Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-41

1.96 Az országgyűlés felsőházának il- ülése pedig" mire lesz a kormánynak szüksége és hogy én elbízom-e magamat vagy nem, az az én dolgom, az nem más dolga, ne fájjon másnak a. feje tőle, azt én elintézem. En azonban a doligokat nem kormányszempontból, hanem az ország szempontjából szoktam megítélni és j ilyen alapon ütköztem meg. Örülök, hogy a felsőiházi tag úr most olyan magyarázatokat adott, amelyek kijelentéseit tompítják és másirán yúlag magyarázzák meg. Örülök, — nem a magam szempontjából, hanem az ország (Szempontjából — hogy ezek a kijelentések magyarázatra találtak. A felsőházi tag úr azt a kijelentését, hagy: j »a háborús veszély, .amelyet a kormány hirdetett meg«, most jogilag próbálta indokolni. Jogilag természetesen úgy áll a dolog, hogy ha háborús veszély áll fenn, akkor olyan intézkedéseik végrehajtásának céljából és szükségéből, amelyek bizonyos jogi állapotban, — amelyet háborús veszélynek nevezünk — beáUanak, a kormány természetesen köteles oly rendeletet kiadni, amely azután meghatározza, hogy ettől és ettől az időponttól kezdve élni fog azzal a jogával, amely a háborús veszély fennforgása esetén megilleti. EB azonban egészen más, mint amit a felsőházi tag- úr beszédében nem jogászoknak, hanem tulajdonképpen az ország közvéleménye előtt általánosságban mondott. És itt a hiba, amelyet elkövetett. Mert amikor beszédének majdnem minden bekezdésében ügyetlenséggel vádolta a kormányt, nem szabad, hogy ő maga ilyen mértékben ügyetlen legyen, — egy 26 éves politikai^ karrier után még kevésbbé — és ha valami, úgy ennek a 28 éves politikai működésnek tekintetbevétele az, ami jogot ad nekem arra, hogy a felsőházi tag urat megleckéztessem. (Szilágyi Lajos: Ilyen joga nincs! Megleckéztetni senkit.sincs joga!) Ez politikai és nem személyi megleckéz tetés. Ne méltóztassék személyes inszinunációnak venni a megleckéztetést, de világos az, hogy olyan felsőházi tagtól vagy olyan képviselőtől, aki tegnap került a politikai életbe és a parlamentbe, máskép veszek dolgokat, mint olyasvalakitől, aki régen éli ezt a politikai életet; annak nem szabad a maga szemében észre nem venni a szálkát, amikor a másik szemében, észreveszi. Beszédének ez a része így hangzik (olvassa): »Kérnem kell tehát a honvédelmi miniszter urat, hogy ha még sokáig elhúzódik ez a háborús veszély, amelyet a kormány hirdetett meg...« A háborús veszély megvan s erre mondottam azt, hogy mindenki, a gyermek is tudja, hogy a háborús veszély fennforog Európában. Miniden ember, aki ezt elolvassa, nem a jogász, aki minden rendeletet ismer és rendeletekben gondolkodik, de az, újságolvasó és a nagyközönség, amelynek felizgatásától f annyira óvott a felsőházi tag úr, ezt olyan módon kell hogy magyarázza, hogy tulajdonképpen nincs is háborús veszély, csak a kormány mpndja. hogy van. (Szilágyi Lajos: Senki sem értette ezt így!) Ezt csak így lehet érteni. Ha valaki 26 éves politizálás után ezt nem látja be, arról én — fájdalom — nem tehetek, nekem az ország nyugalmát ebben a tekintetben is, e házban is védenem kell. És még tetézi ezt az a mondat: »és amely úgy látszik, még ma is fennáll.