekünk érdekelteknek a felfogása ( szerint a főok az, _ hogy a Budapest alatt lévő Duna-szakaszt mindenkor mostohagyermekként kezelték, holott ez a 'Szajüasz a leginkább hajlamos az elzátoiiyosodásra. A kotrás muukája 25 év óta szünetel; ezért a keletkezett zátonyokon a jég megakad, összetorlódik és az így bekövetkezett veszedelemmel emberi erő többé megbirkózni nem tud. A másik ok, amelyben a jelenlegi szerencsétlenség gyökerezik, az, hogy a kritikus Duna-kanyarnál, Dunaegyháza és Apostag között a védőgátat túlságosan közel építették a mederhez, hullámteret egyáltalán nem hagytak és ezért szakadt át mindig ezen a ponton; másik védelmi vonal pedig, ahol a védekezést a siker kilátásával fel lehetne venni, nincs. . Az előadottak alapján különös tekintettel a kárvallott lakosság lelki állapotára, kérem a belügyminiszter lír ő nagyméltóságát, tárja fel a bizonyára már rendelkezésérc álló adatok alapján a dunamenti árvízsujtott vidék egész helyzetét, nyújtson 'felvilágosítást arról, hogy a tönkrement nyomorgó lakosság sürgős megsegítése és az elpusztult épületek biztosabb helyen való felépítése érdekében milyen intézkedések remélhetők. Ugyanis csakis ezeknek az intézkedéseknek közhírrététele akadályozhatja meg a nyomorba jutott tömegek Budapestre való özönléséi aminek előjelei már mutatkoznak. A földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltóságát pedig arra kérem, tájékoztasson minket a Duna-meder rendezésére tervezett rendszabályokról. Felszólalásom nem volna teljes, ha hálás szívvel meg nem emlékezném az emberi szolidaritásnak azokról a szép példáiról, amelyeket a mentés munkálataiban nagyszerűen közre működött honvédségi alakulatokon kívül (Ügy van! Ügy van! Éljenzés és taps) elsősorban Dunaföldyár lakossága mutatott. A földváriak minden felszólítás bevárása nélkül a Dunahídon kocsin a helyszínre átszállított nagyszámú csónakkal siettek a soltiak segítségére és mentették a menthetőket. Solt község lakossága közül 600 menekültet befogadtak s azokat heteken át élelmezéssel látták el. Legyen szabad nekem a kárvallottak nevében e helyről köszönetet mondanom mindazoknak, — számuk hála Istennek, tekintélyes — akik bármilyen formában segítettek. Befejezésül pedig: ha szavaim azt a benyomást keltették ; volna, hogy túlsóiét színeket használtam, kérem, tekintsék meg fényképeimet, amelyeket eizennel leteszek a Ház asztalára. (Éljenzés és taps.) Elnök: A belügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólani. vitéz Keresztes-Fiseher Ferene belügyminisizter: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Köszönettel tartozóm a felsőházi tag úr felszólalásáért éspedig abból az okból, hogy a társadalom figyelmét arra a súlyos csapásra, amely a Duna—Tisza-köze lakosságának egyrészét az árvíz következtében érte, ezen az úton is ráirányította. Meg kell azonban jegyeznem, hbgy ez a lakosság magát elhagyatottnak nem érezheti, mert hiszen minden megtörtént abban âz irányban, hogy egyrészt az árvíz okozta károsodásokat a lehető minimumra csökkentsük, másrészt pedig hogy a t tényleg bekövetkezett károk helyreállításánál a lakosságnak a legmesszebbmenőleg se gítségére legyünk. Amint talán méltóztatnak emlékezni), a. kormány az első pillanatban, amikor a Duna vízállása, illetve a Dunán előá'lott jégtorlódások a helyzetet veszedelmesnek mutatták, kormánybiztost rendelt ki az árvíz elleni védekezésre, A kormánybiztos azonnal összefoigta az Összes erőket és intézkedett, hogy minden emberileg lehető megtörténjék a katasztrófa elhárítására. Tényleg napokig, sőt körülbelül tíz napig* emberfeletti küzdelem árán sikerült a gátszakadásokat megakadályozni, míg végre Apostagnál a gátszakadás következtében a Duna vize kiömlött és igen nagy vidéket elárasztott. Én itt csak^ egyet akarok leszögezni és ez az, hogy a hatóságok, a katonaság sa szomszédos lakosság olyan példátadó és önfeláldozó munkát fejtett ki az árvízveszély ' elhárítására, amely minden di j ' cséretet megérdemel. (Ügy van! Ügy van!) Sajnos, az árvíz által közvetlenül érintett la31*
