Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-41

Áz országgyűlés felsőházának %í. ülése V az, ha a miniszterek maguknak bátorságot vesznek arra, hogy velünk ekként beszéljenek? Ez végeredményben azt fogja eredményezni, hogy hasonló tónust provokál ki, attól pedig Esten mentse a magyar törvényhozás színvonalát. Mi jó példát akarunk adni az alsóháznak, nem pedig utánozni az ott történteket. Azt mondja a miniszterelnök úr: »Ha valamelyest foglalkozott volna a poliíikai földrajzzal.« Az igen t. miniszterelnök úr úgy beszélt velem, mint egy senkivel. Hogy foglalköztunk-e politikai földrajzzal? Annyit nem, mint az igen t. miniszterelnök úr, (Gróf Teleki Pál miniszterelnök: Az nem is fontos!) de annyit, amennyit tudni kell egy intelligens, művelt úriembernek, aki merészel beleszólni a közügyekbe, annyit igenis mindegyikünk foglalkozott a politikai földrajzzal. »És ha rájött volna a t. felsőházi tag úr arra, hogy ma évek, hónapok és hetek alatt változnak a helyzetek«, stb. Nem tudom, hogy az igen t. miniszterelnök úr mit hisz egy felsőházi tag szellemi színvonaláról. Azt hiszi, hogy mi alszunk talán, hogy nem látjuk az eseményeket, amelyek mindennap dübörögnek körülöttünk. Megdöbbentő, t. Felsőház, hogy ilyen hangon beszél egy miniszter nyilvános ülésen. Azután ezeket mondotta a miniszterelnök úr: Vagy ha megtanulta volna, hogy a nemzetnek való igazságszolgáltatás és ennek szolgálata fontosabb, mint az egyes embernek való igazságszolgáltatás.« Hát ha én a sarokba szorítanám a miniszterelnök urat, hogy mondjon egy konkrét példát, 26 évi politikai ténykedésemből, amikor én rászorultam erre a kiokta- ! tásra, az igen t. miniszterelnök úr adós maradna a felelettel. (Gró Teleki Pál miniszterelnök: Aligha!) Akkor nem lettem volna olyan ügyetlen, hogy olyan beszéddel könnyítsék lelkiismeretemen, mint amilyent mondottam. (Gróf Teleki Pál miniszterelnök: Saját szavait citáltam, amelyeket velem szemben használt, pontosan ugyanazokat!) Mélyen t. miniszterelnök úr, én példás nyugalommal vettem az ön mai sértő szavait és egyetlen ízben sem szakítottam félbe; ezzel is példát akartam adni arra, hogy még ez az eljárása sem szorít engemet olyan terekre, amely terekre menni nem óhajtok. Azt hiszem, joggal teszem azt, hogy illő tisztelettel visszautasítom ezt a hangot. Mindegyikünknek megvan a maga önérzete, és a leghatározottabban tiltakozni kell ez ellen a felülről lefelé való beszélgetés ellen, tiltakozni kell az ilyen hang ellen, amely nem szabad, hogy meghonosodjék a felsőház üléstermében, még akkor sem, ha a miniszterelnök úrnak igen sok mentsége lehet. Mentsége lehet a nagymérvű elfoglaltsága, mentsége lehet idegeinek próbára tétele, sok mentsége lehet az igen t. miniszterelnök úrnak, de ilyen támadásba átmenni nyilvános ülésen a miniszterelnök úrnak sem joga, sem oka nem volt velem szemben. Ami az olvasást illeti, a leghatározottabban azt válaszolom az igen t. miniszterelnök úrnak, hogy igenis olvastam ós valószínűleg a felsőház minden egyes tagja olvasott sokat ezekről a nemzeti büszkeségeinkről, ellenben én bevallom, hogy a költségvetést becikkelyező törvényjavaslat tárgyalása előtti felszólalásomkor nem olvastam előzetesen sem Pázmány Péterről, sem Teleki Mihályról, stb., hanem csak a közvetlen benyomásokat, a mindennapi életből eredő tapasztalataimat, azokat mérlegeltem akkor, amikor szóvá tettem azt, ami a ! UO. évi december hó 19-én, csütörtökön. 1.95 plénum elé való, és egészen máshol teszem szóvá azt, ami nem való a nyilvánosság elé. Az igen t. miniszterelnök úr azt is félre értette,, hogy én azt mondottam, hogy a Magyar Élet Pártja jobbszárnyából érintkeznek és