« Világos, hogy fennáll és ha az, előbb említett mondatot még valahogyan félre is lehetne érteni, ez aztán már mindenkiben azt a meggyőződést kelti, hogy csak a kormány az, amely a háborús veszély Örve alatt rendkívüli intézkedésekre akar jogot. (Sziláéi Lajos: Ugyan!) Kérem, semmi »ugyan«, mert ez Î94&- évi december hó w <hi, miitfirtokön. így van, (Szilágyi Lajos: Ugyan!) csakhogy oly könnyelműséggel méltóztatott a felsőházi tag lírnak beszélni, amely akár a parlament másik Házában, akár ebben, mindenesetre hozzájárul az izgalmak keltéséhez és éppen azért, mert ebben a Házban sokkal kevésbbé szoktam meg ézt, kellett, hogy erre is rámutassak. Ez kötelességem volt. (Szilágyi Lajos: JNem fogaBtam volna el a költségvetést, ha ezt feltételezném!) Éppen ezen csodálkozom a legjobban. (Szilágyi Lajos: Ha ezt feltételezném, akkor nem fogadtam volna el!) En megmondani beszédem' elején is, hogy a bizalom mellett, amely megnyilatkozott, voltak olyan kijelentések, amelyek azt a benyomást keltették bennem, hogy csak azért nyilvánítottak bizalmat, hogy nagyobb baj ne következzék ifoe, ha én innen elmegyek. Ha tehlát ezek a kitételek minden magyarázat nélkül kerülnének a laikus közönség elé és az újságokba, akkor — és ezt teljes mértékben fenntartom — alkalmasak arra, hogy izgalmat keltsenek és izgalmat tetézzenek. Vannak, akik izgalmat keltenek, izgalmat tetéznek szándékkal, vagy majdnem proíesszionátusan. Minthogy ezt nem tételeztem fel, azt mondtam, hogy ilyen, könynyelműen nem szabad mondani és ' talán ezt akkor is megtettem volna, ha nem vádoltattam volna épp a felsőházi tag úr általi vagy egy tucatszor ügyetlenséggel, amely a könnyelműséggel is azonos értelmű bizonyos mértékig. Figyelmeztettem, hogy ne tegye ezt, mert ezek a kijelentések a nyilvánosság elé kerülnek és ilyen értelmezésre alkalmasak. A felsőházi tag úr, amint nekem később beszélgetésben mondotta, azokra célzott, akik a kormánypártból kiléptek. Ez nem áll. Nem tudom, hogy az az újság, amelyet be méltóztatott mutatni, milyen újság. (Szilágyi Lajos: Nagyváradon megjelenő magyar lap volt!) Ez megtörténhetik. Majd utána nézek ennek. Nagyvárad most került vissza az ország testéhez. Nem is ismerem még eléggé a nagyváradi embereket, ahhoz, hogy teljes áttekintést tudtam volna nyerni a tekintetben, hogy ott őszintén ki áll ezen vagy amazon a vonalon. Másrészt a visszacsatolt területek tekintetében nem is gyakoroltain semmi olyan irányítást, hogy ott egyáltalán kormánypárti lapok vagy hasonlók lehessenek. Magukat a megszállt területről behívott képviselőket is, jóllehet a földiiük vagyok és szándékúikban volt a kormánypárthoz csatlakozni, felkértem «ara, hogy ezt ne tegyék. Nem kívántam ezen <a területen, mondjuk, tért foglalni mint kormánypárt, sőt ellenkezőleg, az egyedüli píárt, amely eddig ott híveket szerezni nem próbált, éppen a kormánypárt. Ennek következtében Nagyváradon igazában kormánypárti lap, mint olyan nem is lehet. Lehet, hogy ez a lap ott támogatásban részesül. Támogatásban részesül azonban ma még ott minden lap* amely magyar, olyanok is, amelyekről nvilvánvalóan tudóim, hogy nem mellettem, sőt nyilvánvalóan tudom, hogy mondjuk velem szemben írnak, vagy mögöttük olyan személyek vannak, akik egyenesen a kormánnyal vagy a kormány intencióiával szembehelyezkednek, — nem az én személyemmel szemben, mert az m égin 1 kivétel a visszatért területen. Mondom, ezek kaphatnak szubvenciókat, de nem mint kormánypárti, hanem mint magyar lapok, egyelőre tekintet nélkül állásfoglalásukra. Ott tehát kormánypárti lap mint ilyen kifejezetten nincs és különben is egy vi-