# rokonszenveznek a nyilasokkal, ahogyan a miniszterelnök úr kifejezte magát: kacsingatnak. Ez egy erősebb kifejezés, én ilyen kifejezést nem használtam, azt azonban, hogy helyes nyomon jártam, a legjobban bizonyíthatom azzal, hogy az igen t. miniszterelnök úrnak ezennel átadok egy kormánypárti lapot, annak tegnap megjelent számát, amely meghirdeti a nyilasok szervezkedését Nagyváradon és meghirdeti az Imrédi-párt szervezkedését Nagyváradon, bemondja az utcát, a házszámot, hogy valaki el ne tévessze, — és ilyen kétszínűség mellett, igen t. minszterelnök úr, jogos a Szilágyi Lajos felszólalása. Itt van egy kormánypárti lap, amely a miniszterelnök úr legnagyobb ellenségeinek a malmára hajtja a vizet. Nem kívánok tovább ezzel a dologgal foglalkozni. Délelőtt azért nem szólaltam fel, mert olyan harmónia mutatkozott a

w felsőház t tárgyalásán elejétől végig, amelyről csak mintát vehet az országgyűlés másik Háza. Nem tudom megmagyarázni, hogy az igen t. miniszterelnök úr részéről hogyan hangozhattak el ilyen szavak akkor, amikor ennek a Háznak az üléstermében, ennek a Háznak a padjairól ezideig csak támogatásban volt része. Lehet még idő, amikor az igen t. miniszterelnök úrnak a magamfajta emberekre nagy szüksége lenne. Ne tessék csak olyan félvállról venni a magamfajtájú ember felszólalását. Lesz még szükség bátor és szókimondó emberekre. Minden kormánynak szüksége volt ilyenekre, a miniszterelnök úr se bízza el magát annyira, hogy azt higyje, hogy nem lesz ilyenekre szüksége. Igen t. Felsőház! A velem szemben használt hangot illő tisztelettel még egyszer visszautasítom és kérem az igen t. miniszterelnök urat, önmaga lássa be, hogy énvelem szemben méltatlanul használt ilyen hangot és félreértette a szavaimat. Elnök: A miniszterelnök úr ő nagyméltósága kíván szólni. Gróf Teleki Pál miniszterelnök: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! En ugyan az engem bármikor megillető szólás jogán szó lalok fel, de éppen ilyen jól személyes megtámadtatás címén is felszólalhatnék azok után. amiket Szilágyi felsőházi tag úr elmondott. Nem kívánok azonban erre a térre lépni és nem kívánok válaszolni azokra a megleckéztetésekre, amelyekben e pillanatban a felsőházi tag úr részesíteni próbált. Csak felolvasóim még egyszer azt, hogy miket mondott a felsőibJázi tag úr beszédében és méltóztatna k majd látni, hogy megütközésem ezek felett bizonyos miértékig jogos volt. Először is: tulajdonképpen talán kevésbbé ütfcöztem volna meg, ha nem azt látom, hogy a felsőházi tag úr mindazok után, amikkel meglehetősen homályosan kritizálta és bírálta a kormánynak mind általános', mind részletekben való politikáját, nemcsaik elfogadta a költségvetést, hanem bizonyos bizalmat is nyilvánított. Ha a felsőházi tag úr nem nyilvánított volna bizalmat, határozottan kevésbbé ütköztem, volna meg. De ez még a dolog mellékes része, mert hiszen ami a kormány iránti bizalmat illeti, ez más kérdés; méltóztassék meggyőződve lenni, hogy én a magam részéről nem keresek támogatást a kormánynak. Hogy